Pintxo (Budapest, Henszlmann Imre utca 1.)

Egy jól kitalált, jó helyen megnyitott tapas bár megfelelő üzletvezetés mellett, főszabály szerint, sikerre van ítélve. Ezért minden okunk megvan arra, hogy a Pintxonak szép jövőt jósoljunk, amennyiben túléli a jelenlegi krízishelyzetet, annak dacára, hogy ott, ahol megnyitottak tavaly novemberben, az elmúlt fél évtizedben többen is próbálkoztak már sikertelenül.

Önmagában nem rossz jel, ha az ember még helyet sem kap estefele, mert az összes asztalnál vagy ülnek, már vagy le vannak foglalva. Úgy döntöttünk, hogy februári hideg ide vagy oda, kint ülünk le. Jól tettük, mert a türelem meghozta gyümölcsét, kisvártatva helyet kaptunk a hangulatos galérián.

Tapast bárt emlegettem az imént, a pintxo ugyanis a tapas baszk megnevezése.

Az aránylag rövid, de változatos és tartalmas étlapon közkedvelt spanyol, katalán és baszk fogások sorjáznak, a szinte kötelező klasszikus, a maldon sóval és piqual olívaolajjal kínált grillezett padronpaprikától a füstölt paprikával és burgonyával körített polipon át a cukkinis, koktélparadicsomos, vákuum alatt készült csirkéig.

Az adagok értelemszerűen, a műfajból adódóan nem nagyok, az árak viszont megfizethetőek, a pintxo-k és tapa-k jelentős részének díjszabása 1000 forint alatt marad, a drágább alapanyagokból készültek közül is csak a polip haladja meg a 2000 forintot.

Mi Estrella sört és a spanyolok pezsgőjét, cavat ittunk, mellé pedig kétféle mártogatóval kínált három fajta sült krumplit, 

olajbogyóval és szardellával egy fogpiszkálóra szúrt töltött pepperonit 

valamint marinált tonhalat és rákot kértünk. Szépen tálalt, jó ízű fogásokat kaptunk.

Kifejezetten tetszett a hely, mint egyébként az eddig meglátogatott valamennyi tapas bár, úgy tűnik, aki ehhez a témához nyúl, jellemzően komolyan veszi a feladatot. Reméljük, visszatérhetünk még, hiszen maradt jó néhány megkóstolásra váró csábító fogás.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.