Márton Áron szülőfalujában, Csikszentdomokoson jó pár éve működik a környék egyik legszebb panziója és egyben egyik legjobb vendéglője, Kárpátia néven.
Ha az embernek nem lenne általában sietős a dolga, midőn Gyergyóból Csíkba vagy Csíkból Gyergyóba utazik, akkor már rég meglátogattuk volna eme impozáns műintézményt. Most az EMI tábor adott apropót egy célirányos domokosi kirándulásra. A teraszon foglaltunk helyet, ahonnan csodás kilátás nyílik a falura s a falu mögött húzódó hegyvonulatra.
Az étlap a mai magyar konyha klasszikusait vonultatja fel, néhány helyi specialitással kiegészítve. Az itallapon sajnos sem helyi, sem magyarországi pálinkát nem leltünk, a borok között viszont ott sorakoznak Tokaj egyik vezető pincészetének, a bodrogkereszttúri Chateau Dereszlának a borai, amit örömmel vettünk. Nem szólva az árképzésről, a 2008-as Chateau Henye Furmint mindössze 18 lejbe került, ami több, mint barátságos, lényegében vendéglői felár nélküli összeg. A borlapot ugyanakkor lehetne még szélesíteni, már az is nagy lépés lenne előre, ha például Sike Tamás
és Balla Géza
Székelyföldön könnyen beszerezhető vörösborait is felvennék a kínálatba. Értékeltük, hogy habár nem szerepelt az itallapon, de készítettek kérésre a sofőrnek limonádét, rögtön egy litert, úgy, ahogy szeretjük, mézzel s persze citrommal, nem citromlének nevezett ipari vacakkal.
Miután a halfogyasztás érdekében ejtettük a két személyes Kárpátia-tál egyébként igencsak életképes ötletét, rendeltünk végül káposztalélevest,
pacallevest,
tárkonyos vadragulevest, a leves mellé kenyér helyett egy feltét nélküli pizzát, merthogy az olasz konyha eme slágere már mindenütt ott van, s ha ott van, miért ne éljünk vele, pisztrángot roston és kukoricalisztbe forgatva és a napi ajánlatból a fokhagymamártással, salátával és steak burgonyával (a héjában főtt krumplit cikkekre vágják, majd bő olajban szép pirosra sütik) körített ropogós csülköt.
A levesek ízletesek voltak, a káposztaléleves lényegében húsgombócleves volt, amihez káposztalevet használtak, a pacalleves rendben volt, a pacal állaga optimálisnak bizonyult, nem volt sem rágós, sem túlfőtt, a tárkonyos vadraguleves, amely szarvasból készült, szintén. Ezutóbbiba esetleg kevesebb krumplit és több zöldséget lehetett volna tenni, hiszen nem gulyásról volt szól.
A hal friss volt, ami nagyon fontos, hadd idézzük a francia mondást miszerint inkább legyen a tányéron egy jó hal rossz szakács által elkészítve, mint egy rossz hal jó szakács keze alól. A „roston sült” pisztráng persze itt sem látott rostot, faparazsat még annyira sem, akárcsak a magyar vendéglők 90 százalékában, itt is lisztbe forgatták a halat, majd bő olajban sütötték ki. Petrezselymes burgonyát kértünk hozzá, ami remek volt. A kukoricalisztbe forgatott pisztrángot kifogástalannak találtuk, a mellé adott sült krumpli sajnos mirelitből készült, de megfelelően sütötték meg. (”Nagy dolog” - mondhatná bárki, aki ritkán jár vendéglőbe és akkor is jól megválasztja a helyet. A sajnálatos valóság az, hogy cseppet sem ritka a fáradt olajban sütött, égett lisztszemcsék szeplőivel feltálalt és/vagy olajban tocsogó, félig sütött vagy túlsütött mirelit hasábburgonya.)
A csülköt megfelelően ízesítették és hőkezelték, a steak krumpli pedig saját készítésű volt (talán újdonságot árulok el, de ennek is megvan már a mirelit változata) és mind adagra, mind minőségre tökéletes volt. A fokhagymamártás jól illett a kompozícióhoz, akárcsak az ízletes káposztasaláta. A felsorolt ételeket hárman módszeresen elpusztítottuk, viszont így nem maradt kapacitás a desszertre. Úgyhogy arról talán legközelebb szólunk. Nagyon kellemes másfél órát töltöttünk el a Kárpátiában, csodás környezetben, udvarias, kedves kiszolgálás és barátságos árakon kínált ízletes étkek-italok mellett. Soha rosszabbat: este felemelő hangulatú Kárpátia koncert, másnap délben a röviden bemutatott Kárpátia vendéglő.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése