A magyar vendéglátóipar minőségelvű
megújulásának, ha úgy tetszik, a gasztro-forradalomnak a vidéki fáklyavivői az
értő közönség gyér mivolta miatt sokkal nehezebb helyzetbe vannak, mint a
fővárosiak. Nem véletlen, hogy ezen egységek közül olyanok is tönkremennek, melyek
jobb sorsra lennének érdemesek, más esetekben szponzorok finanszírozzák a
hiányt. Minden tiszteletünk azoké, akik képesek voltak minőségi kompromisszumok
nélkül hosszabb távon megállni a lábukon és kulináris pezsgést vinni egy-egy
kisebb vagy közepes méretű vidéki városba, netán faluba. Ezek közé tartozik az
immár négy éve működő Bori Mami Gyöngyösön, melyet a minap sikerült végre
meglátogatni.
A Google kommentelőinek
benyomásaival ellentétben az első szembeötlő dolog számunkra a baráti árfekvés
volt, igaz, a Balaton és a Főváros frissen meglátogatott igényesebb éttermeivel
kontrasztolva, s nem a gyöngyösi fősodorral összevetve.
A beltér elegáns, modern, de ugyanakkor
barátságos, vendégmarasztaló is.
A kiszolgálás kifogástalan:
pincérünk gyors, pontos, felkészült, udvarias.
Az italfront igényes, remek, fantáziadús teákat kínálnak,
jó minőségű töményeket, köztük kiváló pálinkákat, értő kézzel összeválogatott,
nem kis részben helyi kézműves borokat. A sörök műfajában még van hova fejlődni.
Az ételválaszték korrekt, kellően
szűk ahhoz, hogy mindent frissen adhassanak. Rendeltünk kacsamájparfét
hagymalekvárral és kaláccsal,
szárnyashúslevest zöldségekkel és derelyével,
süllőt serpenyőben sütve zöldségekkel és bormártással,
céklás csokoládétortát
tonkababfagylattal
valamint kókusz panna cottát fehér csokis palacsintával.
Ételeink egytől egyig az ízletes és a katartikus közötti mezőben találtattak, a
desszertműfajt éreztük a legerősebbnek, alighanem itt csillogtatja meg
leginkább Nagy Attila séf a kreativitását, tehetségét és magas szintű
technológiai tudását.
Összességében kiemelkedően jó
élmény volt a Bori Mami, jó lenne mielőbb visszatérni.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése