A kommunizmus fél évszázada a
magyar bor területén szinte mindent tönkretett, amit csak lehetett. Felszámolta
a tulajdonosi struktúrákat, a saját presztízsért, saját haszonért dolgozó gazdák
helyett arctalan mezőgazdasági termelőszövetkezetek ontották magukból az
édesített vagy éppenséggel karcos, laza, értékelhetetlen lőrét, a mennyiségi
szemlélet uralkodott el a minőségközpontúság helyett. A központilag megtervezett
lefelé nivellálásnak sok szőlőfajta áldozata lett, de leginkább a Kadarka, mely
alkalmatlan volt a tömegtermelésre, nem szerette a kordonos művelést, s épp így
megszenvedte ezt a korszakot összes borvidék, de talán leginkább az Alföld.
A rendszerváltás után részben a
rosszindulatú média, részben tényleges esetek miatt sokan a borhamisítást az
Alföldhöz kötötték, miközben az más borvidékeken is jellemző volt kisebb-nagyobb
mértékben. (A borvidék egyik vezető borásza mesélte nem sokkal a 2004-as népszavazás
után, hogy Soltvadkerten volt legmagasabb az „igenek” száma a magyar állampolgárság
kiterjesztésének ügyében, s szerinte ezért is kezelte rosszindulattal a
balliberális koalíció és sajtója a borvidék központját, olyannyira, hogy úgy
kommunikáltak például egy borhamisítási esetet, mely várostól 60 kilométerre,
más megyében történt, hogy „Soltvadkert közelében” lepleztek le valakit. A cél
a legjelentősebb alföldi bortermelő település mocskolása volt.)
Ily módon a tisztességes alföldi
pincészetek jelentős hátránnyal indultak. Minden megbecsülésünk azoké a gazdáké,
akik az adott alföldi településen élen járnak a minőségi borászkodás terén.
Csepelen Gálné Dignisz Éva, aki az „Év borásza” titulust is elnyerte 2013-ban,
Soltvadkerten Frittman János, Font Sándor és Lantos Szabolcs, Csengődön Léder
Zoltán, a Köpcös, Izsákon Birkás Zoltán valamint a Gedeon pincészet, Cegléd
mellett Kökény Benő, Kiskőrösön pedig Szentpéteri Attila viszi a minőségi
borászkodás képzeletbeli zászlaját.
Szentpéteriék idén másodszor jutottak
el Aradra, ezúttal a Tulipán borozóban mutatták be boraikat. Ezek közül az első
öt idei volt. Primér, gyümölcsízekkel teli, illatos, jó savú, üde és fajtajelleges tételek ezek. A sort a legismertebb és
legkedveltebb francia fajta, a Chardonnay nyitotta. Ma már nem okoz
meglepetést, ha valaki könnyed, elegáns bor készít ebből a fajtából reduktív
iskolázásban, bezzeg ezelőtt másfél évtizeddel milyen meglepetést okoztak az
első fecskék, miután a kilencvenes évek borforradalma megszoktatta a borivó
közönséget a barrique hordókban érlelt vajas, krémes chardonnay-vel.
A Chardonnay-t egy viszonylag
ismeretlen, de egyre növekvő népszerűségű fajta, a Generosa követte, amit az
ötvenes években nemesítettek Ezerjó és Piros tramini keresztezésével. A szőlő,
mint neve is mutatja hálás fajta, nem érzékeny rothadásra, a lisztharmatra, bőtermő
és remek bort ad, amit Szentpéteriék bora is igazolt.
A harmadik tétel a Bakonyi Károly
által 1960-ban Irsai Olivér és Fűszeres Tramini keresztezésével nemesített,
mára már slágerfajtának nevezhető Cserszegi Fűszeres volt, mely nem véletlenül
a pincészet egyik népszerű tétele. A bor akárcsak az előzőek, száraz volt, de játékos
savaival, parfümjével lenyűgözi azt is, aki korábban csak félszáraz vagy
félédes borokat kóstolt.
A minőségi száraz borokra való
„rászoktatós” fajta az Irsai Olivér is, amit Kocsis Pál nemesített a Pozsonyi
fehér és a Csabagyöngye keresztezésével 1930-ban. Ennek hátránya, hogy könnyen
elégnek a savai, szerencsére Szentpéteriék 2015-ös évjáratban is szép,
izgalmas, és egyensúlyos bort készítettek ebből a fajtából.
Negyedik borként a Néróból készült
rosét következett. A Néró az egyetlen kék csemegeszőlő, amiből bort lehet
készíteni. Csizmazia József és Bereznai László nemesítették 1965-ben két ismeretlen, nem elterjedt fajta, az Eger
2 és a Gárdonyi Géza keresztezésével. (Ezutóbbi is keresztezés, „szülője” a
Menoir és a Csabagyöngye). Ma már többen is készítenek rosét ebből a fajtából,
de e műfajban Szentpéteriék tündököltek először, pár évvel ezelőtt a Larus
központban megrendezett Rosalián, a rosé borok magyar fesztiválján a
legemlékezetesebb bor Szentpéteriék Néró roséja volt sokak számára. Közéjük
tartozik e sorok írója is, de hallottam így nyilatkozni gyakorló borturistákat
éppúgy, mint a Borakadémia volt alelnökét.
A sor vége felé kóstolásra került
egy korrekt vörös is, konkrétan egy Cabernet Sauvignon, melytől nyilván hiba lenne
elvárni azt a testet és textúrát, amit egy délpannon, szekszárdi vagy villányi
bortól megszoktunk. Az alföldi Cabernet a mindennapok jó ivású vörösbora lehet,
erre minősége és kedvező ára egyaránt predesztinálja, de érvénye ez egyébként a
Szentpéteri pincészet fehérboraira is.
A sort egy kései szüretelésű,
testes félédes Rajnai Rizling zárta, mely a tartalmas fehérek kedvelőinek lehet
a kedvence.
A borok mellé kolbászos és májas
bagette-karikákat valamint ízletes toros káposztát fogyaszthatott az érdeklődő
közönség.
Aki nemcsak utólag szeret olvasni
borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257 282020
számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu
emailcímen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi
nyitottak minden érdeklődő számára. A Szentpéteri borok kóstolhatók és
megvásárolhatók a Tulipánban, amíg a készlet tart.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Nyugati jelen számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése