Szeretem a lelkes amatőrséget
sugalló, otthonos, meghitt helyeket. A Móka kávézóba belépve az imént körbeírt
hangulat fogad. A választék jó része krétával táblára írva, de van egyszerű,
áttekinthető étlap és itallap is.
Tartanak reggelit a későn kelők számára,
nyitás ugyanis 9 órakor van, viszont este tízkor zárnak. Ebédre minden nap mást
főznek, az árak zavarba ejtőek barátiak. Kínálnak salátákat, szendvicseket,
házi sütiket, házi kekszet, de még biochips-szet is. (Az igazi az lenne, ha a
chipset is maguk készítenék, nem nagy ördöngösség.) Az itallap is tömör, de jól
összeválogatott, a sörökről még lesz szó, pálinkát egyfélét tartanak, de az
birs a békésiektől (tudnak valamit), bort pedig három félét szekszárdi Mészáros
pincétől.
Mi már ebéd után voltunk, de
azért a gezemice rovatból a házi libamájpástétomot nem hagytuk ki, kértünk
mellé egy-egy pohár csapolt sört a csepeli Rízmajer sörfőzdétől, melynek
tulajdonosa, Rízmajer József az idei Gault Millau kalauzban bekerült az öt
legfigyelemre méltóbb sörfőző közé. Tartanak egyébként tőlük palackos söröket
is, kezdve a jó árú, jó ízű, Cortez nevű kukoricasörtől a Cingulus porteren át
elegészen a műfaj hazai legjobbjának tartott szűretlen búzasörig.
A kiszolgálás kedves, közvetlen.
Leültünk a galérián, kényelmesen elkortyolgattuk a sört, felkentük a finom, ízletes
házi libamájpástétomot a jobbacska kenyérre, ízesítettük a helyben készült,
saját felfogású, kevéssé édes, nem túlpárolt hagymalekvárral, majd megelégedetten
álltunk fel, azzal a benyomással, hogy először voltunk itt, de nem utoljára.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Móka kávézóban 2014. október 9.-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése