A Balaton mellett igencsak meg kell küzdeni a gasztronómiai
köztudatba való bekerülésért, ha egy étterem nem egy partmenti városban fekszik,
vagy nincs véletlenül a rendkívül jól marketingelt – s egyben minőséget is nyújtó
– Köveskálon. Példa erre a Pántlika porta, az azonos nevű pincészet étterme is,
melyről nem sokat lehet hallani-olvasni, holott teljesítménye arra
predesztinálná.
Ugyanez igaz a borokra is, melyek sokkal ismertebbek
ugyan az étteremnél, de messze jobbak, mint amennyire híresek. Főleg mióta a
borász végzettséggel rendelkező új birtokigazgató, Ferencz Zoltán Gábor felel
értük. Megkóstoltunk tucatnyi bort, melyek a kiválótól a katartikusig terjedő
intervallumban helyezkedtek el egytől-egyig. A gyermekeket levette a lábáról a
pincészet mustja, az első kör után, amikor szörpök és limonádék is szerepeltek
a rendelésben, csak mustot és szódát kértek, míg a felnőttek borozgattak.
A beltér hangulatos, hűs, de mi inkább kint ültünk a
csodás lugasban.
A kiszolgálás udvarias, szakszerű, az árak nem
alacsonyak, de érték-arányosak.
Ettünk kiváló hideg málnalevest,
házias, intenzív ízű
húslevest,
pazarul feltálalt, ízre-állagra-hőmérsékletre egyaránt kifogástalan velős
csontot,
tanyasi csirkemellet igencsak kreatív és bátor körettel, konkrétan grillezett
sárgadinnyével és padlizsánnal, hirtelen megfonnyasztott erdei gyümölcsökkel és
izgalmas salátalevelekkel,
Parmentier-t kacsacombból (ami a séfnek volt a saját
újítása, egy francia klasszikus átírása),
pirított kecskesajtot kiválóan elkészített
céklával és körtével,
valamint könnyed, remek tejfelmártással és gyümölcsökkel
körített túrógombócot.
Pazar élmény volt a Pántlika Borporta, egyike a
legjobbaknak az északi parton.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése