A minőségi borfogyasztás
vélhetően soha nem lesz tömegjelenség, aminek egyik oka, hogy a jó bor értő
közönséget kíván, elmélyültséget, odafigyelést, ráhangolódást, amit rohanó,
egyre inkább anyagelvű korunkban a többség nem fog rászánni. A másik az, hogy
borként, amint azt Alkonyi László, az első számú magyar borszakíró rámutatott,
két teljesen eltérő természetű és eredetű nedűt kínálnak az áruházak és
borszaküzletek polcai, az egyik receptúra szerint készült nagyipari tömegtermék,
a másik arccal, egyéniséggel, egyediséggel rendelkező nemes nedű. Utóbbi az,
mely megérdemli a bor nevet. A kettő között különbséget tenni több év tanulást
igényel.
Ebben a tanulásban nemcsak
borszakértői kurzusok segíthetnek, hanem a borbárok is, ahol értő a kiszolgálás,
barátságos a környezet, széles a választék és megfizethetőek az árak. Az utóbbi
időben a legtöbb borbárban drasztikus áremelés történt, egy deci (egyes
helyeken másfél deci) borra szemrebbenés nélkül elkérnek többezer forintot s a
legolcsóbbak is 1000 ft körül tanyáznak.
Egy okkal több, hogy megbecsüljük
azokat a helyeket, mint a nemrégiben nyitott Borock bor- és tapas bár, mely
egyben borszaküzlet is,
ahol bármelyik bort levehetjük a polcról és szaküzleti
áron helyben megihatjuk, mindössze 10 % felszolgálás díj mellett. (Összehasonlításul:
a legtöbb borbárban a felár nem 10, hanem 200%-os). Ezen kívül mindig van két
kitűnő tétel bontva, egy fehér és egy vörös, melyeket másfél decire 700 illetve
800 forintért kóstolhatunk. A „minőség-ellenőrzés” pár centiliter erejéig
ingyen van. A borok mellé kitűnő minőségű felvágottakat valamint sajtokat
kínálnak.
A galériázott beltér otthonos, vendégmarasztaló,
az üzletvezető-tulajdonos
kommunikatív, érdeklődő, ura a maga szakmájának, szívesen ad és fogad tanácsot.
Egy szó, mint száz, remek hely a
Borock, jó szívvel ajánljuk a kezdő és haladó borrajongóknak egyaránt.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése