A Korall, ha a magyarországi
osztálybesorolásokat néznénk, akkor valahol a negyedosztály körül lenne, mégis
érdemes látom e rovatban írni róla. Vegyük előre a kétségkívüli negatívumokat.
Sajnos, mint Erdélyben sok más helyen, egyetlen légtér van és abban megengedett
a dohányzás, amivel a vendégek egy része él is. Az ételek közül van, ami kihűlve
kerül a tányérra. (De legalább nem használnak mikrót.) Az már a pozitív rovatban
is könyvelhető, hogy a közönség igen színes a társadalmi hovatartozást illetően,
a lecsúszott elemektől az orvosnőkig sokaknak törzshelye ez a tálcatologatós
önkiszolgáló étkezde. A vendégek ugyanakkor meglepően csendesek, hangos szó nem
hallatszott ottlétünk alatt.
Az árak hihetetlenül barátiak, már-már
szürreálisak, az ételeket pedig naponta frissen készítik, tisztességesen,
háziasan. A köretek és főzelékek írd és mondd 200 forintnak megfelelő lejbe
kerülnek, vagy az alatt vannak, a szalmakrumplitól a rizibizin, paszuly(bab)főzeléken
át a „rántott” káposztának mondott párolt káposztáig. Az egyszerűbb feltétek
(csirkecomb, sült kolbász, bécsinek mondott szelet) 450 forintba kerülnek
többnyire, a drágább alapanyagból valók díjszabása szintén zavarba ejtően
alacsony, a két féle flekken vagy a rántott hal 600-700 forint.
Mi hétvégén jártunk ott, amikor
valamivel szűkebb a választék, de így is találtunk kedvünkre valót. Ettünk „fehér
halat” párizsiasan rántva s hozzá majonézes krumplisalátát.
A hal szerencsére nem
pangasius volt, hanem hekk, tisztes adagot kaptunk, akárcsak a Székelyföldön
pityókaként tisztelt burgonyából. Értékeltük azt is, hogy tartanak Igazi Csíki
Sört, aminek az ára annyi, mint bármelyik kisebb boltban, lényegében vendéglő
felár nélkül kínálják a Székelyföld új ikonikus italát.
S ami egyáltalán nem mellékes, a
hely tiszta, rendezett, a kiszolgálás pedig kiemelkedően kedves.
Szerettük a Korallt, megyünk még.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése