A májusi Libamájfesztivál
egyik legkellemesebb és legreménytelibb élménye a Bistorant nevű, nemrég nyílt
szegedi étterem jó kiállású képviselőjével való beszélgetés volt: a
gasztronómia ügye iránti kőkemény elhivatottság, hatalmas meggyőzőerő sugárzott
belőle.
(A képen a Bistorant jó ízléssel megtervezett roll-up-ja látható, amit a Libamájfesztiválon használtak.)
Sajnos nem ő volt
szolgálatban, midőn egy hónappal később sikerült végre eljutni a fine dining
magaslatait ostromló látványos és hangulatos vendéglőbe.
Mosolytalan felszolgálónk
mintha mozgás- és felfogás-lassítót vett volna be. Hosszabb ideig felénk sem
nézett, társa pedig többször is elhaladván mellettünk következetesen kerülte a
tekintetünket. A konyhai szóváltás viszont kihallatszott a vendégtérbe.
A szakácsok sem tüsténkedtek,
a megszokottnál jóval többet kellett várni az ételekre, bő háromnegyed órát,
pedig több ételt a déli menüből választottunk és messze nem volt telt ház. Így
aztán némi bosszúsággal fogtunk neki, de nem elvesztve jóindulatunkat.
Hatan voltunk, sok
mindent rendeltünk, bár félkettőkor a déli menü több eleme már elfogyott. Ételeink
megvalósítási fokozatai igen széles skálán mozogtak. A ledöbbentően olcsó tojásos
spárgasaláta remek volt, leszámítva az egyik nem megfelelően lemosott salátalevelet,
akárcsak a kagyló (ez volt az egyetlen étel ahol kissé keveselltük az adagot,
egyébként inkább azon csodálkoztunk, hogy a potom pénzért adott menü keretében
miként lehet kihozni ilyen emberes adagokat),
polentás csirkemáj ízletesnek,
korrektnek bizonyult,
akárcsak a paradicsomos hosszúmetélttel kínált rántott
sertésszelet,
a májgombócleves,
valamint a steak-burgonyával körített bistro-burger.
Tavaszi tekercs műfajban ettünk meggyőzőbbet, de
ez sem volt rossz.
A bouillabaisse egyértelmű csalódás, sok zöldség, kevés hal, az sem kiemelkedő,
a máktorta pedig száraz és fojtós volt, a túrógombóc inkább emlékeztetett némi
túróval összekevert és tojásdad alakúra formált tejbegrízre.
Az olívás sárgadinnyes
gazpacho nem volt olívás és nem volt gazpacho.
Édeskés, kellemes sárgadinnyeleves
kaptunk, ami a maga nemében jó volt. A rengeteg várakozás után jelzett
sietségünk dacára a számlát is csak felettébb lassan tudtuk rendezni.
Nagy potencialitás
van a Bistorantban, de azt csak rátermett és erélyes üzletvezetés mellett lehetne
kiaknázni. Mi elégedettség helyett bosszankodva távoztunk, ami
megengedhetetlen.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült, könnyen lehet hogy csak rövidített változatban jelenik majd meg.
A Bistorantban 2012. június 22.én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése