Őszintén szólva
kedvelem a külvárosi vendéglő-legendákat, egyrészt ritkán okoznak csalódást,
másrészt működtetőik épp úgy hátrányos helyzetből indulnak, mint mondjuk egy
vidéki rock-együttes. Magyarország fővárosközpontú, a vendéglátás pedig erősen
belváros-központú. Nagy siker egy külvárosi helynek eljutni a 10-20
kilométerrel beljebb élők tudatába. Nem is sikerül túl sokaknak. Jómagam sem
tudnék túl sok példát mondani hirtelen: Nagy Levin, Külvárosi Kávéház, Víg Kalmár,
Zila kávéház, Bivalyos – jellemző, hogy a két ínyencségre törekvő kávéházat
leszámítva, hangulatos, gonddal működtetett, de középvonalas helyek. Ezek sorát
szaporítja a Tortuga is, amiről már évek óta olvashattunk lelkes beszámolókat különböző
fórumokon s most végre sikerült oda is eljutni.
A soroksári
vendéglőt a kalóz témára építették rá, a közönség vélhetőleg a kamaszlelkületű
vagy csak gyermekéveik iránt nosztalgiát tápláló rétegből verbuválódik.
Inkább néhány
ügyes egyedi megoldás teszi a helyet felejthetetlenné, mint az egyébként
alapvonalaiban tisztes konyha.
A szeparékban ülők lába alatt méltóságteljesen
mozgó megannyi teknős,
s egyáltalán, az, hogy lábunk alatt lefedetlen akvárium
van, s így ügyelnünk kell, hogy bele ne toccsanjunk, kétségkívül jópofa ötlet. A
kalóz-témát idézi a kincsesládában található evőeszköz, az étlap s persze a dekoráció.
A konyha jellemzően
korrekt szinten hozza a kissé átköltött szabványokat, helyenként ötletességgel,
helyenként bukdácsolással - a fehérparadicsomleves ottjártunkkor nem mutatott
fel semmiféle paradicsom-jellegzetességet,
a fajitas nem volt fajitas, csak
némi pirított csirkecsík tortillában, ami így, mártások híján elég száraznak
bizonyult. Egyébként ízletes volt a tárkonyos leves, az eperleves, a birsleves,
a gigantikus Kalóz-tál is megelégedésre szolgált összességében,
jó volt a
spárgás csirke
és a vargányamártásos marhahátszín.
Jól éreztük magunkat a Tortugában:
azt kaptuk, ami vártunk: gasztronómiai csodák helyett tisztességes áron többnyire
rendben levő ételeket. Ha korakamasz gyermekkel megyünk oda, garantált a visszatérés,
a csemeték nem mindennapi lobbiereje közismert, mind az apukák mind a nagypapák
körében - s ezesetben latba fogják azt vetni, az biztos.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokratában jelent meg.
A Tortuga vendéglőben 2008. október 25-én jártunk. Kissé régecskén volt, de a hely, a honlapot elnézve, ma is ugyanazt nyújtja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése