A Sanzon étterem Szeged egyik
legjobb helye, mely elhagyva az elmúlt fél évszázad konyhai sablonjait a fine
dining fele kacsingat, kisebb-nagyobb sikerrel. Az első szegedi főzdefesztivál
alkalmából megejtett kiruccanásunk programjában beillesztettük a Sanzon
„letesztelését” is.
Mivel az étteremben egy nagyobb
csoportot szolgáltak ki svédasztallal, mi kiszorultunk a kávézóba, de nem
bántuk.
A kiszolgálás kedves, mosolygós, készséges, kicsit eltúlozzák a
vendégnek a fogyasztásra való noszogatását, de hát ez elnézhető, mert bőven
megmaradnak az udvariassági határokon belül. Az étlap dicséretesen rövid, koncepciózus, de azért tisztes választékot kínál.
Rendeltünk tejszínes vargányalevest
csirkegombóccal, almás chilis sütőtökkrémleves, szegedi gulyást, csülökkel
töltött raviolit paradicsom-salsaval, túrós csuszát, sous vide császárt
zellerpürével és savanyított almával, csokis creme brullée-t magvas biscottival
és meggyhabbal, és mandulaalagutat fehérboros aszaltgyümölcsös parféval.
A gulyás
hagyományos jellegű
volt, erősen koncentrált, kifejezetten szerettük, a vargányaleves nem volt
rossz, de ettünk már meggyőzőbbet is a műfajban,
a sütőtök krémlevesen kéne még
csiszolgatni. Maga az elképzelés nem volt rossz, be befejezetlennek tűnt, a
karakter hiányzott belőle.
A túrós csuszát kemencében sütötték, így nem csoda, hogy
túró levet eresztett és a tészta túlpuhult, összességében nem volt azért rossz.
Jól működött a konfitált csülökkel töltött ravioli a zsályás paradicsommal.
A
császár maga volt tökély, jobbat elképzelni is nehéz a műfajban, ízre-állagra
egyaránt kifogástalannak bizonyult, remekül passzolt mellé a zellerpüré.
Nagyon finomra sikerült az optimális (értsd:
visszafogott) édességű creme brulleé,
az „alagútnak” értékeltük eredetiségét,
személy szerint nem voltam oda tőle, nem szeretem, ha jégkristályok ropognak a
fogam alatt, a fagylaltban a krémességet, a homogenitást keresem, de hát legyen
ez az én problémám.
A borválaszték impozáns, a kimért
borok is rendben vannak, Pilsner Urquell-t csapolnak, amit ezúttal kihagytunk.
Van néhány igen jó pálinkájuk (bár a birst hiányoltam a választékból) és
whiskey-jük (pl. Glenmorange).
Összességében tetszett a hely,
szívesen kipróbálnánk még néhány tételt étlapról a pirított durbincsfilétől a lassan
sült libacombig.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült, de a lapnak szánt változatot kissé kibővítettem.
A Sanzon étteremben 2014. október 19.-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése