A Dining Guide
tavalyi gasztrokalandozós kiadványában igen jókat olvastam a Hathi indiai
kifőzdéről, majd többször is beleütköztem világhálós kutatásaim során a helyről
szóló pozitív hangú beszámolókba, így mihelyt alkalmunk volt, meglátogattuk. Majd
a nemrégiben újra.
Az ütött-kopott
bódé hangulatos, olyan indiai műfajban, mint a Pléh csárda a magyar konyha
terén, a lepattantságnak is lehet egyfajta rokonszenves, megnyerő
fílingje.
A kiszolgáló hölgy kedves,
közvetlen, az sem zavart, hogy bár negyvenes éveim második felében járok, a
hetven felé közeledő apámmal együtt letegeztek. Az árak igen barátságosak,
az
adagok nem eltúlzottak, de kielégítőek. Első
alkalommal ettünk mindenféle frissen sült indiai kenyereket (nant, paratha-t,
chapati-t többféle ízesítéssel),
Mindennel
teljes mértékben meg voltunk elégedve.
Második alkalommal
paradicsomlevest, pakorát,
tandori fél csirkét, csirke tikkát
és
csirkeszárnyakat választottunk, továbbá egy marhacurryt és kenyereket. A
paradicsomlevesben semmi indiai nem volt, nem adott jobb élményt, mint
bármelyik tucatmenza, mind a három a csirke egy kaptafára készült, ugyanolyan pácba
tették és a szárnyakat leszámítva szárazra sütötték. Így aztán az élmény
kevésbé katartikus volt mint először s akkor még visszafogottan fogalmaztam.
Mindazonáltal nem
zárom ki, hogy elzarándokoljak még valamikor a központtól igencsak messze eső
kifőzdébe, mert a raguk és kenyerek továbbra is finomak és ár/érték arányban a
hely teljesen rendben van.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése