Szupergrupnak
nevezték annak idején azokat az együtteseket, melyeknek tagjai korábban már
nevet szereztek maguknak más csapatokban. Nemzetközi fronton tán a mindössze
két évig létező, de a progresszív blues műfaját máig ható érvénnyel megalapító
Cream a legjelentősebb ezek között, Magyarországon az LGT-t szokás emlegetni
iskolapéldaként.
A gasztronómiában
hasonló erős trió a Vinopolis mögötti hármas: Palotai Csaba séf, aki korábban
olyan helyeken dolgozott, mint a Gourmet-fellegvárnak számító Café Pierrot,
vagy a magyar vidék egyik legjobbja, a Brill Bisztró, Varga Gábor cukrász, aki
a legnépszerűbb desszertes honlap alapító-főszerkesztője, a témába vágó több remek
könyv szerzője s a szakma számon tartott mestere, valamint Geönczeöl Attila
borászati szakértő, aki a legjelentősebb magyar borversenyt és borfesztivált
szervező Borkultúra kht-nak volt hosszú időn keresztül a második embere, a Bor
és Piac főszerkesztője s megannyi publikáció szerzője.
A minap volt
szerencsém néhány pohár bort és két ételt megkóstolni e helyen. Az atmoszféra
modernista, de nem taszító, a fények kellemesek, szolid, fesztelen eleganciát
sugároz a hely.
A borválaszték impozáns, látszik, hogy értő kézzel válogatták
össze a legjobb magyar tételek közül azt a negyvenet, amit akár decire is lehet
rendelni, de pincérünk azt mondta, hogy fél decis rendelésben is meg lehet
egyezni. (Ez igen fontos apróság a borínyencek számára: egyrészt nem kell meginni
egy decit kóstolt tételenként, ami jóval több bor megkóstolását teszi lehetővé,
másrészt a számla sem szalad meg túlságosan.) Az árak egyenesen verhetetlenek.
A bortémára odafigyelő jobb vendéglőkben (pl. Innio, Lacipecsenye, Mák bisztró
stb.) megszokott kettes, két és félszeres szorzóhoz képest itt alig van egy kis
plusz a borokon a szaküzleti árakhoz képest. Budapesten még nem bevett
intézmény, hogy a vendéglő borszaküzletként is működik, az árak nem magasabbak,
mint más szaküzletben, s a több mint félezer bor közül bármelyiket meg lehet
venni és helyben meg lehet inni egy barátságos dugópénz (500 Ft) ellenében. Mi
kóstoltunk Oszvald Lajostól Somlói Hárslevelűt, a Villa Sandhaltól Balatonfelvidéki
Rajnai Rizlinget, Irsai Olivért Garamvári Venceltől Balatonboglárról, Bistro
Furmintot a Hétszőlőtől Tokajból és Battonage Chardonnayt Thumerrer Vilmostól
Egerből. Szerencsére jóbarátom, akivel beültünk a Vinopolis-ba a borok
világában kalandozni szintén eljutott arra a következtetésre sok évnyi vörösbor-központúság
után, hogy a fehérborok képezik a legizgalmasabb műfajt a borok világban, azok
között is a talajadottságot hordozó, bazalton termett ásványos nedűk, így
rendelésünk is ennek megfelelő volt.
Mivel aznap estére
már volt egy foglalásunk más helyen, visszafogtuk az ételrendelést. Kértünk egy
„Vinopolis”-nak keresztelt kacsamáj-brullée-t
és egy laksát, (bár elég
egyértelműen voltunk, mondhatnám teljes mértékben egyértelműek és azt is kihangsúlyoztuk,
hogy keveset szeretnénk enni, mégis két levest kaptunk, ez volt egyébként az
este folyamán az egyetlen gixer, felszolgálónk remekül tette a dolgát, bortémában
otthon volt, jól kommunikált). A Laksa leginkább a Tom Ka Ghai levesre (kókusztejes
csirkeleves) emlékeztetett, csak hiányzott belőle annak az egzotikus vibrálása.
Minden esetre igen kellemes élményt nyújtott így is. A ráégetett cukorral
bevont kacsamájpástétom maga volt a kulináris álom, ízre, állagra egyaránt,
jobbat elképzelni sem lehet. Az a veszély fenyegetett, hogy vacsora előtt
jóllakunk a kiváló, helyben sütött házi kenyérre kent májpástétommal.
A hajdani,
ambíciózus, hasonlóan jó borválasztékkal működő, de a konyhatechnológia
buktatóin meg-megbicsakló Aqua Lounge helyén, az Oxygén wellnes központban
nyílt Vinopolis máris ott van az élvonalban.
Ínyenceknek és/vagy
borrajongóknak kötelező!
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló számára készült .
A Vinopolisban első ízben 2012. november 23-án jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése