Látogassuk meg Tokaj-hegyalját, az Édenkertet! – Breitenbach kóstoló a Tulipánban

 „Tokaj-hegyalja az Elhagyott Édenkert. A csodák és csodavárások nyomai úgy váltják itt egymást, mint fény és árnyék. Ezen a vidéken az évszázadok lassan hömpölygő folyama termékeny üledéket hagyott, amelyben eltemetett gazdagság rejlik. Tokaj hegyalját százszor a magasba emelték és százszor a mélybe dobták, felmagasztalták és visszaéltek a nevével. A legismertebb és legfelejtettebb borvidék ezen a Földön.  (…) A bor vitathatatlan, és rajongásra késztet. Nincs még egy olyan borvidék, ami hasonlót tud adni. Az Édenkert szeretőkre vár, hűségesekre és őszintékre, akik a természet kincseiért képesek zarándokútra kelni.”

E sorokat a borvidék többszörös monográfusa, a legjelentősebb magyar borszakíró, a mára bortermelővé érett Alkonyi László írta 2000-ben a „Tokaj – A szabadság bora” című könyvének előszavában. (Mely könyvet egyébként az 1927-ben született, ma is élő Michael Broadbent, Master of Wine, a világ egyik legjelentősebb borszakírója, a szakma doyenje a valaha írt tíz legjobb boros könyv közé sorolta. (!)) S mennyire igaza van Alkonyinak, most 15 év távlatából is! Az igaz, hogy e sorok fogantatása óta eltelt másfél évtizedben birtokok tucatjai láttak neki a gazdálkodásnak, de ezzel együtt a borvidék ma is „szeretőkre vár”, érdeklődőkre, turistákra, akik fellendítik az életét, akik által támasztott kereslet megteremti a kínálatot nemcsak borban, de a gasztronómiában is. Egy olyan hihetetlen adottságú borvidéken, mint Tokaj nem fél tucat érdemleges étterem kellene, hogy működjön összesen, hanem településenként kettő-három.

Azon birtokok egyik legjobbika, melyek az utóbbi öt évben váltak ismertté, a Breitenbach pincészet, melynek résztulajdonosa és borásza, Kis János immár másodszor tartott kóstolót a Tulipán könyvesbolt és borozóban.

Tavaly sokakat meglepett a 2013-as esztendő remek, dűlőszelektált, zömmel száraz boraival. A csikókorukban kóstolt tételek, akkor jobbára ígéretek voltak, mára viszont beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, tartalmas, ásványos, izgalmas borokká értek, ízléses konzervatív címkével ékítve pompáztak a Tulipán borospultján.

A kóstoló első részében, melyek felvezették a már kereskedelemben levő 2013-as tételeket a 2014-es, szintén dűlőszelektált borokat kóstolhattuk előbb két hárslevelűt, egyet a Báthory dűlőből, egyet pedig a Lapisból, ezt követte a Lapis Furmint és a Tokaj dry. 

A 12 hektáron gazdálkodó pincészetet a maximális természetességre való törekvés, a borok fejlődésébe való be nem avatkozás, gondos szőlőmunka és kemény hozamkorlátozás jellemzi. Szóba került az évjárathatás és azon fogyasztói réteg, melynek tagjai elvárnák, hogy minden évjáratban egyforma minőséget tegyenek a palackba a borászok, hogy a bor is olyan legyen, mint a Coca Cola, mely térben és időben úgyszólván ugyanazt az ízvilágot nyújtja. A Breitenbach birtok nem ilyen borokat készít, mellőzi az uniformizáláshoz elengedhetetlen adalékanyagokat, s hordókezelése is felettébb elegáns, a fa „nem ül rá” a borra.

Mint Kis János elmondta, jók a magyar hordók, de a franciák egyes dolgokban, így hordókészítésben megelőznek minket. „Egyelőre” – hangzott a széksorok közül az egyik optimista, de ugyanakkor a borok világában igencsak járatos törzsvendég véleménye, mire Kis János mosolyogva helybenhagyta: „igen, egyelőre.”

A Nyerges, Szerelmi, Lapis dűlőkből származó 2013-as Furmintokat, valamit a Lapis 2013-as hárslevelűt egy narancsbor követte, mely a laikusok körében némi bizonytalanságot okoz, nem kevesen arra tippelnek, hogy a narancs gyümölcsnek van valami köze a narancsborhoz, horribile dictu talán abból is készül. Nem kizárt a környezet drasztikus és gyors felmelegedését tekintve, hogy Hegyalján a következő száz évben helyben termett narancsból is készítenek majd bort, de egyelőre nem ez a helyzet. A narancsbor hosszan ázik héjon, ott is erjed ki, sajátos karakterű és színvilágú borműfaj. A Tulipán közönségét e tétel is megnyerte, akárcsak a szakma elismerését.

Kis János kóstolójának zárómondata rímelt a bevezetőre: arra bíztatta a hallgatókat, hogy ha tehetik, látogassák meg Hegyalját s persze azon belül az ő borászatát is. Hiszen, ahogy Hamvas Béla írta, a gyümölcs a fáról a legjobb, a bor pedig ott, ahol megszületett, ahol elkészült, a pincében.

A kitűnő borok mellé tökmagolajos, friss sajtos és májpástétomos bagettkarikákat

valamit ízletes erdei gombás penne-t ehetett az érdeklődő közönség.

Aki nemcsak utólag szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu emailcímen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi nyitottak minden érdeklődő számára. A Breitenbach borok kóstolhatók és megvásárolhatók a Tulipánban, amíg a készlet tart.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.

Ínyenc ebéd elérhető áron a Székesfővárosban

A magyar univerzum Budapest-központúsága adottság. Lehet morgolódni, lehet kozmopolitázni és vízfejezni, ténykérdés, hogy a Kárpát medencében itt összpontosul a legtöbb kulturális érték. Szinte mindenkinek van Budapesten rokona, barátja vagy legalább ismerőse és a magyar élettér minden szegletéből utaznak fel tömegek naponta a Fővárosba. Azt kevesen tudják, tételesen szinte csak azok, akiknek az életében a gasztronómia kitüntetett helyet élvez, hogy Budapesten hétköznap, ebédidőben elérhető áron ismerkedhetünk meg a térség legjobb éttermeinek konyhájával.

Az egyes helyek szakmai megítélésének tekintetében a leghitelesebb forrás a 2012 óta Magyarországon is megjelenő Gault Millau kalauz, mely nemzetközi mércével méri a magyar vendéglők teljesítményét. A kalauz 20-as skálát használ és nem csillagokat, hanem 13 ponttól szakácssapkákat adományoz.

Érdemes tudni, hogy számos „sapkás” étteremben ehetünk személyenként 50 lejnek megfelelő forintból, ami egyáltalán nem egy elrugaszkodott összeg még itthoni mércével sem. S akkor nem szóltunk arról, hogy már a 11 pont is igen magas értékelés, a Magyarországon működő kb. 10.000-re becsülhető étteremnek kb. 1%-a büszkélkedhet ennyivel, amit a Kalauz „Like”-al jutalmaz, akárcsak a 12 pontot. Ezek a jó szívvel ajánlható éttermek.

Minden étteremnek van honlapja/és vagy Facebook-oldala, ezért címeket, telefonszámokat nem adok meg, ott vannak két kattintásra a világhálón. Akinek nincs kedve guglizni, üsse azt be, hogy www.gomijo.hu s megtalál az egyes helyekről minden releváns információt.

Nézzük a legjobb ajánlatokat!

Csúcsgasztronómia ebédidőben 2000 forintig.

Fricska gasztropub

A legendás - jelenleg új séffel és üzletvezetővel működő - Olimpia vendéglő egyik utódja, a jelek szerint a legsikeresebb. A Csongrádi Csaba nevével fémjelzett étterem egy alagsori helységben működik, berendezése szemet gyönyörködtető, barátságosan modern, fesztelenül elegáns. A konyha magabiztos, igényes, kreatív.

Az ebédmenü keretében két fogást 1750 forintért, három fogást 1950 forintért kínálnak. Gault Millau pontszámot még nem kaptak, mivel a 2015-ös kalauz megjelenése után nyitották meg kapuikat, teljesítményük a 12-13 pontos helyeket idézi.

Az idén ősszel bemutatásra kerülő 2016-os Kalauzból megtudhatjuk, hogy kapnak-e sapkát vagy sem. De akár kapnak, akár nem, ma ár/érték arányban a Fricska a legjobb éttermek egyike szerte a Kárpát medencében.

Nu bisztró

A Nu bisztró U26 néven nyitott évekkel ezelőtt egy teljesen új színt behozva a gasztronómiára különösebben nem, de a trendiségre viszont figyelő fiatalok világába. Valami hasonlót művel, ha nem is akkora sikerrel, mint a DiVino a borok terén. Megfizethető áron kínál csúcsgasztronómiát, kreatív, izgalmas fogásokat, szokatlan alapanyagokból, szokatlan társításokkal.

Ebédidőben hétköznapokon három fogást 1790 forintért kínálnak.

12 Gault Millau pontjuk van.

Konyha

A Konyha a jóindulatú, törekvő amatőr helyek közé tartozott, ahol bármelyik fogást bármelyikünk meg tudta volna főzni, talán még jobban is, némi dokumentálódás után persze, de mindenféle előképzettség nélkül. Ezzel együtt ár érték/arányban jónak volt mondható a hely.

Mióta azonban a Zona bisztrónak 17 Gault Millau pontot szerző séf, Huszár Krisztián leszerződött hozzájuk, változott az ábra. A Mák bisztrót felfuttató Huszár a  legfelkészültebb magyar séfek egyike, Budapest élvonalába katapultálta a Konyhát.

Három fogást 2000 forintért kínálnak, legalábbis egy blog-beszámoló szerint, mert a hely Facebook oldalán ezt az információt nem leltem meg. A hely honlapja pedig visszamutat a Facebook oldalra.

A Konyha a 2015-ös Gault Millau kalauzban nem szerepel.

Csúcsgasztronómia hétköznap, ebédidőben 2000 és 3000 forint között

Olimpia

Továbbra is kínál ebédmenüt a vezetést váltott Olimpia. Ádám Csaba konyhafőnök tavaly elnyerte a Gault Millau kalauz ítészei által adományozott „Az év konyhafőnöke” díjat. Teljesítménye is annak megfelelő. A konyha virtuóz, a fogások vibrálnak, a cél soha nem az öncélú túlkombinálás, hanem a magas szintű ízharmóniák meglelése.

Két fogást hétköznap ebédidőben 2650, három fogást 2850 forintért kínálnak.

Az Olimpiának 16 Gault Millau pontja és annak megfelelően két „szakácssapkája” van.

Laci!Konyha!

A Laci!Konyhá!-ról a „Soulfood” című klasszikus gasztrofilm juthat eszünkbe. A XIII. kerület peremén, szuterén helységben romkocsma hangulat, ahol egy állandó kísérletezésben levő gasztro-zseni, Mogyorósi Gábor főz.

2 fogás 2200 forint, ennyit tudni meg hivatalosan a honlapról, háromra valamiért nem adnak ajánlatot.

A Laci!Konyha! 16 Gault Millau ponttal és két „szakácssapkával” büszkélkedhet.

Csalogány 26

Minőségi ebédmenüt csúcsétteremként talán a Csalogány kínált először. Nyolc esztendeje legalábbis, amikor először jártam a magyar gasztronómia Pethő Balázs séf nevével fémjelzett fellegvárában már volt kedvező déli ajánlat

Hétköznap délben három fogást 2500 forintért kínálnak.

A nyitás óta csúcson levő étterem 15 Gault Millau pontnak és két „szakácssapkának” örvendhet.

Csúcsgasztronómia hétköznap ebédidőben 3000 forint fölött, de 5000 forint alatt

Magyarországon négy michelin csillagos étterem működik. A csillag elnyerésének időrendi sorrendjében: a Costes, az Onyx, a Borkonyha és a Tanti.

Ezek közül a Costes már több éve nem kínál déli menüt, a Borkonyha soha nem utazott ebben a műfajban, az Onyx 8990 forintot kér három fogásért, amihez 15% felszolgálási díjat számítanak. Az ebédmenü keretében választható fogások zömére még rászámolnak valamennyit, így könnyen 20.000 forint magasságában stabilizálódhat az ételfogyasztás. Mivel ez már nem az olcsó ebéd kategóriája, kívül esik a látószögünkön.

Tanti

A Tanti megőrizte a hétköznapi kedvező árú ebéd „jó szokását” a magas színvonalat a michelin-csillagot szerző séf, Pesti István távozása után is.

Két fogást 3400, három fogást 4200 forintért kínálnak.

A Tanti étteremnek 14 Gault Millau pontja és egy „sapkája” van.

Lou Lou

A Lou Lou egy több éves szünet után újra nyitott legenda, Rudits Károlynak az étterme. A michelin csillagot már bő másfél évtizede megcélzó, de eddig el nem nyerő vendéglőből sztárséfek sorának pályája indult. Sajnos ellentétben a többi étteremmel és séffel, Rudist Károly fémjelezte étteremben még nem volt szerencsém enni, így csak annyit mondhatok, mint anno a három éves fiam, amikor megkóstolt egy csepp pálinkát az ujjáról: „biztos finom”.

Hétköznap délben két fogást 3990, három fogást 4990 forintért kínálnak.

A Lou Lou étteremnek 15 Gault Millau pontja és két „sapkája” van.

Arany Kaviár

Az Arany Kaviár nevű orosz étterem mindig is a felső minőségi és árszegmensbe tartozott. Jobbnál jobb séfek irányítása alatt működött a konyha, melyet a két tulajdonos, Molnár Attila (akit a Vendéglátók Ipartestülete 2012-ben az „Év vendéglősévé választotta”) valamint Nyíri Szása (a külföldön is igen sikeres magyar kaviár megalkotója) töretlen igényességgel vezet.

A főúri pompát idéző környezetben hétköznap délben 3 fogást 3900 ft-ért ehetünk.

Az Arany Kaviárnak 14 Gault Millau pontja és egy „sapkája” van.

Mák bisztró

A Mák bisztró Huszár Krisztián séfsége idején élte a fénykorát, majd Tálas Kata dolgozott itt, aki korábban a Laci!Konyhában! volt társséf. Jelenleg egy ifjú tehetség viszi a konyhát, akinek nevét nem tudtam meglelni az étterem honlapján.

Sokat elmond a honlapon egymást váltó, különböző élménybeszámolókból összeollózott, zömmel magasztaló idézet-gyűjtemény, melyek között e sorok írójának egy gondolata is megtalálható. Tételesen az, hogy „az objektivitás látszata kedvéért kéne írjak valami elmarasztalót is, de nem teszem. A Mák bisztró remek hely.”

Hétköznap délben két fogást 2800, három fogást 3500 forintért kínálnak.

A Mák bisztrónak 13 Gault Millau pontja és egy „sapkája” van.

Mindezekhez mi mást lehetne hozzáfűzni: kalandra fel!

Dorozsmai Endre

A szöveg az ittjartam.hu oldal számára készült.

A Hegybíró borai – Dula Bence borkóstolója a Tulipánban

Dula Bence egykori egri hegybíró immár negyedszer tartott borkóstolót Aradon, de első ízben a Tulipán borozóban. A ritka jó retorikai képességekkel megáldott és a gasztronómiában is otthonosan mozgó borász, aki rendszeres vendége volt a Borfesztivált megelőző „Boregyetemnek”, kivételes borokkal és kivételes előadással nyűgözte le a borozót teljesen megtöltő közönséget.

Elmondta, hogy őt nem a magukat szakértőnek mondók s nem a kollegák véleménye érdekli, hanem a közönségé. Aki ezek után azt hiszi, hogy Dula Bence a közönség kegyét keresi, hogy piacos borokat akar készíteni, hogy a divatot figyeli, az nagyon téved. A borász elkészíti a trendekkel egyáltalán nem egybeeső, az átlagnál költségesebb és magasabb minőségű borait, melyek (a vörösök legalábbis) ellentétben a mai slágerborokkal hosszú éveket töltenek hordóban és palackban, majd reméli, hogy ez találkozik a más zsánerű borokon szocializálódott közönség tetszésével. A tapasztalat azt mutatja, hogy a papírformával ellentétben bizony találkozik.

Indító tételnek Dula Bence egy Pinot Noirból készült fehérbort mutatott, ami „Blanc de Pinot Noirként” volt forgalomban, majd egy ideig „Vörös, de Fehér” lett a neve, mivel a franciák le akarták védeni a „blanc de noir” kifejezés, akárcsak a „cuvée”-t, de végül mindkettőt használhatja a Franciaországon kívüli európai borász társadalom. A jó savú, szép illatú bor jó nyitásnak bizonyult. (Érdemes ideszúrni azt a szakmai berkekben közismert tényt, amit az előadó is megemlített, hogy a Champagne-ban készülő fehér pezsgők jelentős része bizony Pinot Noirból készül.)

A fehér Pinot Noirt egy fehér házasítás követte, ami korábban No 3. néven futott, de mivel megfelelt a filozófiája, minősége és összetétele az „Egri Csillag” törvényi előírásainak, így Csillagként került forgalomba az utóbbi években. Mint megtudtuk, Egri Csillagot – a bikavér fehér párját – 37 egri borász tesz palackba.

Dula Bence rosét is Pinot Noirból készít, amivel rendszeresen indul a világ legnagyobb rosé borversenyén, a Cannes-ban megrendezett „Rosé du Monde”-on és ritkán tér haza érem nélkül. Ezúttal sem okozott csalódást. A legszebb rosé színt az őszibarackvirág színével jellemezte, s kitért a rosé történetére is, melynek eredete a Loire mente és Provence közötti vita volt, amire felfigyelt a világ. A rosé, az „egy nyár, egy csók, egy szerelem” bora 1959-ben indult hódító útjára, ahhoz, hogy ma egyre nagyobb szegmenst hasítson ki magának az össz-borfogyasztásból. 

A vörösborok sorát nem meglepő módon két tanninszegény bor nyitotta meg. (Ezek azért kerülnek a sor elejére, hogy egyre karakteresebb, egyre intenzívebb élményt adó borokat kóstoljunk. Egy újfahordós, vastag, szinte rágható Cabernet Franc után például nem sok esélye van egy kevesebb cserzőanyagot tartalmazó Pinot Noirnak.) Az egyik egy 2009-as Gröber dűlős Pinor Noir volt, a másik pedig egy Kadarka. Mindkettő remek gasztro-bor, nem véletlen, hogy a vacsorát is ekkorra időzítette a házigazda Schmak András és Dula Bence.

A két gasztrobort (melyek olyan csúcséttermek kínálatában is szerepelnek, mint michelin-csillagos Costes vagy a 12 Gault Millau pontos Pomo D’Oro) egy rendkívül izgalmas bor követte, mely „feltámadt halottaiból”, két évvel ezelőtt volt egy fülledt jellege, mára kisimult, harmonikussá vált, s miként a közönség soraiban több gyakorlott borkóstoló is megállapította, akár még felfele is ívelhet a pályája, vannak még bőven tartaléka. Dula Bence 2006-os, a Gőzmalmos dűlőből származó Kékfrankosa vibráló, gyümölcsös, komplex tétel a fajta egyik legizgalmasabb darabja.

A következő bor, a „Hegybíró Bikavér” kapcsán Dula Bence elmondotta, hogy a világ egyik legnagyobb borversenyén Bordeux-ban megrendezett „Challenge International de Vin” nevű megmérettetésen szinte páratlan (ez konkrétan azt jelenti, hogy egy példa volt még erre valamikor régen), hogy ugyanaz a bor tíz év után ismét ringbe szállva ismét aranyérmet kapjon, márpedig az 1999-es Hegybíró Bikavérnek ez sikerült, 2004-ben és 2014-ben egyaránt aranyra értékelték a bírák. A bor „öccsét” a 2006-os évjáratút szintén aranyra taksálták. Nem véletlen, hogy a borász mögött látható roll-up-on is e két, impozáns címkéjű bor volt látható, az aranyérmes minősítést jelző matricával dekorálva. E bor, akárcsak a pincészet többi magas minőségű vörösbora, nem készül csak a kifejezetten jó évjáratokban, most a 2009-es van forgalomban, ezt is kóstolhattuk, a borász reményei szerint ez sem fog elmaradni a korábbiaktól az említett nemzetközi versenyen.

A vörös sort a pincészet zászlósbora, a Terézia „Excellence” Cabernet Sauvignon zárta, melynek kapcsán a közönség megtudhatta, hogy a bor első változatát a borász állította össze, de ezzel a felesége, (aki szőlész, de a borhoz is ért) nem volt megelégedve, s összeállított egy jobbat. Méltó gesztus volt ezután, hogy Róla nevezzék el a kivételes tételt. „Terézia” hordóválogatás 2003 óta nem került palackba, mi a 2009-est kóstolhattuk.

A borsort 

egy kései szüretelésű félédes Leányka zárta, ez a szeretnivaló egykori slágerbor, mellyel azonban ma már kevesen foglakoznak. Dula Bence e bora azt bizonyította, hogy a leányka, ha szőlő, akkor is meghálálja a törődést és az odafigyelést.

A borok mellé halkrémes és májkrémes szendvicset 

valamint csülkös babot kapott a hálás közönség.

Aki nemcsak utólag szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu emailcímen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi nyitottak minden érdeklődő számára. A Dula-borok kóstolhatók és megvásárolhatók a Tulipánban, amíg a készlet tart.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.

Sörkönyv

Ledöbbentő, hogy még most, a XXI. század elején is akad, aki a nagyipar mellett emeli fel szavát a kézművességgel és a kisüzemmel szemben. Holott evidens: a kézművességnek azon túl, hogy személyessége, „arca” van, hogy több embernek tud értelmes, alkotó munkát adni, mint a nagyipar, a felelőssége is nagyobb. A nagyipart eluraló multicégeknek megvan a lehetőségük arra, hogy befolyásolják a jogalkotást, de arra is, hogy kijátsszák azt, egy kis kézműves egység, ha hamisításon kapják, csődöt mondhat. Különösen így van ez az élelmiszerek területén, akinek bármi kétsége van, olvassa el Hans Ulrich Grimm „A leves hazudik” című könyvét, mely lerántja leplet az élelmiszeripar ármányairól. 

Térségünkben két, történetesen alkoholt is tartalmazó ital, a sör és a bor a mindennapok részévé vált. Tömegek isszák e nedűket, megkockáztatom, hogy tekintélyes részük nem a mámorosság elérése végett, hanem az íze kedvéért. Ha összevetjük Magyarország és Románia rendszerváltás utáni strukturális átalakulását e két kiemelt területen, azt láthatjuk, hogy ami a borok és a sörök doméniumában lezajlott Romániában, tételesen, hogy külföldi vállalkozások vették meg a nagyipari bortermelő kombinátokat és a sörgyárakat, majd szinte teljesen eluralták e két szakmát, azt történt Magyarországon a söriparban. Szerencsére a magyar borászati szegmens jobban járt, itt az új életre kapott kis- és középgazdaságok borai váltak minőségi etalonná.

A magyar sörforradalomra (a kifejezés Bart Dániel bloggernek, fesztiválszervezőnek és kocsmatulajdonosnak köszönhetjük, aki e fogalmat 2012-ben vezette be a „kézműves sör” megnevezéssel együtt) elég sokat kellett várni. Közvetlenül a rendszerváltás után a jogi környezet kedvezett a kisüzemi sörfőzdék létrejöttének, de mihelyt megtörtént a tulajdonváltás, a nagyok a multik jól bevált módszereivel szabályosan tönkrevágták a kisüzemi főzdéket, tizedük sem élte meg a két évtizeddel később induló sörforradalmat. Közben lezajlott a minőségorientált változás a borászat területén a kilencvenes években, majd következő évtizedben a gasztronómiában és a pálinkafőzés terén. Jelenleg a sörkultúra újjáéledésének korszakát éljük.

A borászat ugrásszerű fejlődése összefüggött a borturizmus, a szaksajtó, a gasztronómia, a szakmai szervezetek aktivizálódásával, de aligha tagadhatja bárki, hogy az 1995 és 2011 között évről évre könyv formában megjelenő Rohály – Mészáros-féle Borkalauz is nagy hatással volt e pozitív folyamatra.

A sörök terén most jutottunk el oda, hogy kifejezetten a kézműves sörökkel és a sörforradalommal könyv formában is foglalkozzanak. A Vétek György és Rosenstein Róbert által jegyzett „Sörkönyv” című kiadványt (melynek címlapján a főbb címszavakat is olvashatjuk: Sörforradalom – Sörgasztronómia – Sörös receptek – Sörkoktélok) a nemrégiben mutatták be több helyszínen is, első ízben a Rosenstein vendéglőben, ahol a sajtó képviselői élesben is kipróbálhatták a sörök és ételek harmonizálásról szóló téziseket.

A kötet részletesen bemutatja az Amerikai Egyesült Államok,Nagy Brittania, Belgium, Németország, Csehország és Magyarország „kézműves” söreinek fejlődését és jelenlegi helyzetét, szól a sörkóstolás módszertanáról, a sörök és ételek párosításáról, a sörrel való főzésről s bizony, bármily meglepő, arról is, hogy milyen sörkoktélokat készíthetünk. Érdekes módon kimaradtak ezek közül a legegyszerűbbek, melyek sokak szerint a legnagyszerűbbek is. Hadd említsük először a sör és whiskey párosát, mely talán a legjobb sör – tömény kombináció, ami vélhetően nem véletlen. Mindkettő alapja az erjesztett gabona. Összeöntve egy átlagos nagyipari sört (például egy Drehert) egy fél deci átlagos whiskey-vel (például Johnny Walkerrel) egy erősített minőségi sör ízvilágához jutunk. De ki lehet ezt próbálni közepes vagy közepesnél jobb vodkával, rummal és tequilával is. (Egy gyenge, eszenciából készült rum taccsra vágja a sört is.)

Visszatérve a Sörkönyvre: 

a kiadvány még receptkönyvként is használható Rosenstein Róbert remek, részletes receptjeinek köszönhetően, de a szerkesztők még egy kis mini-enciklopédiát is odaillesztettek a kötet végére, „Sörábécé” címszóval, melyből megtudhatjuk, hogy mi a különbség az ale és a lager között, mi az az árpabor (barley wine), a Balling fok, a marzen, a maibock vagy az IPA.

Egy biztos: a kötetet haszonnal forgathatják a megrögzött és kiművelt sörrajongók éppúgy, mint azok, akik e kötettel a kezükben állnak neki felfedezni a kézműves sörök egyre izgalmasabb világát.

Dorozsmai Endre

A szöveg  az Erdélyi Naplóban jelenik meg e hét csütörtökjén.