Faburkolat, sok zöld növény, dekorációs elemként valaha használatban volt járom, szekérkerekek adják a barátságos, rusztikus atmoszférát.
A borlap – nagyon helyesen – a helyi borokra alapoz. A pirogravírozott, fafedelű étlap e
gy klasszikus csárda kínálatát rejti. Mi egy kétfelé osztott halászlé valamint egy, a vendéglő nevét viselő kétszemélyes tál mellett döntünk.
A halászlé jó ízű, nincs elsózva, mint annyi helyen, a halat valamivel tovább főzték a kelleténél, de sebaj, értékeljük, hogy a ponty nem iszap-ízű.
Érdekes, hogy halászléhez kért erőspaprikát - ebből két adag is fogy – szimbolikusan ugyan, de számlázzák, a tartármártást és a szódavizet nem. A csárda-tál négy embert is jóllakatna,
a becsomagolt maradékból biztosítva volt egy négytagú család vacsorája. Volt rajta két jóízű, puha csülökszelet, egy rablónyárs, tisztes adag rántott karfiol, egy óvári sertésszelet, egy kettőbe vágott, zöldborsós velővel töltött rántott sertésborda valamint egy Budapest szelet. Köretnek rizs és sült krumpli. A Budapest-szeletet leszámítva, melynek a raguja alighanem konzervlecsóból készült, minden esetre nem ütötte a mércét, az összes étel a megszokott, élvezhető csárdaszínvonalat képviselte. Beleértve a húsok kiklopfolását, ami vétek, de sajnos társadalmi szokásrenddé emelkedett a vendéglők főáramában. A számla végösszege felettébb barátságos volt, egyesen retro-érzést keltett.
Jó kis őszinte hely az Öreg tó: azt adja, amit ígér, nem többet, de nem is kevesebbet.
Dorozsmai Endre
(A szöveg a Magyar Demokratában jelent meg.
A teszt ideje 2011. február vége.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése