Másfél évtizeddel ezelőtt a szegedi „Csepp a tengerben” halászcsárdába hívott el egy kedves helyi jóbarátom. Maga a csárda hangulata nem tett rám nagy benyomást, ellentétben a tiszaparti, fennséges panorámát biztosító társaival, ez sem meghitt, sem rusztikus nem volt, de egyrészt meg voltam elégedve a frissen sütött friss halakkal (ezesetben a szóismétlés szándékos és lényeges), másrészt itt kóstoltam először haltepertőt, ami azóta is a kedvenc halételeim közé tartozik.
Nézzük a receptet egy autentikus forrásból, a szegedi Sótartó halászcsárda honlapjáról. (Megjegyzem, az eredeti recept előír ételízesítőt és halfűszerkeveréket, ami teljesen felesleges, másrészt ellenkezik e rovat gazdájának elveivel. Ízfokozót nem használunk, így vegetát, ételízesítőt, leveskockákat sem, a fűszerkeverékeket pedig magunk készítjük.)
„Hozzávalók 4 személyre: pontyfilé 80 dkg, liszt 10 dkg, paprika 0,5 dkg, zsemlemorzsa 10 dkg, só 0,1 dkg, bors 0,05 dkg, étolaj 20 dkg, citrom 1 db, zöldpaprika 1 db, snidling 1 cs., lilahagyma 30 dkg.
A szegedi haltepertő elkészítésénél az első lépés, hogy egy tálba lisztet öntünk, teszünk hozzá egy kis zsemlemorzsát, sót, borsot és őrölt piros paprikát. Mindezt összekeverjük, mert ebbe fogjuk majd beleforgatni a halcsíkokat. Ahhoz, hogy a halcsíkok elkészüljenek, a halfilét vágódeszkára helyezzük, egy késsel az Y szálkákat átvágjuk. A filé alsó részét használjuk, mely teljesen szálkamentes. Ezt ízlés szerint vághatjuk kockákra, vagy csíkokra is. Miután a kellő mennyiséget feldaraboltuk, sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk. Az előzőleg elkészített paprikás, fűszeres lisztben megforgatjuk és bő forró olajban ropogósra sütjük. Miután elkészült, a zsiradék felitatásához papírtörlővel bélelt tálba szedjük ki. Friss zöldségekkel, lila hagymával, snidling hagymával díszíthetjük.”
A haltepertő kiváló sörkorcsolya, de jól elkísér kellemes, üde nyári borokat is. Több variációja ismert, tálalják rántott hagymakarikákkal „makói módra”, bő olajban panír nélkül megsütött hagymakarikákkal vagy hagymarőzsével (ez is belefér a makói stílusba), Cey-Bert Róbert Gyula egyik könyvében a Koppányvölgyi haltepertő előbbihez hasonló receptjét adja meg, amelyet bő olajban kisütött fűszeres lisztbe forgatott gombával tálalnak.
A leggyakrabban a Délalföldön, Makón, Szegeden, Hódmezővásárhelyen és ezek környékén találkozhatunk a haltepertővel, amit tálalnak előételként és főételként egyaránt. Az adagok különböznek, de a legtöbb helyen két férfiember egy adag halászlével és egy adag, körítéssel, főételként felszolgált haltepertő elfogyasztásával a jóllakáshoz közeli állapotba kerül.
Különösen ajánlott haltepertős helyek:
Akasztói halascsárda
Fehértói halászcsárda
Algyői halászcsárda
Dorozsmai Endre
A szöveg a héten jelenik meg az Erdélyi Naplóban.
A jelzett csárdákban az utóbbi években évente megfordultunk egyszer-kétszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése