A Miska
étterem története olyan, mint egy Kárpát-medencei tanmese. Elindul a
szakácsmesterséget élethivatásnak választó legény világot látni, szakmát tanul,
majd kellő professzionális felvérzettséggel hazatér és éttermet nyit
szülőfalujában.
Kisiratos
ötszáz éves múltra visszatekintő 1600 lelkes község, Aradtól fél órányi
autózásra. Lakosságának elsöprő többsége ma is magyar. Sokan akkor szerezhettek
tudomást létezéséről, amikor Borbás Marcsi, a „Gasztroangyal”, aradi turnéjának
keretében bemutatta a kisiratosi savanyalevest és a közösségi kemencés
kenyérsütést.
Itt nyitott
éttermet Misik Endre évtizedes távollét után Miska néven. Egy felújított
parasztházban rendkívüli ízléssel alakította ki vendéglőjét. Mindenfelé
rusztikus, a régi falusi élethez köthető tárgyak, szemet gyönyörködtető, saját
márkás kerámiák. Nyáron hangulatos, szúnyoghálóval védett teraszt működtetnek.
Minden frissen készül, ezért az étlap jól átgondolt, összefogott, s nem meglepő
módon a magyar konyha népszerű ételeire épít.
Misik Endrét
egy kimagaslóan jó élményt adó estebéd után kérdeztük szakmai múltjáról,
kedvenc ételeiről, példaképeiről és terveiről.
Mikor
határoztad el, hogy szakács leszel? Mi vonzott ebben a szakmában?
1996-ban
érettségiztem és nem tudtam merre induljak, amikor az akkori magyar tanárommal,
Pávai Gyulával beszélgettem és az ő tanácsára mentem a békéscsabai
szakközépiskolába szakács szakmát tanulni. Már a középiskolás évek alatt is
szerettem főzni, ezt gyakorolhattam is, mivel albérletben laktam, azonban mikor
másoknak főzhettem, azt még jobban élveztem.
Úgy tudom,
hogy a pécskai Tavernában is dolgoztál? Előtte hol fordultál még meg? Hol
szerezted meg az alapismereteket? Volt-e szakács a családban?
Már a
békéscsabai tanulmányaim alatt dolgoztam a szabadkígyósi Vadász panzióban, ahol
nagyon sokat tanultam, megnősültem, így Battonyára kerültem, ahol más lehetőség
nem volt, így a napközi otthon konyháján főztem. Mivel több volt a szabadidőm,
mint a vendéglátásban, elvégeztem a szegedi tanárképző pedagógia szakát és így
taníthattam a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskolában
ételkészítést és élelmiszer-ismereteket. Közben Kisiratoson édesapámék garázsát
pizzázóvá alakítottam, ami 7 évig szezonban nagyon szépen működött, majd
elcsábítottak a battonyai strandfürdőbe, ahol melegkonyhás gyorsétkezdét
működtettem, de valahogy mindig az étterem felé vonzódtam, azt tartottam az
igazi vendéglátásnak. 2012-ben a pécskai Tavernában kezdtem el dolgozni, közben
újítgattam a kisiratosi kis parasztházunkat, ahol ez év májusában megnyitottam
a Miskát.
Szakképzett
szakács vagy vendéglátós nem volt a családunkban, de apai nagytatám, anyai
nagymamám is nagyon jól főzött, édesapám mind a mai napig szeretettel és
élvezettel főz mind a családnak, mind falunapkor vagy bármilyen más alkalommal,
mikor hívják, hogy megcsillogtassa a tudását.
Az étterem
dekorációjából kitűnik, hogy vonzódsz a magyar népi kultúrához. Ez
gyermekkorból hozott családi tradíció vagy a későbbi szocializáció eredménye?
Partiumi
magyarként, kisiratosiként természetes, hogy a magyar népi kultúrában élek és
gyermekkorom óta vonzódom hozzá.
Kisiratosnak
van-e sajátlagos gasztronómiai hagyománya vagy beleolvad a szegedi – alföldi
tradícióba az, ahogyan itt főznek?
Kisiratos
gasztronómiája beleolvad a szegedi tradícióba, hiszen a kisiratosiak szegedi
dohánytermesztők leszármazottai, de azért a lakodalmi „savanyaleves” helyi
specialitásnak számít.
Mi a
véleményed napjaink fő tendenciájáról, amikor hagyományos ételeket új köntösbe
öltöztetve, átértelmezve tesznek az asztalra a szakma legjobbjai?
Vannak
nagyon jó ötletek a modern gasztronómiában, sokszor próbálkozom én is velük, de
a hagyományos, bevált ízek és technológiák az irányadóak számomra. Az alapanyag
a legfontosabb kérdés és annak a tisztelete.
Mi a kedvenc
ételed?
Legjobban a
pörkölteket szeretem, mondhatni bármilyen alapanyagból. A lista első
helyezettje persze a marha, utána jön a köröm- s a pacalpörkölt. Nagyon szeretem
a kemencében készült sülteket, legyen az bárány, kacsa vagy liba. S ne
felejtsük a birkahússal készült
gulyáslevest is, ami inkább „juhászleves” kellene legyen, ha a nevét szigorúan
vesszük, de gulyásként ivódott be a közhasználatba. Ma már sokfelé készítenek
sertésgulyást és birkagulyást erőltetett névváltoztatás nélkül.
S mit esznek
legszívesebben a vendégeid, melyek az étlap slágerételei?
A halászlé
viszi a prímet, de igen kedvelt a gulyásleves is, továbbá a harcsaételek.
Ha nem
vezethetnél magyar vendéglőt, akkor melyik az az etnikai konyha, ami a
legközelebb áll Hozzád?
Az olasz.
Nem kis mértékben az olaszországi élmények hatására, de az is szerepet játszott
az olasz konyha iránti vonzódásom kialakulásában, hogy együtt dolgoztam egy kollegával
Pécska népszerű, Taverna nevű éttermében, aki nyáron Olaszországban szakácskodott,
télen Pécskán. Tőle sokat tanultam az olasz gasztronómia mélységeiről. Sokan
azt hiszik, az olasz konyha nem más, mint pasta és pizza, holott ez messze nem
így van.
Melyek a
kedvenc boraid és bortermelőid?
Balla Géza a
kedvenc bortermelőm, az ő termékskálájáról a vörösborokat kedvelem leginkább, a
Kadarkát, a Fekete Leánykát, a Cabernet-ket. Ne feledjük, hogy a történelmi
Magyarország első számú vörösboros borvidéke, ahol egyébként már Szent István
korában is termesztettek szőlőt, Ménes volt. Balla Géza kivételes érzékkel
faggatja a borvidék dűlőit, jól választja meg, hogy hol mit termesszen. A
Sziklabor sorozata révén pincészete felveszi a versenyt a legjobb villányi és
szekszárdi birtokokkal.
Van-e
szakmai példaképed?
Igen. Sógorom,
Fodor Krisztián, mesterszakács. Makón dolgozik. Tehetséges, kreatív, kitartó,
szorgalmas, céltudatos.
Mely
éttermek hatottak Rád a leginspiratívabban?
Gyulán a Patrióta
nevű séfétterem, amit egy házaspár vezet, a férj a konyhán dolgozik, a felesége
a vendégtérben. Ők a legjobb értelemben képviselik egyszerre a hagyományt és az
evolúciót.
(A Patrióta beltere)
Hasonló a filozófiája a Hargita Kisvendéglőnek Békéscsabán,
valamint
a tavalyelőtt újraindult Veszely csárdának.
A hagyományos vonalat a Birka
csárda képviseli a régióban, külön értékelendő, hogy saját maguk által
tenyésztett állatokat dolgoznak fel.
Mindenevő
vagy?
Igen,
bármilyen emberi fogyasztásra szánt ételt megeszem. Gyermekkoromban volt pár
dolog, amit nem ettem meg, például a birkaételeket s furcsamód a nyers paradicsomot.
Mára ezek is kedvelt ételeim lettek.
Évek óta
főzöl barátoknak, ismerősöknek Kisiratoson karácsonyi halászlevet, amit a helyi
katolikus plébános megszentel. Mi adta erre az ihletet és mikor?
Nagyjából öt
éve annak, hogy hallottam a húgomtól, aki a szegedi püspökségen dolgozik, hogy
Karácsonykor szentelt halászlevet ajándékoz a Püspök úr. Első évben én is
karácsonyi ajándékként főztem és szenteltettem meg a halászlevet, a
családomnak, barátaimnak, mára már nőtt az igény és a mennyiség is!
Ha már a
halászlénál vagyunk a Te tiszai, passzírozott halászlevet készítesz. Próbálkoztál már a bajaival is?
Próbálkoztam
bajaival is, de nekem a szegedi passzírozott halászlé az igazi, amit
édesapámtól tanult módon, pici finomításokkal készítek.
Milyen
fogadtatása volt az egy hónapja megnyílt éttermednek?
Számomra is
meglepő módon már volt teltházam, vannak visszatérő aradi, kürtösi,
nagyiratosi, szentpáli vendégeim, a kisiratosiak mellett. Mind a mai napig
alakítom, csiszolom, formálom az étlapot, hogy a vendégeimnek a legjobb tudásom
szerint a legtöbbet nyújthassam.
Hol képzeled
el a szakmai jövődet? Vannak-e nagyra törő terveid, vagy megelégszel azzal, ha
sikerrel tudod hosszú távon üzemeltetni a most megnyílt éttermedet?
Nekem ez az
étterem volt a gyermekkori álmom, ezt szeretném hosszú távon működtetni és persze
mellette a családommal is minél több időt tölteni.
Dorozsmai
Endre
A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.