„Kit illet e pohár, / Mely kézről kézre jár? / A hős Egert, / Hevesnek
fiait. / Te vagy Heves, kit felköszöntök itt. / Boldog vidék! egy holló szálla
le, / S nem láttam: földed olyan fekete. / Te hogy derítsd a költő asztalát, / Hozzá
borodnak fűszerét adád. / Mégis van egy panasz, mely szívre hat :/ Mért látom
vérbe mártott tolladat? / Tollaidra - bár fehér vagy feketék – / Ellenség vére
jobban illenék. / Ki a magyar, ha még / Heves sem az? / Mégis közöttük
gyűlölség hadaz. / De mit beszélek? itt a bor, / Cseppjeiben hősök / vére forr/
Igyunk: javuljon a beteg! / Ki ép, az Isten tartsa meg!”- írta Vörösmarty
Mihály a „Jó bor” című versében 1845 folyamán. Mert bizony április végétől
július közepéig írta ezt a remek verset, melynek első szakaszát Egernek
szentelte.
Nem véletlenül. Ha ki kellene
választani azt a magyar borvidéket, mely a lehető legreprezentatívabban képes
felmutatni a Kárpát medencei fajtabeli és talajtani sokszínűségét akkor Eger a
legjobb választás. De miként Alkonyi László, a talán legjelentősebb ma élő
borszakíró rámutatott több ízben is, egy borvidék arculatát nemcsak az
éghajlat, a talajtani adottságok és telepített fajták határozzák meg, hanem a
szőlőművelési kultúra, az emberi tényező is. Itt már viszont gondolatban elválunk
a jeles szakírótól, aki a sokszínűséget csak és kizárólag a terroir esetében tartja
erénynek, s ha tehetné, minden borvidéken egy-két fajtát hagyna csak, mint
tette azt Merész Károly Burgundiában. A borstílusok tekintetében sem díjazza a
sokféleséget, ellentétben e sorok írójával. Egerben azt tudom szeretni, hogy
itt szinte minden együtt van a könnyed fehérektől a súlyos fehérekig, a vörös
és rosé borok különböző stílusvilágaitól bizony még az aszúig is.
Ugyanakkor minden élvonalbeli borász
külön világot teremtett. Lehet, hogy ez nem feltétlenül előnyös marketing
szempontból, lehet, hogy ettől nem javulnak az eladási statisztikák, de hogy a
felfedezésre szakosodott bor-ínyenceknek Eger épp sokszínűsége miatt igazi
paradicsom, azt aligha tagadhatja bárki.
A nemrégiben Aradon is
kóstolhattuk egy egri, azon belül ostorosi pincészet borait. Orsolyáék képviselik
az imént idézett Alkonyi Lászlóhoz legközelebb álló filozófiát. A pincészet egy
család tulajdonában van Tarnóczi Zoltán és Turtsek Orsolya vezeti, de az új
generációnak is teret adnak a borászkodásban, egyelőre inkább csak a
címketervezésben, de amint Facebook oldalukról is kiderül, gyermekeiket a szőlő
és a bor szeretetére nevelik. A borokat Tarnóczi Zoltán
mutatta be, aki az
aradiak tiszteletére elhozott néhány olyan tételt is, melyek már évek óta
nincsenek forgalomban, s melyeket ő maga is rég nem kóstolt. Megtudhattuk, hogy
a puritán, természetes borkészítés hívei, filozófiájukba nem fér bele semmiféle
adalékanyag, még a fajtaélesztő sem. Sokak számára új információ lehetett, hogy
a borkészítéshez az EU-n belül több, mint 40 féle adalékanyagot lehet használni,
a tanninportól a savtompítókon illetve savakon keresztül a természetes és mesterséges
színezékig. Ezek közül egyetlen egyet, a ként kötelező feltűntetni a címkén.
Mi több, amint szóba került, a
törvényi szabályozás szerint a fajtaborokba lehet 15%-nyi másféle bort is, mely
bizony jócskán átírhatja a bor karakterét. Tarnóczy Zoltán a Kadarkával és
bordeaux-i fajtákkal példálózott, de talán még eklatánsabb lehet a különbég, ha
egy kis tanninú fajta, mint a Pinot vagy a Kadarka és ugyanannak a fajtának 15%-nyi
Turánnal vagy Alibernet-vel vegyített változatát vetjük össze. Színben,
ízanyagban olyan mértékben elviheti el a hozzáadott 10-15% bor az eredeti az íz-
és illatképét, hogy rá nem lehet ismerni arra. Mint elhangzott, a jól használható
ismeret a borászkodásban apáról fiúra száll s a magyar borkészítés fő problémája,
hogy ez a tudás-átadás a kommunizmus évtizedei alatt megszakadt. Mindazonáltal
örömteli, hogy létrejött egy meglehetősen komoly, többszáz termelőből álló
réteg, mely egyrészt komolyan veszi a szakmát, másrészt több generációban
gondolkodik. Tarnócziéék egyértelműen közéjük tartoznak, méghozzá a felső
szegmenshez.
A borsort egy kiváló pezsgővel indult,
ami egyrészt a pincészet, másrészt Szentesi József pezsgőmester (és amellett
étteremtulajdonos, fajtakutató, kísérletező terroir-borász) keze munkáját dicséri.
Tarnóczy Zoltán elmondta, hogy ez ismeretei szerint e pezsgő az egyetlen, mely
fajtatiszta olaszrizlingből készült. Ezt követte a Hetedhét nevű fehér
házasítás, az első boruk, mely nem látott fahordót, amit a borász utólag „nagy
marhaságnak” nevezett, hogy szó szerint idézzem, úgyhogy vélhető, hogy ez
egyben az utolsó ilyen jellegű bor. A továbbiakban kóstoltunk egy kitűnő
Olaszrizlinget, mely a pincészet első biobora, majd a fajtát megízlelhettük a
Görbesoros dűlőből is. Kevesen foglalkoznak fajtatiszta Leánykával, prémium
kategóriában alighanem Orsolyáékon kívül Kaló Imrét és Vámos Attiláét tudnám
csak hirtelen említeni. A többség beházasítja a Bikavér fehér párjába, az Egri
Csillagba. Hadd szúrjam ide, hogy jómagam akkor kaptam fel a fejem először
Orsolyáék nevére, amikor a Maligán vendéglőben, (amit tíz esztendővel ezelőtt
Szentesi József alapított, amíg működött, Magyarország legjobb borvendéglője
volt) megkóstoltam Leánykájukat, a 2002-es évjáratból. Tartalmas, száraz, de
extrakt-édes, magas alkoholú bor volt, összességében kerek és megnyerő. A Hermány
dűlős Leányka, amit Tarnóczy Zoltán elhozott Aradra, méltó utóda az említett tételnek.
A vörös sort a Hetedhét házasítás nyitotta, amit egy dűlőszelektált Kadarka
követett – ehhez ehettük az éttermeket megszégyenítő remek töltött káposztát
(roppanó, nem ellágyult, de nem is nyers, kiváló káposzta, mely nem volt sem
túl sós, sem túl savanyú, miközben karakterét is megőrizte, a töltelék is
kiváló volt ízre, állagra egyaránt)
- majd két évjáratban Pinot Noir, amire
Gál Tibor a fajta, egri meghonosítója bizonyára büszke valahol odafenn az
égben, a sort a Tehéntánc nevű házasítás zárt, amit két évjáratban is
megismerhettünk.
A tartalmas este bizonyára
emlékezetes marad minden részvevő számára, betekintést nyerhettünk a
leghitelesebb természethű borászok egyikének munkájába és miközben
megízlelhettünk egy reprezentatív válogatást a boraiból.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.
Valahogy kikerültek Orsolyáék az érdeklődés homlokteréből, legalábbis a borral foglalkozó blogokon elég ritkásan tűnnek fel a boraik a korábbiakhoz képest.
VálaszTörlésNem tudom, hogy ez miért van, és van-e bármi hatással az értékesítési kilátásaikra.