Bár az olasz konyha rendkívül színes és változatos, sokan a pizza-pasta duóval azonosítják. Az olyan ikonikus fogások ismertsége, mint a saltimbocca (sonkás, zsályás sertéskaraj), vitello tonnato (borjúszeletek kapribogyós tonhalszósszal), osso buco (velőscsontos marhalábszár paradicsomos vagy zöldséges mártásban) össze nem hasonlítható a pizzáéval. Miközben a pizza, bár az emberiség egyik legősibb étele (már az ókorban is készítették egyszerűbb változatait) jelen formájában a második világháború után vált slágerfogássá, hogy másként, mint amerikai közvetítéssel, akárcsak egyébként a német eredetét nevében hordó hamburger.
Az olasz konyha és vele a pizza a rendszerváltás után igen hamar megjelent a tágan értelmezett Erdélyben is. Az ezredfordulón, ha az ember tisztességes fogásokat akart enni egy étteremben erre legnagyobb esélye az olasz helyeken volt. Az olasz gasztronómia képviselői Temesváron máig felülreprezentáltak, vannak köztük álolaszok is, de meglepő, hogy mennyi autentikus egység nyílt az utóbbi két évtizedben, amikor a Bánság fővárosa, nemcsak behozta színességben és színvonalban a belsőmagyarországi vidéki városokat, de le is hagyta azokat.
Fontos kitétel, hogy ez az állítás a vállalható, korrekt minőséget képviselő fősodorra érvényes, olyan kimagasló kulináris műhely, mint a szegedi Tiszavirág, a debreceni Ikon, a pécsi Morzsa, a győri Lamareda, a kecskeméti Vincent, vagy a miskolci Avalon, kies városunkban egy sincs. Viszont az említett nagyvárosokban sem működik több egy-kettőnél. Temesvár ugyanakkor az erős középvonal mellett tarol a speciality kávézók, sörfőzdék és prémium sörözők tekintetében is a belsőmagyarországi vidéki településekkel összehasonlítva. Gyenge pontja az igazi - értsd 14-15 Gault&Millau pontos – csúcséttermek hiánya mellett, hogy igazán jó cukrászdát egyet sem tudunk említeni. Olyat, mint a debreceni Jardin, a váci Mihályi vagy a fővárosi Málna.
Ha megnézzük a Tripadvisoron legtöbbre értékelt éttermek listáját, azt láthatjuk, hogy akár az első tízet, akár az első húszat, akár az első ötvenet tekintjük kiindulási alapnak, a helyek harmada olasz, s további bő egy harmada kínál olasz ételeket is. Már azt hinnénk, hogy több olasz egységet nem bír el a város, amikor nyílik további féltucat.
Hadd kezdjem két nemrég nyitott pizzázóval! Az egyik a Jenő herceg utcai Troppo Buono (https://troppo.123qr.ro/), ahol kedves a kiszolgálás, barátságos a beltér és kiemelkedő a pizza,
a másik a Losonczy térről ismert Bruck kávézó pizzázója a Mercy utcában (https://www.instagram.com/bruckpizzeria), amiről szó szerint ugyanaz elmondható.
Nem új nyitás, de új lokáció: a Le Monelline, mely a Tripadvisoron hosszú ideje az élbolyban látható (ezidőtájt a második helyen áll), a Lonovics utcából a Losonczy térre költözött a Manufaktúra helyére. A helyben gyúrt tésztáiról ismert népszerű pastazóban most végre kényelmesen elférhet egy nagyobb társaság is.
Legfrissebb élményem a Rezső utcai, két hete nyílt Paninonna (https://www.instagram.com/paninonna/), ahol focaccia állagú remek lepénykenyérbe valódi, jellemzően eredetvédett olasz alapanyagokat tesznek. A produkció ára nagyjából a pizza díjszabásának felel meg, 40 lej körüli. Tipikus egytémájú hely, tizenegyfélét kínálnak ebből az „extra-szendvicsből” kezdve a spianatta picantes (klasszikus olasz szalámi) - nudjás (krémes, csípős olasz kolbászszerűség, rengeteg zsiradékkal és paprikával) - stracciatellással (sajtkrém, nem fagylalt) a Finocchiona szalámis, Taleggio sajtos, hagymakrémesig. Jómagam az utóbbira szavaztam volna, de a kedves, kommunikatív pultos meggyőzött, hogy válasszak egy új variánst, ami még nem került fel az étlapra, ennek ugyanaz a szalámija, de pesto-val és stracciatellával adják. Jól tettem, hogy hallgattam rá. Az italválaszték szűk, a beltér hangulatos, a szendvics meg remek.
Hasonlóan jó élmény volt a szintén idén nyitott Lonovics utcai Juno (https://juno-sandwitchery.ro), ahol pizzák mellett néhány érdekes pizza-derivátumot is kínálnak. Jómagam egy panuozzo-t kértem, ami tulajdonképpen pizza tésztából készült szendvics. A tésztát úgy sütik meg, mint a pizzát, majd félbehajtva megtöltik különféle alapanyagokkal és újrasütik egy rövid ideig, hogy az ízek összeérjenek. A végeredmény egy külsőleg ropogós, belül puha, ízes szendvics.
Potom 25 lejért egy pazar reggelit kap az ember. Adnak még portafoglio-t is, ami ugyebár pénztárcát jelent olaszul. Egy klasszikus nápolyi pizzát két-három hajtással összehajtanak, mint egy pénztárcát. Kézben fogyasztható, tányér nélkül ehető, akárcsak a panuozzo. Míg a pizzára vagy valamelyik pizza-átiratra várunk remek gasztronómiai szakkönyveket olvasgathatunk. A beltér parányi, érdemes inkább elvitelre vásárolni.
Egy szó, mint száz, az olasz gasztronómia bánsági offenzívája nem állt meg, könnyen lehet, hogy egy év múlva újabb négy-öt olasz egység megnyitásáról számolhatok majd be.
A szöveg a Heti Új Szónak készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése