Nem vagyok édesszájú. Egy étkezés
keretén belül legkönnyebben a desszertről mondok le, elég keveset foglalkoztam
az édességek készítésével, gyakran elnagyolom borvacsorák alkalmával a témát olyan
megoldásokkal, hogy „desszert helyett” tokaji aszú, netán sajttál vagy olyan
desszertet adok, ami épp itthon van, mert valaki behozott hozzánk egy tál
krémest vagy egyéb süteményt. Vagy a zárófogást kiváltom egy viszonylag könnyen
elkészíthető pohárdesszerttel.
E hozzáállásom nem abból adódik,
hogy ne szeretném a minőségi édességeket, inkább abból hogy nem akarom zsírral
és cukorral is terhelni a szervezetem, a zsírról nagyon nehéz lenne lemondani,
a cukorról könnyebb.
Másik ok, hogy nem tudnak lázba hozni a hagyományos desszertek. Sem a házi sütemények, sem a fősodratúvá vált éttermi desszertek, a somlói-gesztenypüré-palacsinta hármas, netán megtoldva varga bélessel, túrógombóccal, madártejjel.
Ugyanakkor azt is le kell szögezzem, hogy a csúcsminőségű desszerteknek nem szoktam ellenállni.
Hadd mondjak néhány példát: a Váci desszertszalonból, a Zazie-ból bármi, a Gerbeau-ból bármi (leszámítva a zserbót, mert annak még nem ettem olyan átköltését, ami kedvemre való lett volna, nem arról van szó, hogy ne kóstolnám meg, de izgalmat nem jelent) s egy sor éttermi élmény is idekívánkozik. Nem voltak sokan, a legjobbakra emlékszem. Csokoládészimfónia a Baldaszt’s Kitchenből, mákosnudli meggyfagylalttal a Brillből, madártej a Brillből illetve az Olimpiából, csokis-krémes-gyümölcsös kompozíció az Ikonból, Nicolas Delgado csokoládékalodába zárt keserűcsokis fehércsokis mousse-sza a Mixből vagy a Grafból, első osztályú sajttorta és csokitorta a No 1-ből, túrógombóc a Terminál-ból, Somlói XXI század az Onyxból. Nagyon kéne törjem a fejem, hogy még valami katartikus eszembe jusson.
A sor az előételek vagy főételek esetében sokkal hosszabb lenne.
Másik ok, hogy nem tudnak lázba hozni a hagyományos desszertek. Sem a házi sütemények, sem a fősodratúvá vált éttermi desszertek, a somlói-gesztenypüré-palacsinta hármas, netán megtoldva varga bélessel, túrógombóccal, madártejjel.
Ugyanakkor azt is le kell szögezzem, hogy a csúcsminőségű desszerteknek nem szoktam ellenállni.
Hadd mondjak néhány példát: a Váci desszertszalonból, a Zazie-ból bármi, a Gerbeau-ból bármi (leszámítva a zserbót, mert annak még nem ettem olyan átköltését, ami kedvemre való lett volna, nem arról van szó, hogy ne kóstolnám meg, de izgalmat nem jelent) s egy sor éttermi élmény is idekívánkozik. Nem voltak sokan, a legjobbakra emlékszem. Csokoládészimfónia a Baldaszt’s Kitchenből, mákosnudli meggyfagylalttal a Brillből, madártej a Brillből illetve az Olimpiából, csokis-krémes-gyümölcsös kompozíció az Ikonból, Nicolas Delgado csokoládékalodába zárt keserűcsokis fehércsokis mousse-sza a Mixből vagy a Grafból, első osztályú sajttorta és csokitorta a No 1-ből, túrógombóc a Terminál-ból, Somlói XXI század az Onyxból. Nagyon kéne törjem a fejem, hogy még valami katartikus eszembe jusson.
A sor az előételek vagy főételek esetében sokkal hosszabb lenne.
E hosszú bevezető után nézzük e
gondolatok apropóját, mely a címben is szerepel. Bízom benne, hogy szövegeimből
átjön, hogy dicsérni szeretek inkább s nem bírálni. Mindig különleges öröm jár
át, amikor leírhatom, hogy egy hely csúcsminőséget képvisel.
Sajnos ritkán adatik meg ez az
öröm, a desszertek esetében különösen ritkán.
A Desszert Neked vonatkozásában
viszont egyértelműen indokolt felsőfok a minősítésben. A kissé személytelen, de
azért szerethető dizájnt leszámítva itt minden tökéletes. Kedves gondolat, hogy van gyermeksarok is. Ki fogjuk használni.
A desszertek
esztétikai megkomponálása, az állagok és az ízek egyértelműen a magyar
élvonalba emelik a helyet. Mint megtudtuk, a főcukrász, Korponay Péter, akit a
„látványkonyhában” működés közben is figyelhettünk, együtt dolgozott a már
említett Nicolas Delgadoval, a Costes korábbi séfjével. (Akinek főztjét volt
alkalmunk megkóstolni a Mixben s nem sokkal távozása után a Grafban is, amikor
még az új séf nem írta át a kínálatot.) Van is egy desszertjük Delgado néven.
Mondom a kiszolgáló hölgynek, aki egy bűbáj, árad belőle a természetes
kedvesség, hogy hadd találjam ki, keserűcsokoládé-mousse van a csokoládéburokban,
közepén meg fehércsokoládé mousse. Persze nyertem, bár volt a tippben kis
rizikó.
Ettünk maracujás desszertet,
bazsalikomos citromos tejszíneset,
egy tarte-szerűt
s öcsém, aki eredetileg be
sem akart menni, rendelt a kötelező körön túl még egy „Delgado-t”, mert
Neki
ahhoz még nem volt szerencséje. Minden egyes falat csodás volt.
Pazar hely a Desszert Neked,
hamar megállapítottuk a kis pultos hölggyel, hogy a Váci Desszertszalonon és a
Gerbeaud-n kívül csak a Zazie veheti fel a versenyt vele. Nem tudom, meddig
fogják tartani az 1000 forint alatti egységárat a sütemények terén, de egyelőre
nem 1200 vagy 2000 forint egy ízre-állagra egyaránt katarzist hozó kompozíció,
hanem 800 köré van belőve.
Két dolgot kívánhat az ember: az
egyik, hogy minél több hasonló cukrászda jöjjön létre, a másik, hogy a Desszert
Neked sikeres legyen és hosszú életű!
Érdemes benézni a honlapra, átad
valamit a látvány is mindabból, amit fentebb írtam:
http://www.desszertneked.hu/
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése