A Michelin kalauz nagyjából olyan
az éttermek világszintű versenyében, mint a világbajnokság egy adott sportágban.
Lehet mérgelődni, hogy a bíró nem volt igazságos, hogy megvették, hogy
ellenszenvezik egyik vagy másik nemzettel, lehet vitatni az eredményeket, de a sportvilág
mégis annak alapján orientálódik, hogy ki milyen eredményt ért el e
megmérettetésen.
Ugyanígy, bármi elmarasztalót
mondjanak is mégoly felkészült séfek a michelin csillagól, ”adhatják vissza”
csillagaikat a hajszába belefáradtak, ténykérdés, hogy egy csillagos séfnek tekintélye
van a szakmában minden országban, a három michelin csillagosok pedig nemzetközi
etalonnak számítanak.
A legjobb francia éttermeket
felsoroló Michelin kalauzt a jól ismert gumigyár azzal a céllal adta ki első
ízben 1900-ban, hogy az emberek többet autózzanak, jobban kopjon a gumi és így többet
tudjanak termékeikből eladni. Előrelátóak voltak, hosszú távú stratégiában
gondolkodtak, hiszen akkor mindössze 3000 automobil volt regisztrálva az
országban. Később más országok vendéglőiről is kiadtak kalauzt. Érdekes a
sorrend: 1904-ban jelent meg a Belgiummal foglalkozó kiadvány, 1907-ben két
francia gyarmat, Tunézia és Algéria kalauza, ezután következtek csak a Rajna
menti országok kiegészítve az Alpok régiójával, egy közös kalauzban, melynek
látókörébe Észak-Olaszország, Svájc, Bajorország és Hollandia került (1908),
majd következett Németország, Spanyolország és Portugália (1910), egy évre rá
pedig a Brit szigetek valamint a „Nap országai” (Észak Afrika, Korzika,
Dél-Olaszország). A kiadványok köre azóta is bővül.
A kalauz értékelése ötszintes. Vannak benne ajánlott éttermek, ez is komoly rangnak
számít. E fölött van a Bib Gourmand kategória, ami kiemelkedő minőséget jelez,
jó áron, ezután következnek a csillagok. Az egy csillagos étterem megérdemel
egy kisebb kitérőt egy más célú utazás alkalmával, egy két csillagos megérdemel
nagyobb kitérőt is, a három csillagos pedig akár egy külön utazást is. Jómagam
eddig csak egy csillagos éttermekben jártam, ezek egytől egyik kiemelkedőek
voltak, azon szerencsés ínyenc-társaim, akik megfordultak három csillagos étteremben
is, kivétel nélkül azt állították, hogy az egy olyan komplex különleges élményt
jelent, ami egy életre elkíséri a hozzáértő megtapasztalóját.
Magyarország és egyáltalában a
közép- és keleteurópai poszt-szocailista régió a „Main Cities of Europe” nevű
kalauz révén kerül csak képbe, ami azt jelenti, hogy lényegében csak budapesti
éttermeknek van esélye arra, hogy csillagot kapjanak, így mondjuk a Mádi
udvarház, az encsi Anyukám mondta vagy a tati Platán bele sem kerül a merítésbe.
Az első magyar csillagot a Costes
kapta (2010),
azt követte az Onyx (2011),
a Borkonyha (2014),
a Tanti (2015)
és
a Costes Downtown (2016).
Idén nem lett gyarapodott a csillagos
éttermeink száma, sőt, csökkent eggyel: a Tanti elvesztette a csillagot. Ez sem
rossz eredmény tekintve, hogy az Onyx is elveszthette volna ezt a státuszt,
hiszen Széll Tamás és Szulló Szabina már 2016 nyarán felmondott, majd idén
saját egység működtetésébe kezdtek. A Costest átvette 2015-ben Michel Rocha
Vieiratól Palágyi Eszter, aki egyébként az év séfje lett a Volkwagen Dining
Guide 2017-es értékelése szerint, ő ismét megvédte az étterem csillagát. Vieira
továbbra is a Costes Downtown vezeti, mely szintén megőrizte a csillagot,
akárcsak a Borkonyha.
Eggyel több Bib Gourmand
éttermünk lett: immár a Laci!Konyha!
és a Petrus
mellett a Fricska is bekerült
ebbe a kategóriába.
(Az igazság az, hogy Budapest rendelkezik közel egy tucat
olyan hellyel, mely megérdemelné Bib Gourmand besorolást, és eléri mondjuk a
Petrus vagy a Fricska szintjét, de hát ez van, a tesztelők így ítéltek, a
nagyközönség azt sem tudhatja, hova látogattak el és hova nem. Azért hadd
említsünk néhányat azok közül, amelyek Bib-et érdemelnének: Olimpia, Tábla, Mák
bisztró, Esca, Beszálló, Csalogány 26, Bock bisztró, Vendéglő a Kisbíróhoz. A
Susuban még nem voltam, de az is izgalmasnak tűnik honlapja és visszhangja
alapján, akárcsak Széll Tamás európai Bocuse D’Or bajnok nemrég megnyitott
Stand 25 nevű piaci étterme. Teljesítménye alapján csillagesélyes az Alabárdos,
az Arany kaviár, a Fausto, a Szent Andrea és a Salon.)
Aki többre kíváncsi, mint
amennyit a Michelin Magyarországnak szentel, az vegye meg a rendkívül kedvező
áron kínált, adatgazdag Gault Millau kalauzt s tegye esetleg mellé a Dining
Guide-ot. E három útmutató, netán kiegészítve a Tripadvisoron közölt fotókkal
nagyban hozzásegíthetnek ahhoz, hogy az alkalomnak megfelelő éttermet bármilyen
élethelyzetben kiválaszthassuk.
Az európai gasztro-sajtó már
három éve megállapította, hogy a kommunista rabiga alól felszabadult országok
fővárosai közül a Budapesten van a legtöbb csillagos étterem, ezt a státuszt
továbbra is őrizzük, ami mögött nehéz nem látni a Klebelsberg Kúnó által
tudatosan kultivált regionális kultúrfölényt.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése