Badacsony az egyik kivételes, a világon egyedülálló adottságú borvidékünk, mely lassan-lassan önmagára talál. Az örökifjú, konzervatív forradalmár Szeremley Huba neve mellett lassan megtanulja a borértő közönség Szászi Endréét, a Nyári Ödönét, a Borbély családi pincészetéét, Fischerékét s szerencsére még hosszan sorolhatnám. Gasztronómiai szempontból már nincs olyan jól eleresztve a borvidék, a Szent Orbán vendéglőt leszámítva az éttermek színvonala jellemzően megmarad a korrekt középszer szintjén.
Ezek közül az egyik vendéglő a Szent György Pincéé, mely némi odafigyeléssel sokkal jobb is lehetne.
A rántott sajthoz sajtot kellene használni a növényi alapanyagokat integráló álsajt helyett.
Alapvető kérdés, hogy az étel legyen az, aminek az étlap hirdeti. A bárány ne legyen sertés, a borjú ne legyen marha, a harcsa ne legyen ponty és a tonhal ne legyen azonosíthatatlan fehér húsú tengeri élőlény. Sajtot tejből készítenek. Pont. A margarin az nem vaj, a nyúlhalikra nem kaviár, a festett búzakenyér nem rozs és a növényi alapanyagból előállított borzalom nem sajt.
A roston sült halat nem kellene párizsi panírban adni: a rost az rost. Jellemzően faszénparázs fölött foglal helyet, esetleg felforrósított lávakő vagy gázzal előállított forró levegő fölött. De a zsiradékhoz semmi köze. Hát még a panírozáshoz.
A majonézt ki lehet keverni házilag is percek alatt, nem kell a legolcsóbb vacak flakonost használni, ráadásul úgy, hogy a tégelyben még el sincs keverve, hanem a „flakonmintázatban” gyönyörködhet a vendég.
Jó, ha egy helyen amikor egy betegeskedő vendég kér egy teát, akkor nem „Ice-tea”-t kínálnak neki. Nem nagy anyagi befektetés a filteres tea, a forró víz meg ugye adott.
El kellene felejteni a mirelit-cuccokat. Persze, általános jelenség, hogy a sült krumpli mirelitből van, talán el is várja ezt a közönség egy része, mindazonáltal a használata minimum snassz.
S a számlára sem árt odafigyelni, mert egy véletlen elütés, mely jelentős különbséget idéz elő a végösszegben, rossz érzést hagy a vendégben még akkor is, ha négy emberből kettő úgy véli, hogy nem volt szándékoltság a dolog mögött. S nem is kis összegről volt itt szó, hanem a számla teljes összegéről, az elütés mértéke ugyanis pont ekkora volt. 13.000 Ft helyett 26.000 Ftról kaptunk számlát. Ami szemet kellett volna szúrjon annak, aki egész nap számlákat hoz ki. Mindazonáltal a „levegőben” nem az volt, hogy most át akarnak verni. Jómagam is a véletlenre tippeltem, de az emberben marad azért némi kétely.
Ugyanakkor alapvetően kedves volt a kiszolgálás, gyönyörű a kerthelység, elfogadhatóak az árak, a halak frissek, a fél kacsa valóban fél kacsa (még ha egy kicsit száraz is volt, de megmaradt az élvezhetőség határán belül), kívül ropogós és belül puha, a párolt káposzta kifejezetten ízletes,
a halászlé kellően koncentrált és filézett.
A leírtak ellenére nem távoztunk frusztráltan, összességében nem számítottunk sokkal jobbra. Viszont a tulajdonosnak nem ártana odafigyelni egy kicsit jobban néhány, a fentiekben említett alapvető szempontra.
Osztályozás
Konyha 5
Hangulat (kerthelység) 9
Kiszolgálás (nem számítva a számlaproblémát) 7
A Szent György borházban 2010. májusában jártunk.
A szöveg jelen formájában nem jelent meg sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése