Borock (Budapest, Alagút utca 4.)

A minőségi borfogyasztás vélhetően soha nem lesz tömegjelenség, aminek egyik oka, hogy a jó bor értő közönséget kíván, elmélyültséget, odafigyelést, ráhangolódást, amit rohanó, egyre inkább anyagelvű korunkban a többség nem fog rászánni. A másik az, hogy borként, amint azt Alkonyi László, az első számú magyar borszakíró rámutatott, két teljesen eltérő természetű és eredetű nedűt kínálnak az áruházak és borszaküzletek polcai, az egyik receptúra szerint készült nagyipari tömegtermék, a másik arccal, egyéniséggel, egyediséggel rendelkező nemes nedű. Utóbbi az, mely megérdemli a bor nevet. A kettő között különbséget tenni több év tanulást igényel.

Ebben a tanulásban nemcsak borszakértői kurzusok segíthetnek, hanem a borbárok is, ahol értő a kiszolgálás, barátságos a környezet, széles a választék és megfizethetőek az árak. Az utóbbi időben a legtöbb borbárban drasztikus áremelés történt, egy deci (egyes helyeken másfél deci) borra szemrebbenés nélkül elkérnek többezer forintot s a legolcsóbbak is 1000 ft körül tanyáznak.

Egy okkal több, hogy megbecsüljük azokat a helyeket, mint a nemrégiben nyitott Borock bor- és tapas bár, mely egyben borszaküzlet is, 

ahol bármelyik bort levehetjük a polcról és szaküzleti áron helyben megihatjuk, mindössze 10 % felszolgálás díj mellett. (Összehasonlításul: a legtöbb borbárban a felár nem 10, hanem 200%-os). Ezen kívül mindig van két kitűnő tétel bontva, egy fehér és egy vörös, melyeket másfél decire 700 illetve 800 forintért kóstolhatunk. A „minőség-ellenőrzés” pár centiliter erejéig ingyen van. A borok mellé kitűnő minőségű felvágottakat valamint sajtokat kínálnak. 

A galériázott beltér otthonos, vendégmarasztaló, 

az üzletvezető-tulajdonos kommunikatív, érdeklődő, ura a maga szakmájának, szívesen ad és fogad tanácsot.

Egy szó, mint száz, remek hely a Borock, jó szívvel ajánljuk a kezdő és haladó borrajongóknak egyaránt.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.