2018. február 19., hétfő

Semmi extra II. (Budapest, Lajos utca 46.)



Magabiztos, az öniróniát inkább poénnak szánó nevet választott magának a Bartók moziban jó fél évtizede megnyílt „Semmi extra”. Miután a számítás bejött, s a közönség hamar megszerette a hangulatos környezetben nem kiugró, de korrekt, zömmel street food-ihletésű ételeket kínáló vendeglőt, az üzemeltetők újabb egységet nyitottak a Kolosy tér tőszomszédágában, a Régi Sipos halászcsárda helyén.
A nyitás óta terveztem, hogy meglátogatom ezt a változatot is, ami a minap végre sikerült. Kifejezetten tetszett a pubszerű, otthonos, meghitt beltér, 

kedvemre való volt az ételválaszték is: tortilla-k, burgerek, szendvicsek, tészták és „extra ajánlat” címszó alatt hagyományos éttermi ételek a harcsapaprikástól a bélszínsteaken át a kacsacombig.
Rendeltünk egy túlédesített mézes sütőtök-krémlevest, 
egy halászlét, mely téglaszínű volt, egy fokkal sűrűbb az optimálisnál, nem túl nagy adag, viszont remek volt benne a hal íze és állaga egyaránt,
továbbá egy tisztes quessadilla-t 
és egy még tisztesebb hamburgert. 
A húst a burgerben kicsit túlsütötték, de így is messze átlag feletti volt ez a produkció. Érdekes, hogy a tiszai stílusú passzírozott halászléhez hoztak főtt gyufatésztát is.
A Kloster sör savanyú volt, mikor szóltam, szó nélkül elvitték és hoztak a ház ajándékaképpen egy másikat, Platánt, ami rendben találtatott. Érdemes még kiemelni a remek coleslaw salátát, amiben nem jellemző módon a hagyma is markáns szerepet kapott.
A kiszolgálás kedves, kissé közvetlenkedő, a tegezés egy 20-30 évvel fiatalabb srác részéről így félszáz évesen mondjuk úgy, hogy vitatható. De nem orroltam meg miatta.
Jó volt összességében a Semmi extra, nem lenne ellenemre a visszatérés, szívesen megkóstolnám például a pulled pork szendvicsüket vagy a lepények közül egyet-kettőt.

Dorozsmai Endre 


A szöveg a Demokrata számára készült.

2018. február 15., csütörtök

Neked csak Dezső 2.0 (Budapest, Rákóczi út 29.)



A kézműves sörök egyik fő lelőhelye, a „Neked csak Dezső” átadta helyét a Dohány utcában a „Kuzin” nevű hasonló profilú egységnek ahhoz, hogy újra nyisson a Rákóczi úton egy hatalmas belterű, igényesen kiképezett helyen, megteremtve alighanem a sörbisztró műfaj csúcsát jelentő luxus- kocsmát, amit, bár hivatalosan nem így hívják, nevezhetnénk „Neked csak Dezső 2.0”-nak is.
Megszámlálhatatlan sört kínálnak palackban, meglehetős árakon, a szintén megszámlálhatatlan csapból folyó nemes nedű ára viszont nem magasabb a megszokottnál, s külön értékelendő, hogy decire mérnek mindent. A csapok esetében a „megszámlálhatatlan” konkrétan harminckettőt jelent, amivel egyből első helyre kerültek e szempontból is.
Amivel ugyanis egyedüliek egyelőre a piacon, az az ételek tálalása és kidolgozottsága. Rendeltünk kacsatepertőt 
és egy „citromkrém, zeller, zöld alma” elnevezésű desszertet, 

melyek a virtuóz tálalás mellett kifejezetten ízletesek is voltak.
Ennyi szuperlatívusz után ejtsünk egy-két szót a javítandókról is. Abszurd helyzet, hogy a vendéget felküldik a galériára, ahol hosszú perceket kell várakozni egy üres asztalnál, s még egy itallapot sem lehet böngészni. Mikor ezt finoman jelzem, a pincér látványosan megsértődik. Másik konstruktív megjegyzésem, hogy a kacsatepertő-krémet ne nevezzék kacsatepertőnek, mert az csalódást okozhat a vendégeknek. A krém az krém, amit kenegetünk, a tepertő meg tepertő, ami ropog a fogunk alatt jó esetben.
Az elmondottakkal együtt a Neked csak Dezső kötelező gyakorlat minden sörrajongó számára. A mi visszatérésünk garantált, már tervezzük is a következő látogatásunkat.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.


2018. február 12., hétfő

Bori Mami (Gyöngyös, Belvárosi tér 1.)



A magyar vendéglátóipar minőségelvű megújulásának, ha úgy tetszik, a gasztro-forradalomnak a vidéki fáklyavivői az értő közönség gyér mivolta miatt sokkal nehezebb helyzetbe vannak, mint a fővárosiak. Nem véletlen, hogy ezen egységek közül olyanok is tönkremennek, melyek jobb sorsra lennének érdemesek, más esetekben szponzorok finanszírozzák a hiányt. Minden tiszteletünk azoké, akik képesek voltak minőségi kompromisszumok nélkül hosszabb távon megállni a lábukon és kulináris pezsgést vinni egy-egy kisebb vagy közepes méretű vidéki városba, netán faluba. Ezek közé tartozik az immár négy éve működő Bori Mami Gyöngyösön, melyet a minap sikerült végre meglátogatni.
A Google kommentelőinek benyomásaival ellentétben az első szembeötlő dolog számunkra a baráti árfekvés volt, igaz, a Balaton és a Főváros frissen meglátogatott igényesebb éttermeivel kontrasztolva, s nem a gyöngyösi fősodorral összevetve.
A beltér elegáns, modern, de ugyanakkor barátságos, vendégmarasztaló is.
A kiszolgálás kifogástalan: pincérünk gyors, pontos, felkészült, udvarias.
Az italfront  igényes, remek, fantáziadús teákat kínálnak, jó minőségű töményeket, köztük kiváló pálinkákat, értő kézzel összeválogatott, nem kis részben helyi kézműves borokat. A sörök műfajában még van hova fejlődni.
Az ételválaszték korrekt, kellően szűk ahhoz, hogy mindent frissen adhassanak. Rendeltünk kacsamájparfét hagymalekvárral és kaláccsal, 
szárnyashúslevest zöldségekkel és derelyével, 
süllőt serpenyőben sütve zöldségekkel és bormártással, 
céklás csokoládétortát tonkababfagylattal 
valamint kókusz panna cottát fehér csokis palacsintával. 
Ételeink egytől egyig az ízletes és a katartikus közötti mezőben találtattak, a desszertműfajt éreztük a legerősebbnek, alighanem itt csillogtatja meg leginkább Nagy Attila séf a kreativitását, tehetségét és magas szintű technológiai tudását.
Összességében kiemelkedően jó élmény volt a Bori Mami, jó lenne mielőbb visszatérni.

Dorozsmai Endre


A szöveg a Demokrata számára készült.

2018. február 6., kedd

Márga bisztró (Csopak, Szitahegyi utca 28)




Vannak pincészetek, melyek éttermet nyitnak (pl. a Szerelmey pincészet) és vannak éttermek, melyek működtetnek borászatot (pl. Schieszl vendéglő). Többnyire érződik, hogy melyik a domináns. De vannak olyan párosok is, melyek esetében csúcsra van járatva mindkét ág, mint a villányi Gere – Mandula vagy a tokaji borvidéken a Szent Tamás birtok - Mádi udvarház kettőse. Ezutóbbiak sorát gyarapítja Szent Donát birtok és a Márga bisztró duója Csopakon. A felsorolt étterem- illetve pincészet-együttesek mind a térség gasztronómiájában, mind annak borászatában élenjárók és irányadók.
A Márga bisztró épp annyira jó, mint a híre. A déli part sztárjához, a Kistücsökhöz hasonlóan egész évben nyitva tart. A beltér megnyerő, 
a kilátás lélegzetelállító még télidőben is. A kiszolgálás vérprofi, gyors, szakszerű. Tudják az elismerést fogadni, ami messze nem általános, sok pincér lemered egy dicsérettől. Az összélmény annyira jó volt, hogy a kritikának nem is adtam hangot, így azt nem tudom, hogyan fogadják, de biztos vagyok benne, hogy megfelelően. (A leveseket elég bátran sózták, ha jóindulatú akarok lenni s miért ne akarnék, akkor azt mondanám, hogy a mai magyar közízlést célozták meg).
Az étlap elismerésre méltóan rövid, két előétel, két leves, hat főétel, egy desszert szerepel rajta, amihez hozzájön három tétel a napi ajánlatból. Mi rendeltünk gyöngytyúklevest szarvasfasírttal és daragaluskával,
hallevest, amit formázott fogaspástétommal, zöldségekkel, gombával és házi rizstésztával szolgáltak fel,
álomfinom túrógombócot házi fagylalttal
és egy csokiduó nevű desszertszimfóniát.
Ételeink tálalása, ízre, állagra egyaránt emlékezetesek voltak.
A zéró tolerancia jegyében szörpöket rendeltünk, kitűnő, házi málna- és zsályaszörpöt, ami azért sem volt nagy áldozat, mert a pincészet csúcsborainak egy részét épp előző nap kóstolhattuk meg a Furmint február nevű rendezvényen. Egyébként van saját borpárlatuk, tartanak bencés keserűlikőrt és egy egész szortimentet a talán legizgalmasabb, zöldségpárlatokkal is kísérletező Brill nevű, Harcon működő főzdétől. A söröket a balatonvilágosi Hedon szállítja a szomszédságból.
Katartikus élmény volt a Márga, ajánljuk mindenkinek, akár egy vasárnapi kirándulás apropójaként.

Dorozsmai Endre  

A szöveg a Demokrata számára készült.