Deszk sokak
képzeletében szerb többségűként élő község Szeged mellett, mely azonban annyira
szerb, mint Békéscsaba szlovák vagy Gyula román, hogy most mellőzük a szomszéd
népek történelmi megnevezéseinek használatát. A helység fő utcáján fekvő, akkor
még Szép Ilona néven futó étteremről egy évtizede írtam már e hasábokon.
Azóta többször megszűnt és újraindult, amíg
Hat Puttonynak hívták, nem sikerült meglátogatni, a minap azonban alkalmunk
volt benézni néhány rusztikus magyar étel elfogyasztása végett.
A beltér
személytelenebb lett, a tíz évvel ezelőtti szeparés elrendezést jobban szerettük,
de a szemrevaló felszolgáló hölgy kedvessége ellensúlyozta a terem
intimitáshiányát. Az étlap az elmúlt 50-60 év bevett fogásait kínálja, jóleső,
hogy nem próbálnak meg egyszerre mindent nyújtani, így vélhetően nem a
fagyasztó a szakács fő segítsége. Kínálnak kétfogásos déli menüt is zavarba ejtően
kedvező áron (740 ft).
Ettünk halászlevet,
pacalpörköltet és marhapörköltet galuskával. A halászlé nem meglepő módon
tiszai stílusban készült, a passzírozott lé friss volt, jó ízű, nem túl sűrű, a
belefőzött pontydarabok pedig kiválóak: filézettek, jó állagúak és frissek, iszapíz-mentesek.
A pacalpörkölt sem volt rossz, bár lehetett volna sűrűbb és paprikásabb, de így
is élvezettel kanalaztuk. A pacalhoz szegedi stílusban csak akkor hoznak köretet,
ha a vendég külön kéri. A marhapörkölt is jó volt, a húst nem főzték a szétesésig,
a fűszerezés is rendben volt, a galuska lehetett volna kompaktabb.
Jóféle békési
disznótoros pálinkákat tartanak baráti áron, amit ki is használtunk. A kommersz
borok mellett szép választékot kínálnak a 2007-es év borászának, a soltvadkerti
Frittmann Jánosnak a szortimentjéből.
Jól éreztük
magunkat a Bástya vendéglőben, ajánljuk más, reális igényekkel érkező vendégeknek
is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése