Egy
nagyobb lélegzetű határidős munka a számítógép elé szögez, így aztán a blog-frissítés
kellemes lazításnak számít. Az utóbbi másfél hónapban viszont, leszámítva a
családi nyaralást, egy egyetlen fővárosi kiruccanást engedtem meg magamnak s
ezt még egy fogja követni november elejéig. Akkor viszont igyekszem kellőképpen
feltöltekezni tapasztalatokkal.
Szeptemberi
utunk célpontja a Főzdefesztivál volt, melynek élményeit eddig még nem volt érkezésem
rögzíteni, mindig akadt valami sürgősebb és fontosabb. Közben elolvastam több
beszámolót, s csak egyetérthetek azokkal, akiket zavart a hatalmas, zömmel a
sör iránt nem különösebben érdeklődő tömeg. Olyannyira, hogy idő előtt el is
mentünk, benéztünk hazafelé még a szegedi Bortérre, ami korábban kérdéses volt,
a Főzdefeszt hangulatától tettük függővé a szegedi kitérőt. Szerencsére már
nyitáskor ott voltunk az Andrássy úton, s kihasználtuk az időt, amíg lehetett normálisan
közlekedni és beszélgetni a kiállítókkal.
Elsőként
Róth mesterhez mentünk, megkóstoltuk a Bakancslista két új tagját, az Amarillo-t
és a Simcoe-t, a szomszéd standtól a Retrót, s ha nem tévedek, egy
Galaxis-rajongó barátunk, elvből kért egy pohár Távoli galaxist is. Nem fogok
belemenni az illatok és aromák irodalmi taglalásába, az amúgy sem a sörről,
hanem a kóstoló személyről szól, a sör- és borleírások három negyede porhintés,
hablaty, parasztvakítás. Mindhárom sör kiváló volt, várakozásaink maximálisan teljesültek.
Annál
kevésbé egyik fő kedvencünknél, Kiss Tamásnál. Az American Hoplager és a többi
sör is annyira zavaros volt, hogy szűretlen sör ide vagy oda, sok volt ez a jóból.
Nem volt élvezhetetlen egyik sör sem, de mindegyik távol esett mind várakozásainktól,
mind pedig a katartikus élménytől. Ettől persze a Hopfanatic megmarad a
kedvenceink egyikének, nem fogok elhamarkodott ítéletet alkotni. Sőt, mihelyt
tehetem, kipróbálom az új palackos söreit. (Érdekes, csak nála találkoztam
azzal, hogy jobb egy sör palackból, mint csapon. Az Alulu, amit tavaly nyáron
kóstoltam a Hunyadi téri kocsmában, szinte ihatatlannak tűnt, míg palackból kifejezetten
jó volt.)
Sajnos
nem készítettem jegyzeteket, így nem emlékszem minden megkóstolt söre, de még
főzdére sem. (Volt még egy kettő, Kentucky Ale, Üllői úti sörfőzde stb.) Ami
még nagyon jó volt, az Kővári Gergő standjánál a három csapolt sör,
valamint az
Élesztő pultnál kóstolt sörök, itt viszont már a barátaim emlékezetére kell
hagyatkoznom, mert megálltam enni egy osztrigát (ha jól láttam, a Műkedvelő
Hedonista blog szerzője, a Konyhafőnökből ismert Péter volt, aki nyitogatta az
osztrigákat),
ezidő alatt elvesztettük egymást s maradtam egy sörrel, azt sem
tudom melyikkel. Társaim meg végére jártak az övéiknek, mire egymásra akadtunk.
Volt egy olyan
elképzelésem, hogy visszamegyünk enni Gál Attilához,
de akkora tömeg lett, hogy
alig bírtunk közlekedni, leülni pedig esélyünk nem volt. Tetszett a két chilis
stand,
jómagam is a legerősebbre hajtottam rögtön, mit mondjak, maradandó élmény
volt. Mire visszatértem a standhoz, elfogyott a legerősebb chilipaszta, adtak
viszont egy chilit ajándékba kárpótlásul.
Ezen kívül vettem egy pasztát is, Nyelvterpesz
nevűt a szomszéd standnál. Hadd reklámozzam kicsit őket: Sárréti chilifarm: 4184 Tetétlen, Árpád u. 44. tel: 06-30-466-7461, bogarsandor@chilifarm.hu. Elbeszélgettünk
a tulajdonossal, kérdeztem ők voltak-e a „Gasztroangyal” című műsorban, mondta,
hogy igen. Akkor persze arra is rákérdeztem, hogy tényleg végigette Borbás
Marcsi és meghívottja a chiliket, a felelet ismét igenleges volt. Mondom: de
azért csak ettek valamit közben. Igen, mondta Bogár úr, tejfelt. Akkor is szép
teljesítmény.
A
Főzdefeszt remek élmény volt ezúttal is, ha rajtunk múlik, nem hagyjuk ki a
továbbiakat sem. Majd eleve úgy tervezzük, hogy felmegyünk két napra s mindkét
napnak csak az elejét töltjük a fesztiválon. Abban nem is reménykedem, hogy
olyan helyszínt találnak, ahol nem lesz akkora tömeg.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése