Vándor tanya (Csongrád, Tanya 909/A)

A Csongrádi Levendula Farm a város határában, a 451-es út mentén működik, a levendula-ültetvény mellett gyönyörűen berendezett, levendula tartalmú kézműves termékekre szakosodott kis bolt 

valamint egy átlag feletti, rendkívül hangulatos étterem is helyett kapott. Külön említésre méltó a kellően alacsony hangerőre beállított diszkrét, kellemes jazz-blues háttérzene.

A korrekt, de nem eltúlzott választékot kínáló étlap a magyar konyha közkedvelt fogásaira támaszkodik: tanyasi tyúkleves, babgulyás, halászlé, fatányéros, ropogós csülök, harcsapaprikás, marhalábszárpörkölt. A desszertfront nemzetközi, amit kóstolás után nem bántunk, a sütemények alapelemeit egy csúcscukrászdából hozatják, helyben a tálalással foglalkoznak csak.

Az árak értékarányosak, a kiszolgálás kedves, udvarias.

Rendeltem rántott harcsát, ami finom volt, a hozzá adott saláta ügyesen dresszingelt, igényes hozzávalókból készült, a petrezselymes krumpli is jó volt. 

Kértem még egy „belga csokoládétrilógia erdei gyümölccsel” elnevezésű desszertet, mely nemcsak szemgyönyörködtető volt, de magas minőségű alapanyagból készült, az egyes csokirétegek íze, a ganache és a mousse közötti könnyed állaga egyaránt fenséges volt. 

Hazavitelre kértem egy adag pacalpörköltet is, ez sem volt rossz, ismét a kifogástalan állagot kell megdicsérjem, de azt sem hallgatnám el, hogy lehetett volna több és szebb színű fűszerpaprikát valamint a szaft sűrűsége érdekében több hagymát használni hozzá.

Összességében e kis kritikai megjegyzéssel együtt kifejezetten jó élményem volt a Vándortanya, jó szívvel ajánlom másoknak is.

Dorozsmai Endre

Pántlika porta (Dörgicse, Fő utca 67.)

A Balaton mellett igencsak meg kell küzdeni a gasztronómiai köztudatba való bekerülésért, ha egy étterem nem egy partmenti városban fekszik, vagy nincs véletlenül a rendkívül jól marketingelt – s egyben minőséget is nyújtó – Köveskálon. Példa erre a Pántlika porta, az azonos nevű pincészet étterme is, melyről nem sokat lehet hallani-olvasni, holott teljesítménye arra predesztinálná.

Ugyanez igaz a borokra is, melyek sokkal ismertebbek ugyan az étteremnél, de messze jobbak, mint amennyire híresek. Főleg mióta a borász végzettséggel rendelkező új birtokigazgató, Ferencz Zoltán Gábor felel értük. Megkóstoltunk tucatnyi bort, melyek a kiválótól a katartikusig terjedő intervallumban helyezkedtek el egytől-egyig. A gyermekeket levette a lábáról a pincészet mustja, az első kör után, amikor szörpök és limonádék is szerepeltek a rendelésben, csak mustot és szódát kértek, míg a felnőttek borozgattak.

A beltér hangulatos, hűs, de mi inkább kint ültünk a csodás lugasban.

A kiszolgálás udvarias, szakszerű, az árak nem alacsonyak, de érték-arányosak.

Ettünk kiváló hideg málnalevest, 

házias, intenzív ízű húslevest, 

pazarul feltálalt, ízre-állagra-hőmérsékletre egyaránt kifogástalan velős csontot, 

tanyasi csirkemellet igencsak kreatív és bátor körettel, konkrétan grillezett sárgadinnyével és padlizsánnal, hirtelen megfonnyasztott erdei gyümölcsökkel és izgalmas salátalevelekkel,

Parmentier-t kacsacombból (ami a séfnek volt a saját újítása, egy francia klasszikus átírása),

pirított kecskesajtot kiválóan elkészített céklával és körtével, 

valamint könnyed, remek tejfelmártással és gyümölcsökkel körített túrógombócot.

Pazar élmény volt a Pántlika Borporta, egyike a legjobbaknak az északi parton.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Vitorlás bisztró (Keszthely, Városi strand, Csík Ferenc sétány 3.)

Nincs fényesebb bizonyítéka annak, hogy a Balaton környékét is elérte már évekkel ezelőtt a magyar vendéglátás minőségelvű megújulása, az ún. „gasztro-forradalom”, mint a Magyar Konyha mellékleteként sokadik alkalommal kiadott Balaton-kalauz. Ebben a kiadványban műfaj szerint csoportosítják a legjobb helyeket, külön említve a strandbisztró kategóriát is. Nem tagadva a lángos – hekk – pizza stb. hagyományos vonalon mozgó büfék létjogosultságát, örömteli, hogy akadnak olyan igényes helyek is egyes strandokon, ahol gasztronómiai élmény enni.

Ezek közé tartozik a Vitorlás bisztró Keszthelyen, a „magyar tenger” egyik legszebb strandján, mely szimbiózisban működik a szomszédos, más profilú, de hasonlóan igényes Matraccal.

Elsőként a lenyűgözően udvarias, segítőkész, felkészült, gyors és pontos kiszolgálást emelném ki. Tetszetős az új hullámos dizájn, jó itt üldögélni, nem csoda, hogy van, aki enni jön erre a strandra s nem fürdeni. De figyelemre méltó a választék is, mely korrekt, de nem eltúlzott. Az étlapról megtudjuk, hogy az alapanyagokat igyekeznek helyi termelőktől beszerezni, parajdi sót használnak, és minden frissen készül.

A konyha elsősorban népszerű magyar ételeket kínál, kiemelkedő szinten (gulyásleves, húsleves, sertéspörkölt, grillezett csirkemell lecsós gerslivel stb.), amit egy nemzetközi vonal egészít ki (kókuszos, tejszínes mangóleves, grillezett gomolya bulgurral, füstölt lazacos saláta, mexikói chilis bab stb.). Aki pizzát vagy burgert enne, annak áthozzák a rendelését a szomszédos Matracból. Az italfrontot lehetne szélesíteni, főként a sörválasztékba jó lenne integrálni minőségi tételeket is a nagyipari tömegsörök mellé. Minket egyébként ez épp nem érintett, mert a felnőttek vezettek, a gyermekek pedig eleve kézműves szörpöket kértek.

Rendeltünk paradicsomlevest,

bologna-i spagettit,

fish and chips-et,

vadas marhát,

rántott zöldségeket,

burgert

és pizzát.

Ételeink tálalásra,  ízre-állagra egyaránt remek élményt adtak.

A Vitorlás bisztrót feljegyeztük a legjobb strandbisztrók listájára.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Húsmegálló 2 (Baja, Tóth Kálmán tér 5)

Az eleddiglen Baja külvárosában működő Húsmegálló a nemrégiben új egységet nyitott a város központjában. A beltér dekorációjának meghatározó eleme a falra festett szemgyönyörködtető (Nagy)Magyarország térkép, melyen fel vannak tüntetve a fontosabb beszállítók – a Csíkszentsimoni Sörmanufaktúra, a Délvidéken, közelebbről Hajdújáráson borászkodó Maurer Oszkár, aki a legrégebbi magyar borvidéken, a Szerémségben fekvő ültetvényein termesztett szőlőből készít immár nemzetközi hírű, dűlőszelektált, természethű, alacsony kénszintű borokat, a parajdi sóbánya valamint a Zirci Apársági sörfőzde. A térkép felett Monarchia-korabeli, gyönyörű kidolgozottságú angyalos Nagycímer. A határtalan magyar nemzetben gondolkodó ember hamar otthon érzi itt magát.

Az étlap nemzetközinek mondható, jelentős részét a burgerek teszik ki, de van benne egy erős erdélyi vonulat is: kínálnak többek között székely batyut (a ropogós lepény kolbászos savanyúkáposztás hagymás ragut rejt, amit fokhagymás tejfeles mártással ízesítenek), 

kolozsvári sertéstarját és parajdi salátát is.

Amikor az ember korán kel, de délben reggelizik, hajlamos többet rendelni a szokásosnál illetve a feltétlenül szükségesnél, különösen két nagykamasz társaságában. Úgyhogy kértünk egy négy személyes „vendégmarasztaló tálat”, 

továbbá két hamburgert steak burgonyával, majd a lakomát egy mákos guba-tortával zártuk.

A „vendégmarasztaló” kompozíciót két gránitlapot rögzítő impozáns, célirányos fatákolmányon tálalták, rajta saját készítésű miccs, sült kolbász, száraz kolbász, csalamádé, savanyú káposzta, hagyma, kecskesajt és szószok, mellette kencék, remek zakuszka, valamint tökmagkrém, illetve padlizsános babkrém, ami érdekes ötlet, lehetne még vele kísérletezni. Mint megtudtuk, a miccset a klasszikus recept szerint háromféle húsból készítik (disznó, marha, birka), ami becsülendő, hiszen Erdélyben és a Regátban a birkát a legtöbb helyen már kihagyják belőle. Íze jó volt, állagán még lehetne lazítani. A burgerek retro stílust képviselnek, átsütött marhahúspogácsával dolgoznak, jellemzően két szeletet tesznek bele a naponta kétszer egy kézműves pékségből frissen érkező buciba, de tartanak étlapon mediumra sütött, vastag húspogácsás változatot is. Az egy adag desszert elegendőnek bizonyult mindhármunk számára. Szaftos volt és ízletes, hozta a magyar ízlésnek oly kedves, megszokott ízharmóniákat.

Az árak kifejezetten barátiak, a kiszolgálás kedves és udvarias.  

Nagyon jól éreztük magunkat a Húsmegálló új egységében, jó szívvel ajánljuk a helyet minden arra járónak.

Dorozsmai Endre