E rovatban
megjelenő étteremkritikák fő értékelési szempontjai a konyha, az atmoszféra és
a kiszolgálás. Nem tagadom, hogy ha az egyik dimenzióban egy étterem nagyon jól
teljesít, akkor könnyebb megbocsátani a másik két szempontból megesett hibákat.
Tipikusan ilyen hely a Bujdosó Székely, ahová már rég el akartunk látogatni,
egészen pontosan azóta, hogy azt olvastuk, hogy Izsák Balázs, a Székely Nemzeti
Tanács elnöke itt tartott előadást.
A választás napján
kerestünk egy méltó helyszínt eredményvárásra,
s tény: jobbat nehezen
találhattunk volna. A falakon megannyi magyar és székely szimbólum, Himnusz,
„A
víz szalad, a kő marad” felirat, népi faragványok, Egész-Magyarország térkép,
történelmi címerek és államférfiak fotói, közülük külön kiemelném vitéz
nagybányai Horthy Miklós erdélyi bevonulásáról készült sorozatot. A
dekorációhoz tartoznak Ambrus Attila (a „whisky-s”) gyönyörű (és egyébként
megvásárolható) népi kerámiái is.
Ezek után a
konyhának nem kellett brillírozni, ahhoz, hogy azóta is visszavágyjunk ide. Jó
házias konyhát visz a Bujdosó Székely, korrekt árak és tisztes adagok mellett. Az
étlapon a székely és a magyar konyha fogásai sorjáznak a tárkonyos pityókalevestől
a csomboros töltött káposztán át vörösboros marhapörköltig. A miccs jó volt
(mosom kezeimet, nem én rendeltem, hanem egy Partiumból elszármazott,
nosztalgiázó honfitársam, jómagam a miccsben a román kultúrimperializmus gasztronómiai
kivetülését látom s felettébb zavar, hogy Székelyföldön majd’ minden
vendéglőben van miccs, de a magyar és székely konyha klasszikusai sokhelyütt hiányoznak)
a puliszka
és a galuskával körített csirkepaprikás remek,
a többi étel meg egy kivételével
korrekt.
Ami kritikai megjegyzésem volt, azt elmondtam a felszolgálóval
ellentétben felettébb szívélyes és kedves tulajdonosnak, aki körbevezetett az
egész komplexumban s nem meglepő módon hamar felfedeztünk, hogy rokonlelkek
vagyunk.
A jóféle ételeket
friss, jó hőmérsékletű Dreher valamint csíki sörrel kísértük, majd a
választások első számú győztesének beszéde után még épp elértük az utolsó
metrót. Minden szempontból emlékezetes estét töltöttünk a Bujdosó Székelyben,
megyünk még. Annál is inkább, hogy a rókagombapaprikást nem kóstoltuk meg.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése