Az Igazi Csíki Sörnek
megjelenésétől rajongója voltam.
A tulajdonosról először a törpe
vízierőművek kapcsán lehetett a médiában hallani, nem vagyok a kérdés
szakértője, de élből ellenzek mindenféle természetromboló tevékenységet, s amiket
olvastam erről az ügyről, az inkább abba az irányba tolt, hogy ellenezzem e
kezdeményezést. Hogy most épp hol tart a
törpe vízierőművek ügye, nem tudom, nem is jelentős a témánk szemszögéből,
tény, hogy nem jó pont nálam a vállalkozónak, de nem is annyira rossz, hogy ne
üdvözölném bármely jó kezdeményezését a legnagyobb lelkesedéssel.
Az Igazi Csíki Sör márkájának
megalapítását több szempontból is dicséretesnek tartom.
Végre akadt valaki, aki felvállalja,
hogy csak a magyar fogyasztókat célozza meg magyar imázzsal, magyar címkével,
magyar fülszöveggel. Az Igazi Csíki Sörön annyi szerepel románul, amennyit
törvényességi okokból fel kell tüntetni rajta.
Az egyik legnagyobb bajunk, hogy
nem magunk fele fordulunk, hogy nem teremtjük meg a magunk párhuzamos
társadalmát, gazdaságát, oktatását. Az asszimiláció nagyrészt a túlzott
nyitottságunknak köszönhető. A sikernek kisugárzása van, példa a másik
vállalkozónak, így kétszeresen népnevelő hatású.
A jól megtervezett dizájnnak egyértelmű
identitáserősítő hatása van. Sokak szerint jól jött Lénárd Andrásnak a Heinekennel
folytatott pereskedés, mert ingyen reklámot kapott. Igen, ez így van. De ettől
a teljesítménye még tény, és az ingyen reklámot ne irigyeljük tőle, hanem örvendjünk
neki. Teremtett egy székely márkát, melyre a magyarok büszkék lehetnek bárhol
világon.
Mindezeken túl úgy vélem, hogy
maga a sör kifejezetten jó. Mondom ezt úgy, hogy olvastam hozzáértők kritikáját
is, akik szerint gyengült a minősége. Én ezt nem éreztem, pedig kezdettől
tisztes mennyiséget ittam belőle. Az Igazi Csíki Sör az a sörmárka, mely
megjelenésétől a legstabilabban adja nekem hozzávetőleg ugyanazt az élményt.
Ami nem áll sok stabil technológiával rendelkező nagyipari sörre. A minőségfluktuációnak
soka oka lehet, ebbe a kérdésbe nem mennék bele, minden esetre merem állítani,
hogy az Igazi Csíki Sör stabilan jó sör.
Mindezek után hidegzuhanyként
ért, hogy Lénárd a Heti Válasznak azt nyilatkozta, amikor a sikereiről
kérdezték, hogy "Nem csodálkozom,
hiszen Romániában és Magyarországon mi gyártjuk az egyetlen igazán kézműves
sört".
Ha valóban mondott ilyet, akkor
sürgősen helyesbítsen, ha nem akkor, meg még sürgősebben.
Mert ez az állítás többszörösen hamis és minden, a tényeket
ismerő jó érzésű sörrajongóban ellenérzést
szül.
Egyrészt az Igazi Csíki Sör már
rég nem kézműves, megkockáztatom: soha nem is volt az. Persze tény, hogy a kézművesnek
mondott kisüzemi sörök nagy részére igaz ez, de attól még valaki, aki teríteni
tudja Erdélyt és Magyarországot a sörével, akiknek a kapacitása nagyobb, mint többezer
tényleges kézműves főzőé együttvéve, az ne nevezze a maga termékét „igazi kézművesnek”,
mikor tudhatja, hogy nem az.
Nem mondom, hogy ne használja
magát a kifejezést, hiszen azt ma már általános jelleggel a kisüzemire értik, mióta
a magyar sörforradalom központi figurája, Bart Dániel, aki egyben kézműves
sörfőzésnek lökést adó a Főzdefeszt kitalálója és főszervezője kézművesnek
keresztelte el a kisüzemit, lényegében marketing-okokból. No de „igazi kézművesnek”
beállítani egy sört, ami egyáltalán nem az: eget verő hamis állítás. S mint
írtam, kétszeresen hamis, hisz pont azok kézművességét tagadja, akik joggal
használhatják e megjelölést. Mert vannak belőlük nem kevesen, Magyarországon
több mint félszáz valódi kézműves főző működik, akinek sörét más is issza, s
akkor nem szóltunk azokról, akik csak a maguk élvezetére készítenek sört.
Olyan ez, mintha egy több millió
palackot forgalmazó „bortengerészeti” magáncég tulajdonosa azt állítaná, hogy ő
készít egyedül Magyarországon kézműves bort. Miközben vannak, akiknél a kézművesség
nem áll meg a kézi szüretnél, hanem tényleg mindent kézzel csinálnak, a préselést,
a csömöszölést, a fejtést, a hordómosást s hadd ne soroljam.
Egy szó, mint száz: vissza
kellene fogni egy kicsit az alaptalan marketingszövegből, mert visszaüt.
S ez igazán kár lenne, nemcsak a cégnek, de
nekünk is, akik e sörmárka rajongói vagyunk. Mert ha nem visszakozik Lénárd
András, ezentúl csak fogyasztók leszünk.
Talán ő is érzi a különbséget.
Dorozsmai Endre
A szöveg az itthon.ma honlap számára készült, ott jelent meg először július 15.-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése