Beefbar (Clark Ádám tér 1.)

Hlatky-Schlichter Hubert nevét csak a bennfentesek ismerték egészen addig, míg a Babel étterem meg nem kapta idén a michelin-csillagot, aminek eredményeképpen megannyi sajtóorgánum megszólaltatta vagy legalább megemlítette a tulajdonost is.

A híradásokból az is kitűnt, hogy a jeles üzletembernek más éttermei is vannak, többek között a Beefbar, mely a legjobb minőségű marhahúsokból prezentál ínyenc fogásokat. Hétköznap délben, ha nem is alacsony, de mindenki számára hozzáférhető áron kínál ínyenc déli menüt. Összehasonlításul: a csillagos éttermek vacsoratarifája jellemzően 30.000 forintnál kezdődik (a kivételesen baráti díjszabású Borkonyhát leszámítva), az ebéd, már ahol van ebéd, 10.000-15000 ft körül mozog. A Beefbarban, mely ugyan nem pályázik a csillagra, de igen magas szintet képvisel, délidőben három fogás ára 3900 és 6900 ft között van.

Ötféle menüt kínálnak, melynek keretében választani lehet egy előétel illetve egy leves között, melyhez jár egy desszert valamint öt kompozícióból szabadon választható főétel. Az egyes ételsorokat jelentős városokról nevezték el, mi az alapáras Budapest és a Párizs menüt kértük.

Ettünk első fogásként zellerkrémlevest tőkehalropogóssal, málnaecetes lilahagymával 

és angolzellerrel valamint borjúból készült tavaszi tekercset, karalábéfőzelékkel és marokkói citrommal, 

a Budapest menühöz bárányfasírt járt turbolyával ízesített gyöngybabsalátával és zöldalmahabbal, 

a párizsihoz pedig marhatatár sült krumplival. 

A desszert minden menühöz punchos mingon volt tejszínfagylalttal és citromgéllel.

Fogásaink tálalása szemet gyönyörködtető volt, ízre-állagra is egytől-egyig hibátlanok voltak.

A sörválasztékot nem lenne rossz bővíteni, az egyébként kiváló Monyó Schatzi nevű búzasör mellett (amit megrendeltünk) elférne legalább egy prémium minőségi pils, egy IPA és egy stout. A borválaszték impozáns, a beltér elegáns, 

a kiszolgálás kifogástalan, a háttérzene kellemes.

A Beefbar elérhető áron enged betekintést az éttermek felső kategóriájának világába.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Közép-Európa boriránytűje – tíz éves a Vince Wine Show

A magyar borászat minőségelvű megújulása a kilencvenes években párhuzamban futott a szakmai grémiumok megjelenésével (Magyar Sommelier Szövetség, Magyar Borakadémia, Pannon Bormíves Céh stb), a szaksajtó kialakulásával (Borkalauz, Borbarát, Bor és piac) és boros tömegrendezvények megszervezésével (a ma már budaváriként emlegetett, de a Vörösmarty térről indult valamint a szegedi borfesztivál volt a két nagy úttörő.)

Arra elég sokat kellett várni, hogy egy nagy tömegeket vonzó szakmai rendezvény is hagyományossá váljon. Ez volt a Vince Wine show, mely idén tizedik alkalommal kerül megrendezésre s mely Budapestre vonzotta a borszakírás legnagyobbjait, köztük a borvilág Jedi-lovagjaiként emlegetett Master of Wine-ok egész sorát. (E bűvös két betűt 2017-ben mindössze 369 borszakértő írhatta a neve mellé, miközben százezrek vágynak rá és tízezrek próbálkoztak a megszerzésével).

(Néhány hangulatkép a 2016-os VinCeről. Az elsőn Sütő Zsolt és Sándor Zsolt, a természethű borok prófétái)

 (Hidegen préselt prémium olajok)

 (Kiemelkedő minőségű csokibonbonok)

 (Csobánci bormanufaktúra)

 (Villányi Franc-ok seregszemléje)

Felsorolásuk szétfeszítené e kis írás kereteit, ezért hadd említsünk egyetlen nagy nevet, Steve Spurrier-t, akinek legendás, 1976-ban Párizsban megrendezett borkóstolójáról film is készült. Mint emlékezetes, e kóstolón a kaliforniai és a francia borok mérkőztek, a kaliforniaiak elsöprő sikerével úgy, hogy a bírálóbizottság a francia borszakma legtekintélyesebb alakjait integrálta, s a 11 bírából 9 francia volt. A Vince keretében azonos árkategóriában világszinten etalonnak tekintett borokat eresztettek össze magyar tételekkel, s ha nem is született olyan győzelem, mint 1976-ban, de a magyar borok kerültek fölénybe.

Idén is fergetegesnek ígérkezik a Vince Wine Show, melyen 160 kiállítóval ismerkedhetnek meg az érdeklődők, akiknek zöme hazai és külföldi borász, az olyan sztároktól, mint Takler Ferenc vagy Heimann Zoltán Szekszárdról elegészen a kiváló minőséget képviselő kispincészetekig, mint a Zsadányi pincészet Tállyáról vagy a Pálffy birtok Köveskálról. A kiállítók között kezdettől voltak párlatokat, azon belül pálinkát, borpárlatokat, whiskey-t kínáló cégek, idén az egyik legjobb kraft sörfőzde, a Horizont is bemutatja termékeit a Vincén.

A rendezvény tavaly a Corinthia Hotelből a Várkert Bazárba költözött, ami helyes döntés volt, hiszen az eredeti helyszín az utóbbi években igencsak szűkösnek bizonyult, olyannyira, hogy szombat délután rendre sor kígyózott a bejárat előtt, mely csak akkor csökkent, amikor valaki elhagyta a rendezvényt, mely maximális kapacitással üzemelt.

A Vincén a kezdet kezdetétől egy fix összeg befizetése fejében az egész napot arra lehetett fordítani, hogy sétálókóstoló keretében az ember jobbnál jobb borokkal és párlatokkal ismerkedjen, de aki aktív pihenésre vágyott vagy a tudásvágy sarkallta, a borvilág legnagyobbjainak előadásaira ülhetett be. Az idei mesterkurzus-felhozatal is felettébb impozáns, kiemelt szerepet kap ezúttal a pezsgő, mely egyébként sohasem hiányzott a kínálatból.

Annyi biztos, hogy miként egy három michelin csillagos étterem megérdemel egy külön utazást az adott településre, úgy a 2019. április 25. és 27. között megrendezett négy napos Vince is megérdemel egy budapesti kiruccanást a Kárpát medence bármely szegletéből.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.

Borock (Budapest, Alagút utca 4.)

A minőségi borfogyasztás vélhetően soha nem lesz tömegjelenség, aminek egyik oka, hogy a jó bor értő közönséget kíván, elmélyültséget, odafigyelést, ráhangolódást, amit rohanó, egyre inkább anyagelvű korunkban a többség nem fog rászánni. A másik az, hogy borként, amint azt Alkonyi László, az első számú magyar borszakíró rámutatott, két teljesen eltérő természetű és eredetű nedűt kínálnak az áruházak és borszaküzletek polcai, az egyik receptúra szerint készült nagyipari tömegtermék, a másik arccal, egyéniséggel, egyediséggel rendelkező nemes nedű. Utóbbi az, mely megérdemli a bor nevet. A kettő között különbséget tenni több év tanulást igényel.

Ebben a tanulásban nemcsak borszakértői kurzusok segíthetnek, hanem a borbárok is, ahol értő a kiszolgálás, barátságos a környezet, széles a választék és megfizethetőek az árak. Az utóbbi időben a legtöbb borbárban drasztikus áremelés történt, egy deci (egyes helyeken másfél deci) borra szemrebbenés nélkül elkérnek többezer forintot s a legolcsóbbak is 1000 ft körül tanyáznak.

Egy okkal több, hogy megbecsüljük azokat a helyeket, mint a nemrégiben nyitott Borock bor- és tapas bár, mely egyben borszaküzlet is, 

ahol bármelyik bort levehetjük a polcról és szaküzleti áron helyben megihatjuk, mindössze 10 % felszolgálás díj mellett. (Összehasonlításul: a legtöbb borbárban a felár nem 10, hanem 200%-os). Ezen kívül mindig van két kitűnő tétel bontva, egy fehér és egy vörös, melyeket másfél decire 700 illetve 800 forintért kóstolhatunk. A „minőség-ellenőrzés” pár centiliter erejéig ingyen van. A borok mellé kitűnő minőségű felvágottakat valamint sajtokat kínálnak. 

A galériázott beltér otthonos, vendégmarasztaló, 

az üzletvezető-tulajdonos kommunikatív, érdeklődő, ura a maga szakmájának, szívesen ad és fogad tanácsot.

Egy szó, mint száz, remek hely a Borock, jó szívvel ajánljuk a kezdő és haladó borrajongóknak egyaránt.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Napfény műterem (Szeged, Széchenyi tér 2/a)

A Szeged szívében működő Napfény műterem országos szinten az egyik legjobb gasztro-kocsma. Kiváló söröket kínálnak részint palackban, beleértve külföldi különlegességeket is (pl. Mikkeller), részint tucatnyi csapról. A felhozatal gyakran változik, ottjártunk idején csapon volt többek között két sör a Mad Scientist-től, kettő a Szent András sörfőzdétől, egy a Hopfanatictól, egy a Horizonttól, kettő a Guritól.

Remek ajánlat a sörkóstoló, melynek keretében 1500 forintért 5 féle sört lehet megismerni, decis mennyiségben. Hogy melyik ötöt, azt egyébként ők határozzák meg, de szép válogatást adnak az éppen aktuális csapolt kínálatból. 

Mindemellett a borlap is korrekt, sőt, tartanak minőségi pálinkákat is.

A beltér kiképezésekor megannyi egyedi megoldást alkalmaztak, a végeredmény rendkívül hangulatos, otthonos, vendégmarasztaló.

A kiszolgálás udvarias, törekvő, pincéreink fiatalok, gyorsak, kedvesek.

Az étlap tagolása stílusos, vannak levesek-előételek-saláták, majd ezután következnek a sörrel készült ételek (főként tépett húsos szendvicsek), a húsmentes tételek, a burgerek, a roston sült húsok (beleértve a kacsamellet és lazacot is) valamint a nemzetek ételei (pl. gyros, brassói, rib eye steak).

Mi idén két ízben is ellátogattunk e remek helyre, első ízben barna sörrel készült fish and chips-szet valamint cheddar burgert ettünk,

másodízben pedig kétféle burgert és tatárbifszteket. 

Életeinkkel maradéktalanul meg voltunk elégedve, mind a tálalás tekintetében, mind adagra, mind árra, mind ízre-állagra.

A Napfény műterem jó szívvel ajánlható mindenkinek, elsősorban persze a minőségi sör rajongóinak.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Stand bisztró (Budapest, Székely Mihály utca 2.)

Széll Tamás és Szulló Szabina a Bocuse D’Oron aratott magyar sikert követően önálló útra lépett, megnyitották előbb a Stand25 nevű bisztrót a Hold utcai vásárcsarnokban, mellyel a következő évben már Bib Gourmand minősítést nyertek (a kiemelkedően jó ár/érték arányú helyek jelzése a Michelin-kalauzban), amit idén is megvédtek, majd Stand néven fehér abroszos, elegáns ínyenc éttermet. Utóbbi néhány hete megkapta a bűvös michelin-csillagot. Vacsora-időben a szintnek megfelelőek az árak, ebédidőben viszont nagyjából megfelezik azokat, ami azt jelenti, hogy egy itallal, felszolgálási díjjal együtt három nem feláras fogást 15.000 forintból megehetünk itt.

Az étterem megtervezői mindenre odafigyeltek, a beltér hivalkodásmentes eleganciájára, a megfelelő háttérzenére, a tökéletes megvilágításra. 

A felszolgálás kifogástalan, pincérünk úgy kommunikatív, hogy véletlenül nem tolakodó, közvetlenkedő, érzi a vendég pulzusát, öröm vele szót váltani.

Az étlap megannyi kulináris izgalmat kínál, a borlap impozáns, a természethű borok kapnak hangsúlyt, olyan borászok nedűi, akiket a szakma fenegyerekeiként emlegetnek, mint Alkonyi László, Maurer Oszkár vagy Karner Gábor.

Három-három különböző fogást ettünk, beválogatva a klasszikus magyar konyha ikonikus fogásait, a gulyást és a halászlevet.

Főételként a „Pisztráng, sült káposzta, csicsóka-jus” elnevezésű fogásra esett a választásunk,

azon kívül beregi csirkét kértünk salátával és burgonyapürével. 

Utóbbinál izgalmasabbnak tűnt számomra a ”Zsenge karalábé, pirított gombák, gomba velouté, turbolya” címet viselő tétel, de társam megrögzött húsevőként nem szívesen mondott volna le a csirkéről. A két desszert az „Alma, mandula, citromverbéna” 

valamint a „Szilva, kefír, fügefalevélfagylalt” nevet viselte.  

Minden egyes (t)étel a legapróbb részletekig kidolgozott volt, ízre állagra s nem utolsósorban látványra egyaránt mesés élményt nyújtott.

Megrendelt ételeinkhez a ház ajándékaképpen nem egy séfüdvözlet érkezett csupán, hanem egy egész kulináris orgia: helyben sült kenyér, vajkrém, körözött, mangalicasonka, mangalicaszalonna, 

sós aprósütemény, 

sajtos-tejfeles lángosfalat, 

paradicsomleves kis pohárkában,

fagylalt, 

majd öt miniatűr klasszikus magyar desszert a Gerbeaud-tól az almás pitén át a Rákóczi túrósig.

A krónikás számára egyetlen dilemma az, hogy minderre hány felsőfokú jelzőt alkalmazhat anélkül, hogy beszámolója erőltetettnek tűnő hozsannázásba csússzon át.

Maradjunk háromnál: fergeteges, katartikus, feledhetetlen.

Dorozsmai Endre

A szöveg eredetije a Demokrata számára készült, de tovább írtam a blog számára, mert a keretbe nem fért bele a teljes ételsorok leírása.

Bounissimo (Nagybánya, Scolii u. 3A)

Erdélyben és a Partiumban az átlag feletti helyek között jelentősen felülreprezentáltak az olasz egységek, aminek részint az az oka, hogy a lisztalapú klasszikus olasz ételek (pizza, pasta) igen népszerűek, miközben tisztes haszon képződik rajtuk, részint pedig az, hogy az olasz és a román nyelv is latin eredetű, így a két nép elég könnyen megtanulja egymás nyelvét. A színvonalas olasz helyek zömét nem lepő módon olaszok működtetik.

Nagybányán járva a közeli iskoláról elnevezett utcába érdemes ellátogatni, akkor is, ha kicsit távol esik a város történelmi levegőjű, patinás központjától. Ez a település vendéglőkkel tarkított utcája, amolyan „mini-Ráday utca”, kétszáz méteren kb. 10 egység működik, ezeknek a fele átlag feletti olasz: Il Padrino, Porto, Le Bistrot, L’Ancora és persze beszámolónk tulajdonképpeni tárgya, a két szintes Bounissimo, mely úgy hírlik, hogy olasz tulajdonban van. Ez egyszerre kávézó, fagylaltozó, cukrászda és étterem.

Hosszas kelesztésű, vékony tésztájú, valódi olasz pizzát készítenek, korrekt, eredeti feltétekkel, de kínálnak sült húsokat (csirke, pulyka, kacsa, sertés, marha) és halakat is. Az üdítőválasztékuk nem ragad le a kommersz skálán, tartanak Fentimanst és más minőségi márkákat. Kifejezetten jó a kávéjuk és ízletesek a helyben készült süteményeik. Érett narancsot préselnek frissen, rendelésre.

Mi legutóbb egy formatervezett csokis sajttortát rendeltünk, melyben a különböző kakaókoncentrációjú csokirétegek hullámszerűen követték egymást. 

A műfaj egyik legjobbja volt, amit kóstoltam. Kértünk továbbá egy citromos mascarponés, egy csokis passiógyümölcsös valamint egy diós túrós süteményt. Leginkább a bloggercukrászdák szívvel-lélekkel elkészítette süteményeire emlékeztettek desszertjeink.

A kiszolgálás kedves, figyelmes, a beltér fiatalos, hangulatos,

az árak barátságosak, a sütemények 400-500 forintba kerülnek, a pizzák 600 és 3000, a húsok 1000 és 2500 ft között mozognak.

Nagybányán a Bounissimo jó választás!

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.