Fenn lehet akadni azon, hogy mennyire tájidegen a magyar alföldön a vadnyugati hangulat, de ha ezen túltesszük magunkat, továbbá bírjuk a füstöt, s el tudjuk viselni a kívánatosnál hangosabb kommersz zenét, akkor kellemes vacsorát tölthetünk el a Déva - Arad – Szeged – Budapest főútvonal mentén közvetlenül a jelenlegi határ után következő helységben, Apátfalván tavaly ősszel nyílt Fekete Bikában.
Az árak felettébb barátságosak, még a pálinkák díjszabása is pénztárcabarát. Korrekt a sörválaszték, borban még erősíthetnék a jelenlegi, minőséginek nem nevezhető szűk kínálatot. Az ételkínálat kissé eklektikus, pizzák, magyar klasszikusok és mediterrán fogások sorjáznak az étlapon, a vendéglő neve s a konyha között egyedül a chilis bab teremt laza kapcsolatot.
Ugyanakkor a megvalósítás becsületes. Marhagulyást (550)
rendeltünk, ami telitalálatnak bizonyult, nem lógott ki sem a „köménymagláb”, sem a zöldséges „édesség”, a gulyásnak intenzív marhahús-íze volt, paprika is annyi került bele amennyi kell, a krumpli nem volt szétfőve, a hús nem volt rágós, egyszóval a konyha sikerrel kerülte ki a gulyáskészítés megannyi csapdáját. A Mediterrán tál (1500) (rajta tintahalkarika – ez sajnos mirelitből -, kakukkfüves pangasius, alufóliában sült feta, sült zöldség és steak krumpli)
szintén ütötte a mércét és az adag is tekintélyes volt. Külön értékeltük, hogy kérés nélkül hoztak az egyébként „hivatalosan” egyszemélyes tál mellé még egy tányért, hogy megoszthassuk egymás között a bőséges kínálatot.
Enyhe fenntartásokkal érkeztünk, elégedetten távoztunk.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokratában jelent meg.
A Fekete Bikában 2009. március 18-án jártunk.
Értékelés (tízes skálán):
Atmoszféra: 6.5
Kiszolgálás: 8
Konyha: 7.5
Értékelés (tízes skálán):
Atmoszféra: 6.5
Kiszolgálás: 8
Konyha: 7.5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése