Ahhoz, hogy egy hely katartikus
legyen, nem feltétlenül szükséges elegancia, a fine dining trendjeit követő ínyenckonyha,
a nagykönyvben megírt kiszolgálás. „A Séf utcája” a Hold utcai vásárcsarnok
emeleti részén működik,
leülni a gangon lehet, ahol elég hűvös van, az ember a
pultnál rendel, fizet, bemondja a keresztnevét, amit a pult mögött sürgölődők
kikiabálnak, amikor elkészült a fogás. A dizájn laza,
az egész helyet áthatja a
Bock bisztró séfjének, Bíró Lajosnak a minőségorientáltsága, vagánysága, a jóízlés
határain belül maradó polgárpukkasztása. Sokat elárul, hogy többnyire a tulaj
is ott van és részt vesz a kiszolgálásban, irányít, mentorál. Rusztikus, dögös
ételekből adnak komoly adagokat, olcsón. 1000 és 2000 forint között ehetünk itt
sült kolbászt, hurkát párolt savanyúkáposztával, kacsacombot, rántott pacalt
svéd gombával. Mint megtudtuk, a disznót, amiből a hurka készült, két nappal
korábban vágták.
Ottjártunk idején a kínálatban
szerepelt az igencsak elterjedt s népszerűvé vált a vietnámi „pho” leves valamint
a thai „tom ka ghai” leves is. A rántott pacal sajnos elfogyott, így e két
egzotikus leves
mellett lecsókolbászt rendeltünk globus-mustáros hagymával
és
konfitált kacsát.
A fogások szép nagy vágódeszkán érkeztek, amit a székelyek
lapítóként emlegetnek, kiváló minőségű friss kenyér és savanyúság kíséretében. Ízre,
állagra, tálalásra minden remek volt.
Mivel vezettem, almafröccsöt
ittam – 100%-os, tartósítószer-mentes, szűretlen alföldi almaléből - de volt,
aki pezsgőzött, mert kínálnak pohárral is e kultikus italbolt, természetesen „brut”
kategóriát.
Nincs jobb kifejezés rá: baromi
jó hely a Séf utcája, a magyar fél-street food, a piaci étkezés csúcsa. Az ember
el sem ment s már azt tervezi, hogy mikor jöhet vissza. A döntésben sokat segít
a közösségi portálokon is közzétett napi ajánlat.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Séf utcájában 2015. február 21.én voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése