Vasárnapokon nem ritka, hogy a csúcshotelek elérhető árú svédasztalos kínálattal várják nemcsak a szállóvendégeket, hanem az utcáról betérőket is. A modell amúgy olcsóbb szállodákban bevettnek mondható. Jellemzően olcsó alapanyagokból készült középszerű ételeket kapunk, melyek kulináris élményt nem nyújtanak. Lássunk néhány példát arra, amikor egyes „all you van eat”-rendszerben működő éttermek maradandó élményt jelenthetnek.
Az első említésre méltó hely a műfaj koronázatlan királya, a 2000 óta működő Trófea (https://www.trofea.hu), mely ezidőtájt négy helyszínen várja a látogatókat: Óbudán, Újbudán, Zuglóban és a buli-negyedben a Király utcában. Hétköznap délben érdemes leginkább betérni, ekkor 10 forint híján 10.000 ft a beugró, vacsoraidőben 14.000 (-10 ft), hétvégén 16.000 (-10 ft). Ebben benne van megannyi korrektül elkészített fogás, a rendelésre sült húsok, előételek és desszertek, valamint a sör, a bor s az üdítő.
A sushi és wok ételeket kínáló, 2004-ben nyitott Wasabi magasabb árakon működik, de vannak kedvezőbb „all you can eat sushi” ajánlatok is, mint a nemrég nyitott Art of Sushi, itt 13000 ft a beugró, erre rájön még a felszolgálási díj, az italok, és esetleg desszertek.
A legkedvezőbb, ár/érték arányban a Trófeával is vetekedő két hely a Red Lantern valamint a Whale, mely a halakra és a tenger gyümölcseire fókuszál. Előbbi egy hotpot étterem, ami ugye azt jelenti, hogy a vendég(ek) kap(nak) egy középen kettéosztott fazekat, benne kétféle fűszeres lével, melyet egy hőforrásra helyez a felszolgáló. Ezek után az asztalnál főzik meg a hűtőből összeválogatott alapanyagokat., többek között tűgombát, shi mej gombát, pok choit, kacsavért, sertésvesét, csirkezúzát, százrétű pacalt, különféle halakat, rákokat húsgolyókat, tofut és tésztákat, amiket kedvünk szerint utóízesíthetünk. Van hozzá szójaszósz, szezámolaj, mogyorómártás, zöld koriander, zöldhagyma, chili, fokhagyma, só, bors és szecsuáni bors. Kínálnak salátákat, előételeket és desszerteket is.
Nézzük meg a legújabb, október elején nyitott egységet, a Whale-t közelebbről, de mielőtt belemennék a részletekbe, hadd tegyünk egy kitérőt. Egy á la carte étterem esetében joggal elvárható, hogy minden fogás megüssön egy bizonyos minőségi szintet, nagyjából azt, amit a köznyelv korrektnek nevez. Megeshet ugyebár, hogy valaki azt az egyet rendeli és annak alapján ítél. Hogy egy személyesen megélt esetet említsek, Tokaj-Hegyalja egyik meghatározó étterme volt hosszú időn keresztül az Ős Kaján Tolcsván, amit családi körben látogattunk meg 2010 táján. Rajtam kívül mindenki elégedetten távozott, hiszen ők jól sikerült fogásokat rendeltek, a szarvasbélszín carpaccio-ra és a zöldségkörettel kínált, vaslapon sült fogasra most is emlékszem. Jómagam viszont egy fogyasztásra talán igen, de élmény nyújtására teljességgel alkalmatlan csülköt kaptam, ami nem volt kellőképpen megpárolva, s úgy tették a rostlapra. Aki egy ilyen, teljességgel élvezhetetlen ételt kap, azt kevéssé vigasztalja, hogy társaság többi részének nagyobb szerencséje volt.
Teljesen más a helyzet egy svédasztalos egységben. Természetesen becsülendő, ha ezesetben is minden fogás üti a mércét, de a vendég elégedettségi indexét kevésbé befolyásolja az, ha egy-két ételkompozíció mellécsúszik. Ez volt a helyzet a Whaleben is. Gyengécske volt a halászlé meg a Jókai bableves, a frissen sült előételeknek sem adott mindegyike meggyőző élményt, viszont annyi más alapanyag szerepel a választékban, hogy igazságtalan lenne ezen fennakadni. Kétféle kagyló, kétféle rák, rosé kacsamell, nyers húsok és halak, továbbá megannyi zöldség, amit rendelésre sütnek meg. A desszertfront nem annyira izgalmas, mint a halaspult, de hozza az alapvető elvárásoknak megfelelő szintet, korlátlanul fogyaszthatunk bubble tee-t is, s hadd dicsérjem meg a mochit, ami kifejezetten finom volt. Egyetlen komoly kritikám, hogy nem volt zöld korianderük, az nagyon hiányzott. A nemleges válaszhoz sem jutottam könnyen, mert a személyzet nagy része nemcsak magyarul, de angolul sem beszél.
Belépéskor fizet a vendég 10.000 forintot, tehát nagyjából 130 lejt és ezért bármennyit ehet két órán keresztül. Ebben benne van a felszolgálási díj, valamint az ital is, frissen csapolt, kifogástalan Dreher sör, néhány korrekt bor az Egri Korona Borháztól, egy keleteurópai, nem magyar pezsgő, nem értettem pontosan, mely cégtől, itallap nincs, visszakérdezni nem akartam.
Annyi jótanácsom lenne azok számára, akik célba veszik a helyet, hogy ne érkezzenek 13 óra után, mint ahogy mi tettük, mert 15 órakor pillanatok alatt összeszedik az ételeket és így nem jutunk teljes élményhez. Mindent egybevetve ezzel együtt rendkívül jól éreztük magunkat a Whale-ben, mely Kárpát-medencei szinten az egyik legjobb ár/érték arányú vendéglátó egység.
Borbély Zsolt Attila
A szöveg a Temesvári Új Szó számára készült, ott is jelent meg idén az első negyedévben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése