Húsmegálló 2 (Baja, Tóth Kálmán tér 5)

Az eleddiglen Baja külvárosában működő Húsmegálló a nemrégiben új egységet nyitott a város központjában. A beltér dekorációjának meghatározó eleme a falra festett szemgyönyörködtető (Nagy)Magyarország térkép, melyen fel vannak tüntetve a fontosabb beszállítók – a Csíkszentsimoni Sörmanufaktúra, a Délvidéken, közelebbről Hajdújáráson borászkodó Maurer Oszkár, aki a legrégebbi magyar borvidéken, a Szerémségben fekvő ültetvényein termesztett szőlőből készít immár nemzetközi hírű, dűlőszelektált, természethű, alacsony kénszintű borokat, a parajdi sóbánya valamint a Zirci Apársági sörfőzde. A térkép felett Monarchia-korabeli, gyönyörű kidolgozottságú angyalos Nagycímer. A határtalan magyar nemzetben gondolkodó ember hamar otthon érzi itt magát.

Az étlap nemzetközinek mondható, jelentős részét a burgerek teszik ki, de van benne egy erős erdélyi vonulat is: kínálnak többek között székely batyut (a ropogós lepény kolbászos savanyúkáposztás hagymás ragut rejt, amit fokhagymás tejfeles mártással ízesítenek), 

kolozsvári sertéstarját és parajdi salátát is.

Amikor az ember korán kel, de délben reggelizik, hajlamos többet rendelni a szokásosnál illetve a feltétlenül szükségesnél, különösen két nagykamasz társaságában. Úgyhogy kértünk egy négy személyes „vendégmarasztaló tálat”, 

továbbá két hamburgert steak burgonyával, majd a lakomát egy mákos guba-tortával zártuk.

A „vendégmarasztaló” kompozíciót két gránitlapot rögzítő impozáns, célirányos fatákolmányon tálalták, rajta saját készítésű miccs, sült kolbász, száraz kolbász, csalamádé, savanyú káposzta, hagyma, kecskesajt és szószok, mellette kencék, remek zakuszka, valamint tökmagkrém, illetve padlizsános babkrém, ami érdekes ötlet, lehetne még vele kísérletezni. Mint megtudtuk, a miccset a klasszikus recept szerint háromféle húsból készítik (disznó, marha, birka), ami becsülendő, hiszen Erdélyben és a Regátban a birkát a legtöbb helyen már kihagyják belőle. Íze jó volt, állagán még lehetne lazítani. A burgerek retro stílust képviselnek, átsütött marhahúspogácsával dolgoznak, jellemzően két szeletet tesznek bele a naponta kétszer egy kézműves pékségből frissen érkező buciba, de tartanak étlapon mediumra sütött, vastag húspogácsás változatot is. Az egy adag desszert elegendőnek bizonyult mindhármunk számára. Szaftos volt és ízletes, hozta a magyar ízlésnek oly kedves, megszokott ízharmóniákat.

Az árak kifejezetten barátiak, a kiszolgálás kedves és udvarias.  

Nagyon jól éreztük magunkat a Húsmegálló új egységében, jó szívvel ajánljuk a helyet minden arra járónak.

Dorozsmai Endre