Minden kritikusnak vannak személyes preferenciái. Számomra a legizgalmasabb élményt azon éttermek nyújtják, melyek a magyar konyha megújításán fáradoznak, bevetve a modern konyhai technológiákat és a XXI. század kísérletező kedvét, de megőrzik az ételek eredeti mondanivalóját. Ide sorolnám a balatonszemesi Kistücsök vendéglőt, a Gere Attila pincészete által életre hívott Mandula vendéglőt, Budapesten a Csalogány26-ot, az Olimpiát, a Maligánt, az Onyxot, az Apetito-t és a Babelt. (Csak azokra szorítkoztam, melyek esetében saját tapasztalattal rendelkezem.) Ezutóbbiról szeretnék most pár szót szólni.
A Babel légkörét a Váci utca kozmopolitizmusa hatja át, ezzel együtt jól érzi magát itt a „magunkfajta” magyar nacionalista is. Az étlapon a nemzetközi és a magyar konyha megannyi csábító, kreatívan átköltött különlegessége. A magyar konyha által ihletett fogások zömét a „Magyar kortárs menü” fogja össze, amit 11.900 ft-ért kínálnak. Ha az ember csak szemezgetni akar a fogások között, akkor kevesebből is megússza, viszont aligha lakik jól. A Babelben kicsik az adagok. Tény ugyanakkor, hogy hihetetlen gonddal készítik el az ételeket.
Jómagam a magyar konyha klasszikusai közül halászlevet ettem,
mely a műfaj csúcsát képviselte (benne a kitűnő állagú és ízű halhúson túl belsőség, házilag készített tészta és folyami rák), de ismerősök dicsérték a töltött paprikát és a véres hurkát is. Mestermű volt a báránygerinc is, amit lilaburgonyapürével és parajjal szolgáltak fel,
akárcsak a libamájtortácska.
A „répaszimfónia” (fagylalt, puding és mézes gyömbéres bébirépa)
inkább érdekes volt, mint izgalmas, s ugyanez mondható el a kecskesajt pannacottaról.
A Babel minden erejével visszatérésre csábít: minden étel egy-egy kísérlet, mely hol telitalálat, hol „csak” kuriózum, de minden esetben kaland az új ízekre vágyó vendégnek.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokratában jelent meg.
A Babelben 2008. október 16-án jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése