Várkonyi Bisztró (Gyula, Kossuth Lajos utca 14.)

Gyula egyike azon magyar településeinknek, melyek esetében egy paraszthajszálon múlott, hogy nem kerültek román fennhatóság alá. A rendkívül hangulatos fürdőváros három legjobb étterme a Patrióta, a Várkonyi Bisztró valamint a „Géza konyhája” névre hallgató egység.

A Várkonyi bisztróban nem sokkal nyitás után voltunk először, meglátogattuk pár éve újra, majd a minap ismét.

A kiszolgálás remek, a pincérek kommunikatívak, kedvesek, gyorsak és segítőkészek.

Ami a konyhát illeti, jó érzés egyértelmű fejlődéssel találkozni az ételek elgondolásában, megvalósításában és tálalásában egyaránt.

A Várkonyi bisztró klasszikus magyar és nemzetközi konyhát visz, az étlapon jól megfér a napraforgó-pesto-val kínált vargánya-krémleves az alföldi gulyáslevessel, a BBQ sertésoldalas a brassói aprópecsenyével.

Az asztalon élő virág, borsdaráló, az olívaolaj Bertolli.

A sörválaszték kommersz, de vannak jó boraik és igényes pálinkáik. A limonádét tisztességesen készítették el.

Öten ültünk le egy asztal köré, mindenki mást rendelt. A tyúkhúsleves korrekt volt, házias,

a lazactatárban (melynek adagja elmaradt a többi ételétől) volt füstölt lazac is, ebben a műfajban volt szerencsénk sokkal meggyőzőbb variánsokhoz.

A ráknyársban a LIDL mirelitáruját véltük felfedezni, egyébként friss volt, jól készítették el.

Ettünk még roston sült süllőfilét, házi csicsóka-gnocchival, citromos fűszeres műfajmártással, ami finom volt, bár a gnocchi lehetett volna könnyedebb.

Jó volt a parmazánkéregben sült csirkemell, amihez édesburgonyapürét adtak, utóbbi nem volt teljesen meggyőző.

Ezek után hadd szóljak a legjobban sikerült tányérokról. Nagyon meg voltunk elégedve a napi ajánlatban szereplő pándi aszaltmeggyes cékla-krémlevessel, amit pirított kecskesajt-kockákkal tálaltak. Ízre, állagra, megjelenésre egyaránt megnyerő alkotás volt, a maga nemében kifogástalan.

Másik virtuóz tálalású kiemelkedő ételünket is a napi ajánlatból választottuk: serpenyőben sült nyúlpecsenye zöldséges vadas krémmártással és szalvétagombóccal. A hús kívül pörzses, belül szaftos volt, a mártás kifogástalan, selymes, ízes, a gombóc pedig korrekt.

Végül a desszertfront – főként az újragondolt Rákóczi túrós, de remek volt a csokifelfújt, szépen tálalták az ízletes citromtortát is, utóbb sajnos megrepedt, ez rontott az összhatáson - olyannyira lenyűgözte kis társaságunkat, hogy arra gyanakodtunk, hogy külön pastry-séfjük van.

Mint megtudtuk, a kiváló édességek is Percze István konyhafőnök kreativitását dicsérik.

Mindezek után aligha lesz meglepő, ha a Gyulára látogatóknak jó szívvel ajánlom a helyet.

Dorozsmai Endre

A szöveg rövidített változatát a Demokratának küldtem el.