Nem mindegy, hogy kitől kapunk étterem-tippet egy idegen városban. Ha járókelőktől vagy kocsmákban érdeklődünk, akkor a javasolt hely nagyjából annak az ízléskultúrának fog megfelelni, amit az illető kocsma, vagy az esetlegesen megállított polgár képvisel. Ha viszont az egyik legjelentősebb magyar pincészet birtokigazgatója, aki napi rendszerességgel forgatja az Alexandra étteremkalauzt, ajánlj saját szülőföldjéről egy helyet, akkor az nem fog csalódást okozni. Nem is okozott.
A Taverna Flórián, a legjobb vidéki vendéglők egyike, mely még a jelek szerint felfedezésre vár. A 2009-es Kalauzban elkelő 9.5 ponttal szerepelt, (9-től fölfelé már jónak nevezhető egy vendéglő a szigorú bírálatnak köszönhetően), a 2010-esbe valamiért nem került bele, holott a szolgáltatás olyan színvonalú, hogy ott lenne a helye az országos gasztro-tudatban.
A kiszolgálás kifogástalan, felkészült és kellően kommunikatív, a hangulat barátságos és intim,
a kerthelyiség páratlanul szép, az árak barátságosak, a konyha pedig kreatív. Rendeltünk füstölt pisztrángfilét tökmagolajos burgonyasalátával,
őrségi kecskesajtot grillezve cukkinivel és rukkolával, konfitált libamájat lilahagymalekvárral és házi brióssal,
gnocchit spenótos tőkegombás gorgonzolamártásban,
gyömbéres csokoládékrémet
és mákos túródesszertet.
Az ételek egyenkénti elemzésére nincs tér, pedig megérdemelnék, minőségük a nagyon jótól a katartikusig terjedt. Itt és most csak annyit szögeznék le, hogy a Taverna konyhája – melybe bepillantást nyerhet a vendég is, az étteremnek nincs titkolnivalója – magabiztos, felkészült, a séf kiváló ízharmóniákat varázsol a nem túlcicomázott, de mégis gyönyörű tányérokra. A Taverna az a hely, ahová akár holnap is visszatérnénk, kár, hogy többszáz kilométer választ el tőle.
Dorozsmai Endre
Osztályozás (10-es skálán)
Atmoszféra: 9
Kiszolgálás: 10
Konyha: 8.75
Megjelent a Magyar Demokratában.
A Taverna Flóriánban 2010. júniusában jártunk.