A borászok borásza - 2011

A múlt héten került kiosztásra a nemrégiben alapított jelentős szakmai elismerés, a  „borászok borásza” díj. Míg a megfelelőképpen mediatizált és húsz év alatt bejáratott „Év borásza” titulust azok kapják, akiket a Magyar Borakadémia választ meg egy nagyobb szakmai közösség jelöltjei közül, a felfutóban levő „borászok borásza” díjat egy szakmai kuratórium által kiválasztott ötven borász választja ki maga közül. (Lásd: www.boraszokborasza.com) Vagyis az ötven borász, akik a szakma krémjét képviseli egyben jelölt és szavazó is. A kuratórium tagjai: Kató András az egyik legszínvonalasabb borforgalmazó cég, a Terroir Klub igazgatója, Zwack Izabella, a szintén terroir borászatokat integráló szaküzletként működő „Zwack Izabella borválogatás” névadója és vezetője, Alkonyi László borszakíró, Csapody Balázs az egyik legjobb magyar vendéglő, a balatonszemesi Kistücsök 

tulajdonosa, Geönczeöl Attila, szakíró, az esztergomi Prímás pince borászati szakértője, Romsics László borász, a Decanter magazin szakmai lektora, valamint Bányai Gábor Botond, a Borigo magazin főszerkesztője.

Minden évben három díj kerül kiosztásra: a borászok borászát az említett ötven borász választja ki maga közül. A „Magyar borért” díjat a kuratórium ítéli oda annak, aki „megítélése szerint a legtöbbet tette a hazai szőlőfajtákért, az azokból készült borok minőségéért.” Szintén a kuratórium különdíjának számít az „Év Felfedezettje” is, melynek lényegét szintén megfogalmazták szépen a díj adományozói, de az elnevezés mindent elmond.

Idén a borprófétaként tisztelt, az egri borvidékhez tartozó Szomolyán gazdálkodó Kaló Imrét választották meg „borászok borászának”, 

aki törzsvendég a gyergyói EMI táborban, de megfordult többek között a Tusnádi borsátorban, továbbá nagyváradi, aradi és temesvári borklubokban s mindenhova elmegy, ahol hirdetheti a magyar szabadság, a természet-közeliség, a minőségi borászkodás, a szerves társadalom, érték- és élet-központúság eszméit. Komoly borászati szakértők állítják: Kaló Imre pincéjében semmi nem érvényes abból, amit tanítanak, a borok itt más törvényeknek engedelmeskednek, kóstolhatunk Kaló Imrénél héjon áztatott, soha el nem öregedő fehérborokat, évjáratos rosékat, veretes vörösöket és lenyűgöző egri aszúkat, kék és fehér szőlőből egyaránt.

A két különdíj nyertese is bejárta már Erdélyt, az „Év Felfedezettje” a gyöngyöspatai Losonci Bálint lett, akit Alkonyi László a „Borok és birtokok” című könyve fordított a bor felé, előbb szakíró lett Alkonyi lapjánál, a Borbarátnál, majd maga is belevágott a borászkodásba. Karner Gáborral és Szecskő Tamással közösen alapított „Tőkés társak” nevű csapatuk 

a mátrai borászat egyik legüdítőbb, legtisztább kezdeményezése. (lásd: www.tokesek.com) Boraik tiszták, minimális borászati beavatkozással, jellemzően fajélesztő használta nélkül készülnek, s a termőtájról szólnak. Ahogy egyikük megfogalmazta, szerintük a pince nem vegyi laboratórium, hanem szülőszoba, ahol a borásznak annyi a dolga, hogy „világra segítse” a bort.

A magyar borért különdíjat Maurer Oszkár 

kapta, aki Hajdújáráson valamint Szerémségben borászkodik, Szerémségbe, a hajdani magyar királyi borvidékre kitartó munkával, pénzt és energiát nem kímélve visszatelepítette az ott őshonos fajtákat a Bakatort, a Furmintot, a Szerémi zöldet.

Gratulálunk a díjazottaknak, mindannyian messzemenően rászolgáltak az elismerésre.

Dorozsmai Endre