Úgy döntöttem
sorozatot indítok „Főzzünk maradékból” címmel. Ez környezettudatos, a
megtermelt értéket megbecsülő, Istennek tetsző dolog. Történetesen még trendi
is, de ez teljesen mellékes, a trendekkel általában jobb szembeszegülni, de ha
véletlenül egy trend értékhordozó, akkor minek?
Kiindulópontom egy
remek húsleves zöldsége volt, paszternák, petrezselyemgyökér, zeller. Akadt még
egy kis padlizsánkrém is. A répát kihagytam, mert nem akartam sárgítani a
végeredményt.
Lepirítottam a főtt
zöldséget egy kis olívaolajban hosszanti szeletekre csíkozott fokhagymával,
adtam hozzá zöld rozmaringot és édesköménymagot. Az ánizst italban nem
szeretem, az ouzot sem, de még az Underbergben is idegesít az ánizsos karakter.
Fűszerként viszont mind az édesköményt, mind az ánizst nagyon kedvelem,
sültekhez, ragukhoz, joghurtitalhoz s hadd ne soroljam.
Némi pirítás után,
mielőtt a fokhagyma megkeseredett volna, felöntöttem vízzel, lobbantottam egyet
rajta, pürésítettem, majd sűrű szövésű szűrőn átszűrtem.
Egy kevés mascarpone-val
selymesítettem, némi citrommal és sóval beállítottam a só/sav egyensúlyt.
Koktélos pohárban
tálaltam vékonyra szelt székelydályai bivalysajttal és a rokonok által nevelt
disznóból házilag készült sonkával valamint mentaolajjal.
Megelégedésünkre
szolgált.
A szöveg a blog számára készült.
Ha minden jól megy, felteszek majd fotókat is hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése