Az utóbbi öt évben a Magyarországon már évszázados múltra visszatekintő pacalkultusz valósággal fellángolt. Kellett ehhez nyilván egy komoly háttér, a pacalrajongók többszázezres tábora, a belsőségeknek a gasztroforradalom-adta presztízsemelkedése, a közel tíz éve megjelent alapmű, Cserna-Szabó András 77 magyar pacal című kötete, valamint néhány tucat lelkes vendéglátós elkötelezettsége, akik évtizedek óta főzik azonosan magas minőségben a maguk pacalpörköltjét.
Mára eljutottunk oda, hogy a Facebookon két ötvenezres létszámú magyar pacalcsoport is működik, a pacaltéma bekerült a fősodratú médiába, s még Pacal Útlevelet is kiadtak a legjobbak, mely jelenlegi, második kiadása tíz csúcs-pacalozót integrál. E kultikus helyek pacalpörköltjét volt szerencsém kóstolni 2026 kezdetéig egy kivételével, de a minap ide is eljutottunk. Ez pedig a varázslatos hangulatú Faparázs bisztró, amit a Pacalemberek FB-csoport alapítója, Várkonyi Tamás és párja, Szilvi hívott életre Dunabogdányban.
A kínálat gerince s egyben a legfőbb vonzerő: a pacalpörkölt, a velős pirítós és a faszénparázson készült ételek, beleértve alkalmaként prémium steakeket is. Mindehhez ihatunk frissen csapolt Pilsner Urquellt, helyi borokat, meg persze szörpöket, limonádékat is.
Ettünk remek, háromféle saját húsból (sertés, marha, birka) készült házi csevapot, hasonlóan kiváló pacalpörköltet, nem hagytuk ki az önálló étkezésre is alkalmas velőspirítóst, valamint a napi desszertet sem.
Ritka jó élmény volt az itt eltöltött idő, amihez nagyban hozzájárult vendéglátóink szívélyessége, kedvessége is. A Faparázs vita felett megérdemel egy célirányos, külön utat a fővárosból.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
