Schieszl vendéglő (Budakalász, Budai út 83.)

A kilencvenes években még nem volt világos számomra, hogy mennyire szoros összefüggés van a vendéglátás szívélyessége és az adott vendéglő tulajdonosi háttere között. Egy idő után esett a tantusz, hogy a családi vállalkozások, ahol értelemszerűen mindenkinek ugyanaz a célja, ténylegesen családias légkört tudnak teremteni, persze, ha nem növik túl magukat, és nem kell seregnyi felszolgálót alkalmazzanak. Első igen kellemes élményem ebben a műfajban a Gigler vendéglő volt a kilencvenes évek elején, legutóbbi pedig a Magyar Konyha által a budai kertvendéglők élbolyába sorolt Schieszl Budakalászon.

A sváb és magyar konyha alapfogásaira építő vendéglőnek 

gyönyörű a kerthelyisége, hangulatos, rusztikus a borozórésze, saját termelésű, meglepően korrekt borokat kínálnak, továbbá házi főzésű fagylaltot, medvehagyma-pestot, s egyéb házi készítményeket. A szódát saját gravírozott békebeli üvegpalackban szolgálják fel, 

s persze tartanak házi szörpöket. A gyermekeket játszószoba várja, ennek külön örvendtünk, akárcsak a saját parkolónak. 

Pisztrángot rendeltünk, roston sült zöldségekkel, 

négysajtos speclét

valamint egy „ropogós” húsos tálat két személyre, melyen volt csülök, kacsasült, marhalábszár, sárgarépás csomboros párolt savanyú káposzta, sült alma és tepsis krumpli. 

Ha nagyon akarnám, lehetne egyik-másik fogás tökéletesítésére javaslatot tenni – például a „ropogós sültes tálon” sem a csülök, sem a kacsa bőre nem ropogott - maradjunk annyiban, hogy hibája egyik ételnek sem volt s minden jól esett úgy, ahogy kaptuk.

Nagyon jól éreztük magunkat Schieszléknél, ajánljuk másoknak is e remek családi vendéglőt.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

A Schieszl vendéglőben 2012. június 22-én jártunk.

Sörpince (Gyula, Kossuth tér 2.)

Gyula központjában a szökőkútnál két, egymás tőszomszédságában levő vendéglő közül az egyiknek a terasza ismételten tele van, 

a másiké kong az ürességtől. Miközben mindkettő étlapja azonos „iskolához” tartozik, a magyar konyha bevált fogásait kínálják itt is, ott is. A különbség elsősorban az ételek megvalósításában, kiszolgálásban és a beltér atmoszférájában van. Szóval mindenben, ami lényeges a választékon túl. A Sörpincében hangulatos a berendezés, 

jobban odafigyelnek a minőségre, mint az Aranykeresztben, a kiszolgálás is kedvesebb, pontosabb, bár tény, hogy itt is akad hiba.

Kezdjük azzal, hogy a csapolt soproni sör kissé vízízű volt és nagyon gyors lecsengésű. Kétszemélyes tálakat rendeltünk, egy halasat, 

meg egy húsosat. 

A vegyes haltálon az irdalt majd ropogósra sütött ponty bántóan fagyasztó-ízű volt, de a pisztráng frissnek bizonyult s megfelelően is sütötték meg, erdélyiesen, ahogy az étlap írja, kukoricadarába forgatva, bő olajban. A harcsa helyett pedig nem kaptunk pangasiust, mint annyi helyen, igaz ez sem volt szürkeharcsa, csak afrikai, a panírozott mirelit műrák hozza a formáját, bár nélkül sikerültebb, „koncepciózusabb” lenne a tál. A köret sajátságos kombináció: kevéssé petrezselymes krumpli és kockára vágott sült burgonya. A húsos tálon korrekt töltött húsok, flekken, gombás omlett, itt a kockára vágott sült burgonya társa rendesen elkészített rizs és (túl)párolt vegyes mirelitzöldség volt. Az árak barátságosak.

A Sörpince a megszokott középvonalhoz tartozik, mely nem egy kiemelt kulináris célpont, de olyan hely, ahonnan az ember, ha nem ül be irreális igényekkel, elégedetten távozhat.

Dorozsmai Endre 

A szöveg a Demokrata számára készült.

A Sörpincében 2012. június 5-én jártunk.

Baldaszti’s Kitchen (Lánchíd, Budai hídfő)

A Baldaszti márkanév egyből az élre tört a gasztronómiában. A Baldaszti’s Grand a 2012-es magyar Gault-Millau kalauzba 11 ponttal került be, a szerényebb pontozású Baldaszti’s Kitchenbe pedig a nemrégiben az egyik legnevesebb magyar séfet, Pesti Istvánt szerződtették, akinek ételcsodáit a Babel nevű étteremben ismerhettük meg korábban.

A nemrégiben sikerült eljutni mindkét helyre, a Grandról már beszámoltam, szóljunk most a Baldaszti’s Kitchenről, melynek szomszédságában remek ínyencbolt is működik. 

Az étterem hangulata megnyerő, elegáns, de nem feszélyező, a felszolgálók visszafogottak, de barátságosak, az ételfelhozatal pedig felettébb izgalmas. 

 

Az árak a minőséget tekintetbe véve korrektnek mondhatók.

Jómagam gomba-esszencialevest kértem sült wontonnal, 64 fokos tojást spárgával és csalánpürével valamint mentás csokoládédesszertet. Mindhárom fogás a tökélyt súrolta, akárcsak a remek házi kenyér, ami mellé kiemelkedő minőségű olívaolajat kínáltak. A leves intenzív ízű és harmonikus volt, kellemesen dobott rajta a kevéske zöld koriander, a wontonból elkelt volna még egy pár darab. 

A csalán-spárga-tojás együttes jól működött, pazar tálalás és selymes textúrák jellemezték a fogást. 

A csokoládé-desszert maga volt a katarzis: csokoládé megannyi formában a robbanótól a lemezkéken át a mousse-ig, mentafelhanggal és erdei gyümölcsökkel, egyfajta megtervezett rendezetlenségben tálalva. 

 

Az év desszertje volt számomra.

A Baldaszti’s Kitchen igazi ínyenc hely. Jóllakni nem könnyű a nagyevőknek, de inspirációt kapni az ételek továbbgondolásához a kulináris kreativitás híveinek annál inkább.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

A Baldaszti's Kitchenben 2012. június 8-án jártam.

A Szász Hordója (Vámosgálfalva, Fő út)

Évek óta némi sóvárgással néztem a gépkocsi ablakából a Szász hordója nevű vendéglőt székelyföldi útjaim alkalmával. A mindenkori sietség, ami persze korbetegség megakadályozta eddig, hogy betérjek. A minap egyedül s ráadásul délidőben, a reggelizést kihagyva haladtam el arrafelé, s rövid hezitálás után úgy döntöttem, próbáljuk ki a helyet, akkor is, ha társaságban kellemesebb a teszt.

A komplexum impozáns, a terasz a domboldalon van, a kilátás szép. 

 

Több terem is tartozik a vendéglőhöz, a dekorációban van némi eklektika. A klubhelységet és a mellékhelységet rejtő pincébe a lejáratot kétoldalt hangulatos nyers téglafalon fekete-fehér művészfotók díszítik a blues és a jazz nagyjairól, a szocreál mellékhelységben lenge öltözetű sportoló lányokat csodálhat a látogató.

A három pincér közül kettő tud magyarul, ami természetesnek tekinthető Vámosgálvalfán. Az már kevésbé, hogy az étlap csak román és német nyelven tünteti fel az egyes ételek nevét egy közel hétszáz éves erdélyi községben, ahol a magyarság egyelőre még számottevő többségben van. (2002-ben 3836 lakosból 2565-an vallották magukat magyarnak, rajtuk kívül 974 román, 293 cigány és 4 német élt akkor a községben.) 

 

Az étlap hagyományos erdélyi és bevett, de vidéken egyelőre még szokatlan, nemzetközinek tekinthető fogásokat egyaránt tartalmaz (báránykaraj, vélhetőleg házi marinálású vadponty, tilápia, süllő stb.). Jómagam vargányatokányt kértem (volt rókagomba is egyébként, ami elterjedtségéhez képest elég kevés étlapon bukkan fel), valamint „olasz” ráknyársakat roston sült zöldségekkel. Rendeltem volna ezeken túl salátaágyon kínált tintahalkarikákat, de szerencsére eszembe jutott, hogy megkérdezzem, hogy netán előre bepanírozott mirelitkarikákkal lenne-e dolgunk. A probléma messze nem annyira a mirelit-műfaj, hiszen egész jó fagyasztott halat is lehet venni itt-ott, Horvátországban például, - hogy a tintahalnál maradjunk – olyan jó mirelit tintahalt vettünk, hogy ember legyen a talpán, aki a már elkészített halról megmondta volna, hogy nem jégágyról származott. (Mi egyébként forró vaslapon, kevés extra szűz olívaolajon sütöttük és fokhagymás petrezselymes citromos vajjal ízesítettük a són és durvára tört borson kívül). A probléma a mirelit-panírral van, ami vastag, megszívja magát olajjal s egy szomorú, vékony, rágós, gumis tintahalkarikát rejt alapesetben. De találkoztunk már jónevű temesvári vendéglőben a fentebb leírt módon panírozott halpéppel, azaz ipari hulladékkal is. A felszolgáló jelezte, hogy előrepanírozott mirelitáruról van szó, így azt kihagytam.

A vargányatokány remek volt, az sem vont le az élményből, hogy picit szemcsésedő ipari tejfelt használtak hozzá. 

 

A gomba állaga, ízesítése tökéletes volt, az adag megfelelő, az ár pedig zavarba ejtően alacsony, mindössze 15 lej. Kár, hogy nem túl friss pari kenyeret adtak hozzá.

A ráknyársak jó minőségű mirelitáruból származtak, kettesével érmeszerűen húzták a rákokat nyársra a csomagolók, magam is vettem ilyen mirelit rákot egy alkalommal, azzal is meg voltam elégedve. S hőkezelés megfelelő volt, nem szárították ki a rákokat, némi fűszerezés azért jót tett volna neki, akárcsak az egyébként ízletes és megfelelően sütött zöldségeknek. Nem is derült ki, hogy mivel érdemelték ki a ráknyársak az „alla Italia” nevet, hiszen a kevés zsiradékon történt, gyors és megfelelő sütésen kívül a konyha semmit nem tett velük.

 

Mivel „vezető beosztásban” voltam, limonádét rendeltem, amiből fél liter az adag, jól készítették el, citromból, nem citromléből, s nem is cukrozták el. Viszont kimérnek szó szoros értemében aprópénzért (8 lej egy liter, ergo 80 bani egy deci) kétféle bort a ház boraként a környékről, királyleánykát és olaszrizlinget, ezekből vettem egy-egy literrel utólag megkóstoltam, sőt, meg is ittuk, borászok társaságában ráadásul, nem kiemelkedő, de mint a mellékelt ábra mutatja, iható borok ezek.

Összességében átlag feletti hely a Szász hordója, sikerült a bizalmamat annyira megnyerje, hogy legközelebb is megálljak, ha belefér az időbe egy órácska ebéd vagy vacsora céljára.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.

A Szász hordója nevű vendéglőben 2012. július 4-én jártam.

Top 100 - 2012

A TOP 100-as lista frissítésre szorult. Több vendéglő bezárt, ezt a korábbi variánsban pusztán jeleztem, de a vendéglők sorszámot kaptak, éppen úgy mint a még működők. Továbbra is szerepelni fognak a bezárt vendéglők, de csak zárójelben, hogy ne vegyék el a helyét működő egységeknek. Meg aztán a Top 100 értelemszerűen ajánlatként, javaslatként is működik a részemről, s annak nincs sok értelme, hogy megszűnt éttermeket javasoljak a barátaimnak.

  

A legtöbb helyen egyszer fordultam meg, így az értékelés bizonyos fokig esetleges. Adott pillanatban adott élményt rögzít. Mindazonáltal törekedtem a tárgyszerűségre és nem azt pontoztam, hogy hol éreztem magam a legjobban, hanem, hogy egy ínyenc vendég számára melyik étterem nyújthat legtöbbet. Az értékelés tehát konyha-centrikus. 

Az éttermek mögötti, zárójelbe tett szám azt jelzi, hogy hányszor fordultam meg az adott egységben. Örömteli, hogy már nincsenek kényszermegoldások,  nincs olyan  hely amit csak azért illesztettem volna be, hogy meglegyen a száz. A lista minden egyes vendéglőjét jó szívvel tudom ajánlani a barátaimnak, ismerőseimnek.

Íme:

1.      Onyx (4)

2.      Costes (Vieira, 2)

3.      Gere - Mandula borétterem, Villány

4.      Bock bisztró (3)

5.      Babel

6.      Kistücsök (5)

7.      Csalogány 26 (2)

8.      Enoteca, Pécs

(Maligán (Lithauszki) – megszűnt)

9.      Walter

10.  Olimpia (4)

11.  Laci!Konyha!

12.  Mix (Delgado)

13.  Baldaszti’s Kitchen

14.  Fausto

15.  Baraka

16.  Arany Kaviár (2)

17.  Alabárdos

18.  Baldaszti’s Grand

19.  Mák bisztró

20.  Aranyszarvas bisztró

21.  Brill bisztró, Békéscsaba

22.  Ráspi, Fertőrákos (2)

(Márgál (megszűnt))

23.  Borkonyha

(Apropó bisztró (megszűnt))

24.  Kogart

25.  Fuji

26.  Kereskedőház (Szentendre)

27.  Nu (U26)

28.  Krizia

29.  Café Pierrot

30.  Borssó

31.  Villa Medici, Veszprém

(Apetito  (megszűnt))

(Stand Bisztró (2) (megszűnt))

   (Artesano (megszűnt)

32.  21, a Magyar Étterem

33.  Mini

34.  Anyukám mondta

35.  Gundel (Kalla)

(Pesti Lámpás (megszűnt))

36.  Tigris

37.  Oroszlános

38.  Imola Udvarház

39.  67

40.  Pomo D’ Oro

41.  Symbol

42.  Két Szerecsen (2)

43.  A Konyha

44.  Déryné

45.  Jankovich, Rácalmás

46.  Innio bisztró

47.  50Bar

48.  Atakám bisztró

49.  Gepárd és űrhajó

50.  Gold Bisztró (2)

51.  Babar

52.  Solier, Gödöllő

53.  La Mareda, Győr

54.  Almárium bisztró

55.  Pest-Buda

56.  Taverna Flórián, Kőszeg

57.  Duna Garden Hotel étterme

58.  Klassz (2)

59.  Wunderlich pincészet étterme, Villány

60.  Cyrano (3)

61.  Philip, a belga

62.  Bar Centro (Szentendre)

63.  Pesti disznó

64.  Big Ben, Győr

65.  Kakas (Bp, XVIII ker) (2)

66.  Giusto

67.  Rókusfalvy fogadó, Etyek (2)

68.  Olíva, Veszprém

69.  MO

(Goa (megszűnt))

70.  XO

(Hold bisztró (megszűnt))

71.  Trattoria Toscana

(Pirro, indiai (megszűnt))

72.  Abszint

73.  Manna

74.  Sárga borház, Mezőzombor (2)

75.  A38

76.  Cucina, Bp. Váci utca

77.  Dió

78.  Porcellino Grasso (2)

79.  Café la Terra

80.  Tenkes Csárda

81.  Araz

82.  Rozmaring (Kecskemét)

83.  Gerlóczy (3)

84.  Óceán Bár és Grill

85.  Wasabi (sok)

86.  Trófea (sok)

87.  Indigó

88.  Bagatelle, Kecskemét (2)

89.  Centrál (3)

90.  Via Piano, Miskolc

91.  Szél Fiai Fogadó, Nyúl (4)

92.  Alessio

93.  Wang mester konyhája, Telepy u.

94.  Elefántos ház (Pécs)

95.  Szent Orbán Étterem, Badacsony (4)

96.  Borbíróság (sok, régebben)

97.  Schieszl vendéglő, Budakalász

98.  Borlabor (sok, régebben)

99.  Pásztor Csárda, Szombathely

100.    Akasztói Halascsárda

Még nem sikerült eljutnom a következő vendéglőkbe, melyek azonban vélhetőleg benne lennének a 100-ban

Chateau Visz, Visz

Vár a Speiz

Zsálya bisztró

Platán, Tata

Cinnamon, Etyek

Schweitzerhof, Győr

Tom George

Bistro Jardin (Kempinsky)

Boscolo

Café 57

Lánchíd Palota

Le Bourbon (Hotel Meridien)

Múzeum kávéház

Dunapark

Café Bouchon

Bonfini

Piac (vagy valami ilyesmi), Zalaegerszeg

Kővirág, Köveskál
Káli Art Inn
Addo, Pécs
Mádi udvarház
Chianti, Veszprém
Milky Way
Viator, Pannonhalma
Udvarház, Bánd
No1., Debrecen

Személyes preferencialista TOP 12:

1. Kistücsök, Balatonszemes

2. Olimpia

3. Onyx

4. Gere Mandula, Villány

5. Brill bisztró

6. Walter

7.  Babel

8. Csalogány26

9. Bock bisztró 

10. Enoteca, Pécs
11. Baldaszti's Kitchen

12. Laci! Konyha!

Utóirat.

A személyes preferencia-listában egy sor olyan mozzanat is benne van, mely messzemenően személyhez kötött: hogy milyen kommunikáció alakult ki a pincérekkel, netán a szakácsokkal vagy a tulajdonossal, hogy hány olyan ételt találtam, melyért visszamennék, hogy miket olvastam az adott vendéglőről. 
E lista megközelítőleg azt rögzíti, hogy hova mennék a legszívesebben vacsorázni holnap este.

Budai Gourmet 2012

Ha meg kellene jelölni azt az évet, amikor a magyar minőségelvű gasztronómiai megújulás, közkeletű megnevezésén magyar gasztro-forradalom egyértelműen éreztette hatását a kívülállók számára is, akkor a 2008-as esztendőre szavaznék. Ekkor jelent meg az első komoly étteremkalauz, az Alexandra, már érdemi tevékenységet fejtett ki a nem sokkal korábban alakult Magyar Gasztronómiai Egyesület, beleértve az általa megszervezett Hagyomány és Evolúció szakácsverseny első felvonását (amit Széll Tamás, a később Michelin csillagot nyert Onyx étterem sous-chéfje nyert meg, aki idén Magyarországot képviseli a történelemben először a világ talán legjelentősebb szakácsversenyének, a Bocuse D’Or-nak a döntőjében), minőségi éttermek léptek a pástra, s nyugodtan ide lehet sorolni az első ínyenc melegkonyhás fesztivált, a Budai Gourmet is. 

Budai Gourmet évekkel korábban indult, de a csúcsvendéglőket ebben az évben kapcsolták be a rendezvénybe. Ott volt a Kistücsök, a Csalogány 26, a Costes, a Gundel, a Lithauszki-féle Maligán, az Onyx, hogy csak azokat említsem, melyek hirtelen eszembe jutnak. Mindegyik vendéglő apró adagban szimbolikus áron (200-600 Ft/adag) ínyenc ételkompozíciókkal örvendeztette meg a közönséget. A Gourmet-n a következő években visszaszorult a csúcsvendéglői jelenlét, de tavaly és az idén ismét a 2008-as modell szerint rendezték meg e jeles eseményt.

Már tavaly is volt a morgás a közönség soraiban, ami az internetes fórumokon elég rendesen „átjött”, hogy magas a belépőjegy, drágák az ételek és a borok, rengeteg pénzt otthagy az ember, úgyhogy a középosztály számára szinte megközelíthetetlen a rendezvény. Jómagam csak az idei tapasztalatokról számolhatok be, meg nem erősítve ezeket a mendemondákat. Tény és való, hogy 3000 Ft a belépő, de ezért járt egy pohár, egy pohár pezsgő, egy lazacsaláta és egy kávé. Ez összehasonlítva más, sztárfellépőket mozgósító, sokszínű élményt nyújtó fesztiválokkal (pl. Budai borfesztivál) korrektnek mondható. A felhozatal viszont kettő az egyben jellegű, sőt, akár három az egybent is mondhatnék, hiszen a Gourmet egyben borfesztiválnak is tekinthető, egy sor élvonalbeli csúcsborászat képviseltette magát, a borok ára pedig nagyjából a szaküzletit követte. Egy sor minőségi kézműves élelmiszertermelő is kint volt a sajtosoktól, a fűszereseken, kolbászkészítőkön keresztül a bio-befőttesekig, s persze, amint már említettem, a csúcséttermek és egyes csúcs-cukrászdák, mint a Gerbeaud és a Pataki. 

 Jómagam azokat az éttermeket vettem sorba, ahová még eddig nem sikerült eljutni, ezek zömmel a vidéki élvonalba tartoznak. Kóstoltuk a Pannonhalmi Apátsági Pince éttermének, a Viatornak a kínálatát, a szigetmonostori Rosinante-ét, a Káli Art Inn-ét, ahol a korábban a Ráspi Budapestet jegyző Gál Attila erősíti a csapatot, az Agárdi Pálinkafőzde Étterméét, a Mádi Udvarházét, a Chateau Viszét és a veszprémi Chiantiét. A még meg nem látogatott éttermek mellett két hagyományos kedvencünk kínálata fért még bele az evő-kapacitásunkba. Az egyik balatonszemesi Kistücsök, mely országos szinten az egyik legjobb étterem, de a Balaton partján elsősége vitathatatlan, valamint Budapest vonzáskörzetének egyik legjobb étterme, a perbáli Walter. Az egyes ételkompozíciók felsorolása szétfeszítené e kis írás kereteit, úgyhogy példaként hadd említsek hármat. A Kistücsök saját készítésű kézműves sajtokkal jelentkezett, 

a Walter vendéglőnél többek között füstölt mangalica-nyelves, petrezselymes csülökpástétomot kóstoltunk, amit wasabi habbal és karfiolsalátával tettek izgalmasabbá, 

a Káli Art Inn pedig orgonalevest kínált 

és hasábra vágott, megdermesztett hideg körömpörköltet uborkasalátával. 

Általános jelleggel elmondhatom, hogy ritka nagy kulináris élmény volt elérhető áron (800-1000 ft/ adag) kóstoló-adagokban végigfutni 7-8 csúcsétterem 2-2 magas szinten megvalósított fogását. A Gourmet a maga nemében egyedül áll, s ha az összes gasztronómiai fesztivál közül csak egyre lehetne ellátogatni, akkor erre esne a választásom.

Dorozsmai Endre

Libamájfesztivál

A múlt hétvégén a Székesfővárosban három fesztivál is megrendezésre került egymással párhuzamosan. A Belvárosi fesztivál, mely három helyszínen zajlott, elsősorban zenei jellegű volt, de megmozgatta a lacikonyhásokat és a borászok egy részét is, ismét a XXII. kerület adott otthont a Camponával szemben a Rózsakertben a Tiffán Zsolt borász és Ferenczi György blues-zenész által reklámozott Kárpát medencei borásztalálkozónak, fenn a Várban pedig első ízben rendezték meg a Libamájfesztivált, ahol a libamájas ételeket kínáló vendéglők, tokaji borászok mellett a legkülönbözőbb kézműves szakmák képviselői állítottak ki.

Hadd legyen szó ezúttal erről a frissen debütált rendezvényről, mely reméljük meghonosodik, hagyománnyá nemesül. Hallottunk ugyan olyan hangokat a tömegben, hogy ma már mindenből fesztivált rendeznek, lásd csülökfesztivál, halászléfesztivál, kocsonyafesztivál, hogy most ne a jól ismert sajt- és borfesztiválokkal példálózzunk, de ez egyáltalán nem baj, sőt, kifejezetten jó, ha e fesztiválok képesek értéket felmutatni. Márpedig minden olyan rendezvény, mely a magyar fogyasztóközönség figyelmét felhívja minőségi, kézműves magyar termékekre, az értékhordozó és értéknépszerűsítő.

Ügyes fogás volt, hogy a 2000 Ft-os belépőt a szervezők levásárolhatóvá tették a Magyar Kézműves Termékek boltjában, 5000 Ft-os vásárlás esetére, ez jót lendíthet a lényegét a nevében hordó óbudai remek bolt ismertségén és forgalmán.

A Libamájfesztiválra kitelepült több bisztró, a Nu, a Tigris, a szentendrei Kereskedőház, továbbá a Gold majd a Hold bisztró konyháját vezető s a Gasztroangyal című kiváló műsorból is ismert Kerekes Sándor nevével fémjelzett Almárium, melyek standjánál különbféle libaételeket lehetett rendelni elérhető áron, ott volt a Di Vino, az egyik legismertebb és legpozitívabb hatású borbár, mely képes volt a divatot diktálók közé felemelkedni úgy, hogy kínálatában a legjobb magyar pincészetek második generációjának borai szerepelnek elsősorban, vagy tán kizárólag, többek között Gere Andrea,  Miklós Csabi, ifj. Gál Tibor, Demeter Novák Endre, ifj Takler András borai sorjáznak a polcokon.

Találkoztunk fűszeres standdal is, melynek képviselője a hagyományos és egzotikus fűszerek garmadával települt ki, saját készítésű keverékeket is beleértve, s nem álltuk meg, hogy ne nyúljunk a pénztárcánkba a kézműves sajtos standnál, legizgalmasabbnak a hortobágyi érlelt camembert tűnt, de szerettük a kecskesajtokat és a különböző érlelt kisszériás sajtokat egytől egyig. Elmaradhatatlan volt persze a kézműves csokoládé, bizarr párosításnak tűnhet, de kínáltak libatepertős és libamájas csokoládét is, a bevett ízek mellett.

A tokaji borstandok számát keveselltük, viszont örömteli volt a több helyütt is látható magyar italokat kínáló vegyes stand, ahol magyar kézműves sört (ez lehetett volna jobb is), magyar borokat és pálinkákat lehetett kapni kimérve decire illetve két centre, s persze szódát s nem mellékesen Hargita Gyönge ásványvizet. A választék nem szabták túl szélesre, de az áttekinthetőségnek is megvan a maga előnye.

Mint Aradhoz kötődő ínyenc legjobban a szegedi Bistorant stábjával való megismerkedési lehetőségnek örvendtem, mondtam is a standot népszerűsítő, feladatát rendkívül lelkesen és hitelesen ellátó fiatalembernek, hogy sajátos, hogy Aradról Budapestre kell utazzon az ember, hogy megismerje túlzás nélkül legreménytelibb szegedi vendéglőt. 

A Bistorant csapatának filozófiájára érezhető hatást gyakorolt a sokat emlegetett gasztro-forradalom eszmeisége: szezonalitás, regionalitás, minőségi alapanyagok és azok tisztelete, igényesség, kreativitás. Étlapjukon magyar ételek szerepelnek, modern technológiával elkészítve, beleértve a konfitálást és a vákuum alatti alacsony hőfokon és hosszú ideig tartó hőkezelést („sous vide”), mely eljárások nagyban hozzásegítenek az alapanyagok belső értékeinek megtartásához. Értékelendő az is, hogy kínálnak állandóan változó heti menüt, s mindezt igencsak baráti áron - Szeged központjában.

Mi a legtöbbet a Seafood nevű cégnél vásároltunk, ahol kedélyesen elbeszélgettünk a fesztiválra delegált képviselőjükkel, megtudtuk, hogy a név nem véletlen, valóban halfüstöléssel foglalkoznak elsősorban, de a fesztiválszervezők úgy vélték, hogy a hal túlságosan távol áll a libamájtól, így baromfitermékekkel jöttek elsősorban, mi füstölt kacsamellet, libamellet, csirkemellet és libamájat vásároltunk. 

 

Tisztességesen elkészített, a nitrites pácsón kívül semmilyen adalékanyagot nem tartalmazó termékeik azóta kóstolást nyertek köreinkben – közmegelégedésre.

A közönség estére gyűlt be igazán, ami alighanem összefüggésben volt a nyolc órakor pontosan színpadra lépő Rúzsa Magdi fellépésével. 

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a szervezőknek színes programot sikerült összehozni és igen izgalmas kínálatot felvonultató kis magyar cégeket megmozgatni a rendezvény érdekében.

Várjuk a jövő évit!

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló tegnapi számában jelent meg, ha minden igaz.