Kispityer Halászcsárda (Szombathely, Rumi út 18.)

„Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” – tartja a régi mondás, s milyen igaza van. S ha a megszokottan anyagiakra vonatkozó közmondást szakmai síkra vonatkoztatjuk, akkor bizony azt is leszögezhetjük, hogy ha a Kispityer vendéglő

illetékesei tartották volna magukat ehhez a gondolathoz, akkor ez a kis írás is jobb hangulatú lenne. De nem. A Kispityer vendéglő étlapjára igen kedvező árfekvéssel beillesztették a lazactatárt megannyi jól ismert csárdaétel közé. S mivel a lazactatár a kedvenc ételeim közé tartozik, volt balszerencsém meg is rendelni.

Kaptam egy míniumszínűre festett, olajban áztatott füstölt tengeri haltörmeléket, margarinszivarkákkal és zöldségekkel. 

Vagyis az étel nem volt tatár (nem volt nyers), a hal pedig, bármiből is volt, otromba mesterséges színezéket tartalmazott. Pincérünk tudomásul vette kifogásaimat, elvitte az ál-tatárt, nem állította a számlába, de elnézést sem kért, sőt a menteni próbálta a menthetetlent. Az „elnézést”-en kívül egyébként nem ártana gyakoroltatni vele a „köszönöm” továbbá az „én is köszönöm”, valamint az „egészségére” kifejezéseket sem, mert ezek használatát sem gyakorolta annyiszor, ahányszor az érvényben levő vendéglátási szokásrend megkövetelte volna.

Innen kezdve már az ember kedvetlenül eszi a sokkal szerencsésebb ételeket is. Mert voltak sikerültebb fogások is: a borzas harcsa rendben találtatott, a ropogósra sült krumplis bundában a hal szaftos maradt

a halászlé egy fokkal sósabb volt a jellemzően egyébként is túlsózott átlagnál, de a halnak megint csak jó volt az íze és az állaga,korrektül sikerült a vegyes haltál, a rántott ponty remek volt, a roston sült fogas persze nem roston sült, de állagra ízre megfelelt. 

A túróspalacsinta átlagos volt,

a túrógombócban nem volt kellőképpen homogenizálva a túró.

A csőbe sült fogas viszont teljes félreértésnek bizonyult, az enyhén túlsütött halra mirelit zöldségeket halmoztak, amit egy híg besamellel öntöttek le, majd az egészre rásütöttek. Az eredmény  lehangolóbb volt a menzaételek zöménél. 

Nem volt a Kipityér produkciója sokkal rosszabb az elmúlt negyven év gasztronómiáján túl nem lépő vendéglők átlagánál, ha az ál-lazacot, a csőben sült fogast és a felszolgálói stílust nem számítjuk. De hát számítjuk, mert ilyen az élet.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Magyar Demokratában látott napvilágot.
A Kispityerben 2010. június 30-án jártunk.

Osztályozás
Konyha: 5
Kiszolgálás: 3
Atmoszféra: 7