Mióta a Hajós utcát sétálóutcává
építették át, egyre több izgalmas hely nyílik itt, a remek pizzaszelet-bártól a
sushizón át a tapas-bárig. A minap erre járva egy parányi teraszra lettünk
figyelmesek, mely mögött egy hasonlóan parányi bisztró rejtőzött.
Amikor az ember évtizedek óta
tudatosan, felfedező szándékkal járja az éttermeket, kávézókat, cukrászdákat,
sörözőket és borozókat, nehezebben jön lázba egy jó dizájn-megoldástól vagy egy
izgalmas fogástól. Megvan a tisztelet, az elismerés, de a „katartikus” jelzőt
egyre ritkábban alkalmazzuk.
Nos, a „Le Petit bistrot” az,
ahol bármilyen szófordulat kevés. A hely csodálatos, ízléses, szeretni való,
nem tudtam mást mondani távozáskor a bűbájos felszolgálónknak, mint azt, hogy
annyira megnyerő ez a kis bisztró, hogy az ember más lelkülettel távozik, mint
ahogy bejött.
Mindent gonddal, szeretettel terveztek meg és állítottak össze, a
vendégek élményeinek rögzítésére is alkalmas, megannyi hangulatos fotóval
illusztrált könyvecskeszerű „étlaptól”
a számlát rejtő fűszer-dobozkáig.
Ami
ismét nagy ritkaság, hogy a háttérzenét is kitűnően választották meg. Mindezek
után aligha lesz meglepő, ha leszögezem, hogy a kiszolgálás szívélyes, kedves,
mosolygós, kommunikatív, s azt is nagyon díjaztuk, hogy arra a kérdésre, hogy
van-e kézműves sörük, azt felelték, hogy „természetesen”. A borválaszték is
színvonalas. Már ebéd után voltunk, így szinte csak boroztunk, ételfogyasztásunk
egy desszertre korlátozódott, panna cotta-t kértünk epervelővel, ami csatos üvegben
érkezett és finom volt.
Remek hely a „Le Petit Bistrot”,
Franciaország legszerethetőbb arca egy tenyérnyi kis helyen a hatodik
kerületben.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése