A történelem úgy alakult, hogy mielőtt a franciákat megdicsérné valaki a
nemzeti oldalon, kell fusson egy-két tiszteletkört, jelezve, hogy azért
tudatában van a száz évvel ezelőtti eseményeknek. Nos, mi ezt ezennel letudtuk
s utána már leszögezhetjük, hogy mind stílusban, mind tartalomban a franciák az
európai gasztro-kultúrában az utóbbi évszázadokban, nagyjából a felvilágosodásnak
nevezett szellemi korszak óta élenjárók és mintaadók. A francia bisztró mind kínálatában,
mind berendezésében, atmoszférájában fogalom szerte a világon. A minap pont egy
ilyen ékszerdobozszerű, franciás, nagy gonddal és törődéssel berendezett cukrászdába
akadtunk bele Kecskeméten.
A Bodza bár egyszerűen gyönyörű a maga letisztult kidolgozottságával,
egyből megfog s visszatérésre csábít. A kiszolgálás is kedves, a választékot inkább
nemzetközinek mondanám. A sört, a bort és a pálinkát kifejezetten kedvező áron
kínálják (2 cl Márton és Lányai pálinka 350 ft-ért kiemelkedő vétel), a süteményeknek
viszont megkérik az árát, ezek 800 forint körül mozognak.
Rendeltünk egy kör Unicum után tiramisut, lolipop-sütit, limonádét s némi
bort is.
A bizalomgerjesztő házias, félújhullámos, lelkes amatőr sütemények
mellett szép a borválasztékuk is, azt pedig kiváltképp díjaztuk, hogy nemcsak
neves borászatoktól tartanak borokat, hanem olyan pincétől is, melyről nem
hallottunk még, pedig kis társaságunk minden tagja követni igyekszik a magyar borpiacot.
A tiramisut, mely ízre finom, állagra kellemes volt, belengte tolakodásmentesen
az amaretto íze, az adaggal sem spóroltak. A csokis lolipop hozta a formáját. Kilyukasztott
fedelű befőttes üvegben szolgálták fel az üde limonádét s megelégedésünkre szolgált
az egri Havas – Tímár pince roséja is.
Jól esett elüldögélni a Bodza bárban, ajánljuk a helyet másoknak is.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése