Egy ízig-vérig magyar hely: a gyulai Kisködmön (Városház utca 15.)

Az Erdélyi Napló gasztronómiai oldalain főszabály szerint a tágan értelmezett Erdélyben levő városok vendéglőit vesszük majd górcső alá, de bizonyos esetekben kivétel is teszünk. Egyrészt a határmenti, Belső-Magyarországi városok vendéglőiről érdemesnek tartjuk informálni olvasóinkat, másrészt pedig az olyan vendéglőkről is igyekszünk majd szólni, melyek hangulatukban, atmoszférájukban netán gasztronómiai irányzatukban közel állnak hozzánk. A gyulai Kisködmön mindkét kategóriába beletartozik. Egyrészt Gyulán van, a határtól úgyszólván két lépésnyire, gépkocsival pár pernyire, a város központjában, másrészt pedig olyan a beltér kiképezése, hogy ott a nemzetben gondolkodó erdélyi magyar ember garantáltan jól érzi magát. No de ne szaladjunk a dolgoknak az elejébe.

Érdemes ott kezdeni történetünket, hogy működött Jalecz Lajos tulajdonában egy indonéz vendéglő Gyulán a kilencvenes években, melynek sikerült az, ami nagyon keveseknek: vidéki  étteremként bekerült az országos illetve a fővárosi gasztro-tudatba. Hogy mást ne mondjak, a Konyhaművészet magazin több ízben beválasztotta őket Magyarország legjobb vendéglői közé. Jalecz Lajos viszont, látva a globalizálódás egyre erőteljesebb megjelenését a kulinaritás világában s a magyar gasztronómiai értékek ezzel párhuzamos pusztulását, úgy döntött, hogy felszámolja a bejáratott, jól működő, szakmai presztízst szerzett indonéz vendéglőt, hogy létrehozzon a helyén egy hiteles magyar vendéglátó intézményt. Ez lett a Kisködmön, melynek beltere egy kisebb néprajzi múzeum.

Láthatunk a falon erdélyi szőttest, csikóskulacsot, tajtékpipát, tükörtojást sütő-tálaló edényt, tésztaszűrőt, gyufatartót, saroktékát s ezernyi más, szeretnivaló, patinás dolgot. Minden egyes tárgy mellett szerepel a megnevezése, kora és rövid története, esetleg az, hogy kinek a gyűjtéséből származik. Népi motívumok mindenfele, télen a kandallóban ég a tűz, a bejárat székelykaput idéz. A háttérben magyar népzene szól megfelelően alacsony hangerővel, ami sajnos ritka Magyarországon, a legtöbb vendéglőben „trendi” gépzenét hallhatunk vagy kereskedelmi rádiót, a magyar jelleget hangsúlyozni igyekvő helyeken meg cigányzene van. A honlapon (www.gyulakiskodmon.hu) a tulajdonos csikós ruhában ajánlja vendéglőjét, de élőben is volt már alkalmunk megcsodálni a hortobágyi csikósok kék ruháját, midőn Jalecz úr asztalról asztalra járva személyesen érdeklődött a vendégek elégedettsége felől.

Az étlap az első magyar étlap, mely a Tariffa nevet viseli s melyet Jalecz Lajos a levéltárból ásott elő. Ezt aktualizálta és ültette át a mai kor ízlésvilágának és konyhai technológiájának megfelelően. Kapható tárkonyos bárányleves és ökörnyelv, mangalica-csülök és szürkemarhabélszín s még sorolhatnám. Az étlap nem a kísérletezés és a kulináris innovativitás étlapja, hanem az értékőrzéséé. Elvégre ezért jött létre maga az étterem.

Néhány itt fogyasztott étel:

halászlé

mangalicatarja roston

birkapörkölt

ökörnek nyelve malosa szőlővel

A Kisködmön ízig-vérig magyar hely, ha Gyulán járunk, ki ne hagyjuk!  

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg.

A Kisködmön időközben sajnálatos módon megszűnt. Megtartjuk jó emlékezetünkben.