Ezzel a címmel jelent meg a Superbrands sorozat második gasztronómiai kötete. Maga a vállalkozás nyilván lehetetlenre vállalkozik, hiszen nem lehet megállapítani, hogy mely 20 étterem a legjobb, nincs abszolút mérce, minden értékelés bizonyos mértékig szubjektív, de ez áll a minden művészeti ágazat megítélésére. A fő kérdés az, hogy egy gasztro-kalauzt független tesztelők állítanak-e össze a maguk szubjektivizmusával persze, vagy az éttermek vásárolják be magukat a kiadványba. Az utóbbi megoldás semmi jóval nem kecsegtet: attól, hogy egy étteremtulajdonosnak van pénze reklámra, még nem biztos, hogy minőségi szolgáltatást biztosít az éttermében.
Minden jel arra mutat, hogy a Dining Guide, mely a kiadványt gondozta (lásd részletesen www.diningguide.hu) tényleg független, s nem PR szempontok alapján állítja össze a listáit. A Kalauz által legjobbnak kikiáltott 20 étterem közül 17-ben volt szerencsém megfordulni, a Rosensteint leszámítva, ahol tíz esztendeje kifejezetten negatív tapasztalatom volt, bizton állíthatom, hogy ezek az éttermek mind a magyar élbolyba tartoznak. Az étterem leírások pedig frappánsak, találóak.
Megtudhatjuk még a Kalauzból, hogy tesztelőik szerint hol adják a legjobb reggelit, a legjobb rántott húst, melyek a gyermekbarát éttermek, melyek állnak az élen a magyar konyha korszerűsítésében, melyek a 2010-ben nyitott legígéretesebb helyek, a legjobb egzotikus kifőzdék, a legjobb vidéki vendéglők, melyek a világ legnevesebb szakácsiskolái, legjobb piacai, legnagyobb gasztro-fesztiválok, láthatunk rakott krumpli átiratokat csodás fényképeken, leírásokkal, betekinthetünk a Babel és a Montenegroi Gurman éttermek mindennapjaiba, olvashatunk remek bortúra-ajánlatokat, útvonal, pince- és éttermi tippekkel együtt.
Hadd álljon itt kis színesítésként néhány saját fotó a Babelből, Pesti István zseniális étterméből. Libamájtortácska meggymártással, báránysült lilaburgonyahabbal, spenótágyon, kecskesajt panna cotta, répavariációk: puding, fagylalt és karamellizált karotta.
Újítása a Kalauznak, hogy bemutat egyszerű mesterembereket, akik a maguk gasztronómiájához kötődő egyszerű szakmájukban a tökéletességre törekszenek, legyen szó balatonalmádi pékről, etyeki sonkakészítőről, kapolcsi sajtkészítőről vagy budapesti kürtőskalácssütőről.
Tartalmaz a Kalauz gyorstalpalót az ételek és borok harmonizálásáról, listát a legjobb gasztro-borokról (no ez aztán tényleg lehetetlen vállalkozás, hiszen a magyar piacra évente ezres nagyságrendű kiváló gasztro-bor kerül ki, itt minden szelekció csak esetleges lehet.) Tény, hogy az a tíz, amit kiemelnek, megállja a helyét, de persze bármikor másik tízszer tízet tudnánk ugyanolyan megalapozottsággal szembeállítani a listával), a legjobb borlapokról, a legjobb borbárokról, a legjobb koktélbárokról, a legjobb pálinkákról (ehhez a kommentárom ugyanaz lenne, mint a „legjobb” gasztro-borok esetében).
Egyszóval felettébb adatgazdag lett az újságárusoknál kapható kiadvány idén is, messze megéri az árát.
Dorozsmai Endre
(A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése