Temesvár legjobb éttermei - a 4., 5.és 6. helyezett: Locanda del Corso, La Calul Alb, Grill to Chill

A Locanda del Corso fél évtizede nyílt hangulatos, népszerű étterem Temesvár történelmi központjában, a hajdani Erzsébet utca és a Lenau utca sarkán (jelenlegi nevén Marasesti és GheorgheLazar). Derékmagasságig fekete lambéria, az egyik fal a plafonig nyers tégla, a másikon sötétszürke festés, a polcokon borok, néhány jól eltalált berámázott kép, fekete asztalok és székek. A világítótestek fahordókat idéznek. Megnyerő a beltér.

Klasszikus olasz konyhát visznek, ami az előételekből is kitetszik: vitellotonnato, burrata, tonhal valamint rákos cukkini-carpaccio, bruschetta. Tatárt rákból és tonhalból készítenek. Sokféle halat és tenger gyümölcseit kínálnak a főételek között, továbbá minőségi húsokat,s persze pasta-t, rizottót, valamintfatüzelésű kemencében sült pizzát. Az árak igen széles skálán mozognak, a húsok és halak között nem ritka a 100 lej körüli díjszabás, de pizzával, pasta-val 30 lejért is jóllakhatunk.

Legutóbbi látogatásunk alkalmával ettünk capresetbivalymozzarelából,kacsamellet édesburgonya-pürével, erdei gyümölcsmártással, pizzát a tenger gyümölcseivel gazdagítva és csokoládészuflét.  A capreset nem vágták fel,hanem egy egész valódi bivaly-mozzarellát helyeztek rukkola-ágyra, erre került a friss bazsalikom s némi szárított szurokfű. Mellette volt a felszeletelt paradicsom, melyet ízletesebb és aromásabbnak találtunk, mint amit a piacon kapni lehet. Az asztalon levő olívaolaj sajnos egyszerűbb minőségű volt, így a fogás nem üthette a tökéletest, de nem járt messze tőle. A kacsamellet szépen sütötték meg, selymes volt mellette a püré, jól eltalált a mártás. Rendeltünk még hozzá egy adag serpenyős pirított vargányát, az is finom volt.A pizza tésztája valamivel vastagabb volt a klasszikusnál, de állagát megnyerőnek találtuk, roppant, ízre is finom volt. Akárcsak a feltétek – vénuszkagyló, fekete kagyló, rák, tintahal – frissek, élvezetesek. A csokoládészuflé valójában csokiláva volt, szépen megsütve, átlag feletti alapanyagból. Élményszerű, élvezetes desszert, jó ízű és jó állagú vaníliafagylalttal tálalva.

A kiszolgálás udvarias, szolgálatkész, de mosolytalan és személytelen volt.

Korrekt 40 tételes borlapjuk van, elsősorban átlag feletti helyi borokból, van néhány olasz és francia nedű is.

A Fehér lóhoz címzett étterem (La CalulAlb) a legfrissebb hely az összes között, az utóbbi hónapokban nyitott, hol másutt, a Jenő herceg utcában, történetesena következőkben bemutatandó étterem tőszomszédságában.

Az étlap első oldalán olvasható ars poeticájuk felettébb vonzó: szakmaiság, elhivatottság, a gasztronómia szeretete és a minőségi alapanyagok.Ezutóbbiakról a bemutatkozó sorok vége felé megtudjuk, hogy helyi kistermelőktől szerzik be őket, ami ismét csak jó pont. Igényes a szép, boltíves beltér kiképzése, itt is kihasználták a Monarchiakorabeli téglák szép színét, meghagyták a plafon nyerstéglaberakását. Nyáron igényes külső teraszt működtetnek. Komoly infrastruktúrájuk lehet, ha a grillezőjük, mint az étlapon is olvasható, Josper.

A konyhát nemzetközinek mondanám, előszeretettel nyúlnak nem mindennapi alapanyagokhoz, mint amilyen a csukaikra, marhapofa, gyöngytyúk, tonhal, kacsamell, vajhal, polip, mangalica vagy kacsamáj.

S akkor lássuk az ételeinket! A fürjtojásos ökörfarok-consommé ízben remek volt, de nem tiszta, hanem zavaros, mondjuk azt, hogy házias, a ravioliszerűpasta, magyarra fordítva „háromszögecskék” tölteléke lehetett volna izgalmasabb és több, a tészta nem volt eléggé megfőve, a csirke ízre remek volt, tálalásra viszontúgy viszonyult a Tripadvisor közössége számára az étteremvezetőség által rendelkezésre bocsátott fotóhoz, mint egy Mc Donald’s hamburger a maga reklámjához. Aszarvasgombás krumplipüré lehetett volna selymesebbés vajasabb, de így sem volt rossz, értékeltük, hogy nem nyomták meg szarvasgomba aromával. A desszert viszontéletem egyik maradandó élménye volt, szárazjégen felszolgált csokigömb, benne pazar vaníliás krémmel és gyümölcsökkel. Igazi költemény, nemcsak show, hanem valódi ízharmónia.

A borlap átlag feletti, elsősorban legjobb helyi pincészetekre támaszkodik, de van néhány jó minőségű import boruk is, összesen több, mint 70 tétel, melyek közül néhányat ki is mérnek másfél decire.

Jogos a kérdés, hogy a sok apró probléma mellett mikéntkerülhet ennyire előkelő helyre ez az étterem. Nos, egyrészt a kreativitás, másrészt a krédó ésa minőségi alapanyagok, harmadrészt a kiemelkedő desszert miatt s végülaz is közrejátszott, hogy pár nappal később ott étkezett a családom több tagja, akik hasonló éttermi tapasztalatanyaggal rendelkeznek, és akkor ezek a hibák nem merültek fel, mindenki meg volt elégedve. Egy biztos, ha a konyha összeszedi magát, ez a hely akár az élre is törhet, a koncepció, a felszerelés, a megfelelő atmoszféra, a kiszolgáló személyzet és a cukrász megvan hozzá.

A Grill to Chill aprócska, hangulatos grill-étterem Temesvár gasztronómiai főutcájában. A boltíves falak, a Monarchia-korabeli épület nyers téglái, a hajópadló, a jól megválogatott ötletes világítótestek és a dekorációs elemként ügyesen alkalmazott borosüvegek egyedi, megnyerő atmoszférát kölcsönöznek az étteremnek.  Nyáron kellemes külső teraszt működtetnek.

A konyha a jó minőségű húsokra alapoz, melyeket sütés előtt bemutatnak a vendégnek, előre jelezve az adott darabok súlyát is a kalkuláció végett. Nem elhanyagolható a halas vonal sem, grilleznek tonhalat és polipot is. Ha nem használnának kényelmi termékeket (az egyik mártás egyértelműen  késztermék volt) és több kreativitást csillantana meg a konyha a desszertek esetében, akár magasabb besorolást is kaphatnának. Így is a legjobb helyek egyike a vendéglátás tekintetében szépen fejlődő városban.

Első ízben steakeket ettünk s nagyon meg voltunk vele elégedve. Só- és borsdarálót, jó minőségű olívaolajat és balzsamecetet továbbá négy só-különlegességet adnak kérésre az ételek mellé.

Második alkalommal kifejezetten a steakektől eltérő ételekre utaztunk. RendeltünkAngus-tatárt, mely ritka jól eltalált, vibráló, izgalmas, áfonyával és málnával ízesített marhatatárvolt,jó minőségű pirítóson tálalva. Az egyik pincérlány elmondta, ez a séf névjegye.Tény, ami tény, életem egyik legjobb tatárja volt. A ragadós sertésoldalas ízletes, omlós volt, kellemes, nem eltúlzott füstaromával. Köret nélkül szolgálják fel, ezt érdekes módon nem jelezték előre. A fish and chipset tengeri sügérből készítik, morzsás panírban sütik meg, a két filét gerincig bevágva, de a halat egyben hagyva. Mellette újkrumplit kínálnak megfőzve, majd szabálytalan formára törve és megsütve, kellemes fűszerezéssel. Ízletes fogás volt ez, végre nem mirelit, hanem helyben készült, ötletes körettel. A sajttorta kissé kötelességszerű, élvezhető, korrekt, áfonyával bevont sütemény volt.

A borlap igényes, mintegy 70 tételt tömörít külföldi és helyi borokból. Kb. tízet kimérnek decire is, magas áron, de ez borlapból nem derül ki, a felszolgáló ad kérésre tájékoztatást. 

A kiszolgálás kivételesen kedves és udvarias.

Összefoglalóan e három étteremről is megállapíthatjuk, hogy bárhol Európában megállnák a helyüket.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.

Temesvár legjobb éttermei, a dobogósok: Vinto, Caruso, Riviére

Temesvár legjobb étterme megítélésem szerint ezidőtájt a Vinto borbár, mely egy olyan kereszteződésben működik, ahol mindkét utca visszakapta Monarchia-korabeli nevét: a Mercy utca illetve a Jenő herceg utca is. Érdekes lenne kikutatni, van-e egyáltalán még egy ilyen kereszteződés a tágan értelmezett Erdélyben.

A hely berendezése otthonos, barátságos. Magas, boltíves beltér, nyers téglafalak, rajtuk berámázott képek és borok esztétikus elrendezésben. A borosüvegek a világítótestek között is megjelennek. Jól kitalált dizájn, vendégmarasztaló, meghitt atmoszféra uralja az éttermet. Nyáron kis teraszt is üzemeltetnek, mely a két patinás sétálóutcára néz, s némi kilátást biztosít a város legszebb terére, a hajdani Losonci térre is.

A konyha nemzetközi jellegű, gyakran változó, igényes étlappal. Mind a koncepció, mind a megvalósítás lényegesen túlmutat a helyi vendéglátás színvonalán, bárhol a világon megállná a helyét. Szépen tálalnak, magas minőségű alapanyagokat használnak (s kitűnő kacsa Magyarországról,  az érlelt marha Uruguayból való, s ez az étlapon is olvasható) s persze jók az ízek és állagok. A rövid, átgondolt étlapon foie gras trió, hal- és marhatatár, humusz, kacsa, tonhal, marhabélszín, grillételek. Különlegességnek számít a bor-étel párosítás, melynek keretében egy pohár borhoz hozzá illő borkorcsolyát ajánlanak kedvező áron a zsíros kenyér-telemea-babkrém-tökmagolaj kombótól a rákos-pestós papardellen keresztül a szarvas-carpaccio-ig. Az ételek érkezésének szinkronizálásán lehetne még javítani, kétségkívül kemény próba elé állítottuk a konyhát, amikor legutóbbi látogatásunk alkalmával tíz fős családunk minden tagja szokás szerint más rendelt.

Hadd emeljek ki néhány fogást az említett étteremlátogatás menüjéből. Kezdjem a döccenővel. A répás, avokádós vegán sushi rizs-domináns, állagra sem tökéletes sushi volt, gyömbér nélkül tálalva. Wasabit is hiába kértünk mellé, pedig benne találtunk valamicskét. Ez nem az ő műfajuk.  A fekete szarvasgombás tengeri sügér tatár viszont kitűnő, szépen tálalt, jól ízesített, kézzel vagdalt tatár volt, valódi szarvasgombával, aromatizált adalék nélkül. A műfaj egyik remeke. Hasonlóan remek élmény volt a sous vide kacsamell francia rakott krumplival: kifogástalan hús, belül szép rosé, kívül pörzses, ropogós, tökéletes körettel, kellemes, mustármagos mártással. A vegyes tenger gyümölcsei tál két személynek kevéske, de finom. Serpenyős rák, vaslapon sült, ízletes polip és tintahalkarika, valamint kecskesajtos olajbogyós, konfitált paradicsomegyveleg. Köretet ehhez az ételhez tanácsos még kérni, mi serpenyős zöldségeket és spárgát kértünk, kifogástalan volt mindkettő. Nagyon jó volt a sous vide kacsacomb mentás kuszkusszal. Jó ízű, omlós hús, finom kuszkusz, ízletesek, jó állagúak a további köretelemek: pirított répahasáb, posírozott karalábé, meglepően jól sikerült hagymapüré, marinált retek. A hús színre inkább konfitáltnak tűnt, mint vákuum alatt kezeltnek, de ezt nem bántuk. A diótorta ízletes, a magyar Eszterházy tortára emlékeztető desszert volt, karamellmártással tálalva.

A kiszolgálás egyszerűen kifogástalan, megejtően kedves, figyelmes, szolgálatkész.

Lenyűgöző, párját ritkító, több mint 200 tételes borlapjuk van, mely a helyi borokra alapoz, de impozáns az olasz, francia és újvilági választék is. Mintegy harminc tételt pohárra is kimérnek, ami helyi viszonylatban ritka. Külön említést és elismerést érdemel, hogy a csodás borok mellett a legjobb kézműves sörök közül is tartanak néhányat. Mindezek után az sem meglepő, hogy só- és borsdaráló van az asztalon, valamint, hogy az asztalra kikérhető olívaolaj a nagyáruházakban nem kapható, kitűnő minőségű, eredetvédett szicíliai olaj.

A tízes lista második helyen a Caruso áll (Enrico Caruso utca 2.), azzal a megjegyzéssel, hogy nem az ár/érték arány és nem is a konyha stabilitása, hanem a kreativitás, az igényesség okán.  A vendéget feketére festett nyerstégla falak fogadják, a bejárattal szemben megannyi fekete-fehér fotó Carusoról. Fekete székek, fekete padló, az asztalon fehér abrosz és élő virág. Nyáron kellemes, fekete deszkákból ácsolt fedett teraszt üzemeltetnek.

Igényes, átlag feletti olasz konyhát visznek, mely nem kevés ritka valamint presztízs- alapanyagot használva (bébikakas, fürj, wagyu-marha (!)) és kerülve a közhelyeket. Klasszikus pastajuk nincs (csak ravioli), pizza még úgy sem. Az étlapon találunk néhány nemzetközi illetve más mediterrán ország gasztronómiájából kisarjadt fogást is, de az olasz vonulat a meghatározó.

Ettem előételképpen kakaós foie gras-t. A kíméletesen hőkezelt alapanyag, színre, állagra, ízre egyaránt megnyerő volt, még akkor is, ha a májat erezték ki tökéletesen. Jó passzolt hozzá a chutney, eredeti ötlet a helyben készültnek tűnő pirított kakaós kalács. Dekoráció: erdeigyümölcs-mártás, szeder, kökény, zsidócseresznye, eper. Ezután kagylólevest kértem, mely paradicsomalapú, kissé kötelességszerű leves volt, benne élvezhető fekete kagyló, vongole és jó állagú lazac. Főételnek kedvenc tesztételemet rendeltem, rosé kacsamellet. Jó ízű, valóban roséra sütött húst kaptam, kifejező ízű pecsenyemártással, selymes, jól sikerült karfiolpürével, földimogyoróval, pirított céklaspirállal. A jó tartású vargányát sajnos kissé túlpirították, az ízképbe némi kesernye is keveredett, de ezzel együtt élvezetesnek mondható, kreatív tányér volt ez. A zárást a „Tarta Caruso” nevű desszert képezte, lényegében egy túrótorta átirat, könnyed, élményszerű túró, remek kekszmorzsa-talapzaton, szezonális sárgabarackmártással, esztétikus gyümölcsdekorációval (eper, szeder, áfonya, zsidócseresznye). Emlékezetes desszert volt. Társam bruschetta-variációkat, hamburgert valamint Operaszeletet kért ezek a fogások is ütötték a mércét. Az árak helyenként, főleg a desszertek esetében erősen megszaladtak, 30-35 lejért a magyar michelin csillagos helyeken már desszertcsodákat kaphatunk.

Átlag feletti 60-70 tételes, igényes borlapjuk van, mely helyi és nemzetközi borokat kínál, beleértve az újvilágot is. Néhány bort pohárra is kimérnek. A kiszolgálás kedves, udvarias.

A Béga parti Riviére étterem beltere tágas, hangulatos, otthonos. A terasz impozáns, a város átszelő élővízcsatorna melletti éttermek kiülős részeiről szinte kivétel nélkül csodás kilátás nyílik a vízre és a vízparti fákra. A hely legfőbb erénye a stabil minőség.

Az étlapon szerepelnek hagyományos helyi fogások (görögnek mondott csirkecsorba, melyet a román konyha magához hasonított, marhacsorba), nemzetközi slágerek (Cézár-saláta, marha-steakek a T-Bone-tól a rostélyoson át a bélszínig, roston csirke- és pulykamell, sertésoldalas, az angol terminológiához szokottak kedvéért: spare ribs) és mediterrán, azon belül leginkább olasz ételek, pasta-k, pizzák, rizottók, halak és tenger gyümölcsei. Meglepő, hogy milyen széles sávon mozognak mind az ízek, mind az alapanyagok tekintetében, de ehhez képest minden fogás, beleértve a legérzékenyebbeket, a halakat s a tenger gyümölcseit, kicsattant a frisségtől.

Rendeltünk vegyes tengeri gyümölcstálat, vargányás pizzát, focaccia-t, a tenger gyümölcseiből készült levest, csoki-szuflét és csoki-lávát. Az elsőként említett fogás volt az étkezés fénypontja, miközben egyébként az összes többi is ütötte a mércét. A négy személyes tálon volt rántott rákfarok, lazacos szendvics, vaslapon sült polip, nori-köpenyben sült lazac (a nori a japán konyhában használatos, leginkább a maki sushi révén közismert szárított préselt algalap), tenger gyümölcsei saláta, párolt zöldbab, és vegyes saláta. Üde, friss volt a boullabaisse-t idéző leves, ízletes a vargányás pizza és a focaccia. Érdemes megemlíteni, hogy ez végre egy hely, ahol nemcsak tudják, hogy a csokiszuflé és -vulkán nem ugyanaz, hanem rá is teszik mindkettőt az étlapra s megfelelően készítik el őket korrekt alapanyagból.

A sörválaszték kommersz, a tömények között akad néhány kiemelkedő single malt skót whiskey, a borlap átlagosnak mondható.

A kiszolgálás kifogástalan, gyors, pontos, szakszerű és udvarias.

Temesvár első három éttermébe nyugodt lélekkel el lehet vinni bárkit. Nem eget rengetők ezek az éttermek, nem michelin-csillag közeliek, de tisztességes minőséget nyújtanak, remek kiszolgálás mellett, az első kettőben pedig a séf a kreativitását is megcsillogtatja.

Dorozsmai Endre

Magyar oázis Nagybányán – Colonello kult-café a Teleki Magyar Ház alagsorában

  

A Colonello Nagybányán, a Teleki Ház alagsorában nyitotta meg kapuit idén szeptemberben. A hely névválasztásában (is)az 1848/49-as forradalom és szabadságharc helyi hőse, Teleki Sándor gróf emléke előtt tiszteleg. A jeles gróf ugyanis nemcsak Bem seregében harcolt ezredesként, hanem ugyanebben a rangban szolgált Garibaldi mellett is. A történelmi levegőjű, boltíves belső termek falaitkorhű dokumentumok, Teleki Sándort, feleségét és kortársait ábrázoló grafikák díszítik. A kínálat átgondolt és minőségi, a kiszolgálás kedves, minden felszolgáló tud magyarul. A magát kult-kávézóként definiáló hely magyar közösségi térként is funkcionál, van gyereksarok, otthont adnak különféle kulturális programoknak. A hely megálmodóit, tulajdonosait és egyben működtetőit, Várvédő Leventét és Kingát az életükben bekövetkezett hirtelen profilváltás mögötteseiről, az eddigi tapasztalatokról és a jövőbeni terveikről kérdeztem.

Milyen okból vág bele egy jogász és  mérnök egy olyan kockázatos vállalkozásba, mint amilyen bármiféle vendéglátóipari egység működtetése?

V.K.: Szerettük volna, hogy legyen Nagybányán is egy magyar szórakozóhely, ami sajnos a Colonello nyitásáig már jó ideje nem volt. Fiatalkorunkban működött a Domino, de az sajnos bezárt. Van három gyermekünk, mire felnőnek, vélhetően befut a hely. Nem tudom Aradon mennyire probléma a drog, itt Nagybányán óriási veszély, amely a fiatalokra leselkedik, szinte minden sarkon, az iskolát is beleértve. Mi olyan szórakozóhelyet akartunk, ahol egyrészt gazdag a magyar kulturális kínálat, másrészt fel sem merül, hogy valaki drogot áruljon vagy fogyasszon. Mintahogy azt is nagyon komolyan vesszük, hogy 18 év alattiaknak nem szolgálunk fel alkoholt. Ha valaki ittasan érkezik, az is az alkoholmentes italok között kénytelen válogatni.

Hogy alakult ki a választék?

V.L.: Kezdjük a borokkal, hiszen amint azt Csávossy György, az erdélyi borszakma nemrégiben elhunyt nagy öregje mondotta, a bor a magyar ember itala, mely elkíséri őt a keresztelőtől a torig. Ezügyben egy kedves jóbarátunkat kérdeztük meg, aki több, mint egy évtizede jár Nagybányára borkóstolókat tartani. Ő javasolta, hogy merre induljunk el, meggyőzött minket arról, hogy az erdélyi magyar borvidékeken gazdálkodó magyar termelők borait kellene bemutatni a közönségnek. Első számú beszállítónk Balla Géza, a legnagyobb erdélyi név a szakmában, ő Ménesen gazdálkodik, a legősibb magyar borvidékek egyikén, ahol levéltári forrásokkal igazolhatóan már Szent István korában bortermelés folyt. Kínálunk továbbá borokat a Kárásztelek pezsgőpincészettől. Ez egy anyaországi befektetés, mely mögött nemcsak hatalmas anyagi, de nagyon komoly szakmai tőke is meghúzódik. A boraik pedig ennek megfelelőek. Végül, nem utolsósorban a hozzánk legközelebb eső bortermelő település, Krasznabéltek legismertebb pincészetének, a Nachbilnak a borait is bevettük a kínálatba.

Úgy hallom, ott voltatok a Vura Vinotéka borbálján is.

V.L.: Igen, valóban s ez a rendezvény is arról győzött meg, hogy az alkoholos italok frontján a bor kell legyen a fő téma. Csodás borokat lehetett kóstolni szerte a Kárpát medencéből beleértve a török előtti idők legjelentősebb magyar borvidékét, a Szerémséget, ahol Maurer Oszkár indította újra a magyar borászkodást. Olyan hajdani dűlőket telepített be, melyeken évszázadok óta senki nem termelt szőlőt. Ma a Krisztus, a Táncos, a Kárász, a Csücsülős dűlők ismét bort adnak a magyar emberek asztalára. A Szerémi Szerelem nevű vörös házasítását be is vettük a választékba.

Ahogy nézem, sört kizárólag a csíkszentsimoni manufaktúra szállít.

V.K.:Igen, egyelőre az ő söreik képezik a teljes választékot, viszont tőlük van kétféle sör csapon és 5-6 féle palackban. Tervezünk egy négy fejes csaprendszert, akkor a szűrt világos és a barna mellett csapolunk majd szűretlen világost és áfonyást is. Nincs kizárva, hogy nyitunk a kis kézműves sörök irányában is. Kolozsváron van egy magyar kézben levő főzde, hivatalos nevüket úgy magyaríthatjuk, hogy „Sör Kolozsvári módra”, az ő söreiket is jó lenne beilleszteni az itallapra. Kávé műfajban is igyekszünk a legjobbat adni, ahogy a tea is a minőségi kategóriába tartozik. Egyébként van saját dobozolású, magyar feliratú teakeverékünk is.

Tervben van-e az erdélyi minőségi pálinka reprezentálása az itallapon?

V.L.: Igen. Fiatal még a hely, küzdünk a bürokráciával, nem volt még időnk minden kívánt irányba lépni. De tervezünk olyan prémium minőségű pálinkát is kínálni, mint amilyen például a Potio Nobilis Sepsiszentgyörgyön.

Ha az ember beül ide, nem tudja eldönteni, hogy kávéház, teázó, söröző vagy borozó-e az egységműfaja. Gondolom tudatosa sokszínűség.

V.K.: Igen s még nincs is vége a paletta szélesítésének. A kávéházi hangulatot kívánja szolgálni a folyóirat- és könyvválaszték. Megjegyzem, a lapokat el is lehet vinni kölcsönbe, de cserében is benne vagyunk. Magyarországon láttam egy olyan rendszert egy hangulatos kávézóban, ahol egy egész falat könyvek borítottak, hogy a kötetek elvihetők voltak azzal a feltétellel, hogy az ember hoz egy másikat helyette. A megnyitás  óta volt már gyógyító olajbemutató, elkötelezettjei vagyunk a természetes gyógymódok népszerűsítésének, e témakörben minden bizonnyal lesznek még termékbemutatóink és előadásaink. Támogatjuk a kézművességet, szervezni fogunk kézműves gyermekfoglalkozásokat, de hadd említsem meg, hogy a gyermeksarokban Sass Boglárkának saját készítésű párnáin ücsögörhetnek az apróságok, mely párnák meg is vásárolhatóak. Még az is meglehet, hogy előbb-utóbb Heit Lóránt, akinek húsz Bakator tőkéjét „örökbe fogadtuk” a Vura borbálon, húzza majd a talpalávalót borkóstoló után nálunk a táncház keretében.

Milyen fogadtatása volt a helynek?

V.K.: Nagyon pozitív. Nem hittük volna, hogy ilyen hamar kialakulhat egy törzsvendég-gárda. A Németh László líceum gólyabálosai itt tartották a levezető bulit. A nyolcadikosok kilencedikesek itt készítették a fotóikat, születésnapokat is szoktak itt ünnepelni, retrobulit is tartottunk. Többnyire telt házas rendezvényeink voltak.

A csodás belteretki tervezte?

V.K.:A szakmában igen jó névnek számító Paskucz Istvánnal együttműködve terveztük meg a belteret. Volt pár kérdés, amiből nem engedtem, például, hogy feltétlenül legyen gyermeksarok.

Milyen a viszony Teleki Magyar Házzal?

V.L.: Tőlük béreljük a termet, jó az együttműködés, kölcsönösen segítjük egymást.

Milyen terveitek vannak a továbbiakra nézve?

VK: A fiatalokat szeretnénk leginkább megszólítani. Erdély-szerte azt látjuk, hogy csak az idősebbek látogatják a kulturális programokat. Egyrészt ez remek helyszín az ismerkedésre, magyar fiatalok közös szórakozására. Másrészt olyan programokat szeretnénk kínálni, melyek a fiatalokat közelítik a saját kulturális gyökereikhez. Pályáztunk a Nemzeti Kulturális Alaphoz egy koncertsorozat ügyében, filmklubot szeretnénk alapítani, a falak alkalmasak arra, hogy fiatal művészek kiállítsanak, úgy mint egy galériában. Amatőr zenészeket is szívesen látnánk. Vásároltunk hangszereket, és erősítést ehhez. Stand upcomedy és a karaoke is belefér. Fő cél, hogy magyar kulturális központtá érjen a Colonello. Ez is egy eszköz lehet az asszimiláció ellen.

Dorozsmai Endre

Az interjú az Erdélyi Napló számára készült.

KEG Sörművház (Budapest, XI. kerület, Orlay utca 1.)

Negyed évszázada nyitotta meg kapuit a ma is működő Crazy Café, mely tíz sörcsappal és százféle üveges sörrel indított. Ezek persze egytől egyig nagyipari sörök voltak. A sörkultuszt egy magasabb minőségi szintre emelő kézműves sörforradalom első kultikus helye, a bő fél évtizede indult Élesztő nemcsak a sörcsapok számával nyűgözte le a közönséget (húsz volt a kezdet kezdetén), hanem a csapolt főzetek minőségével is. Ezután következtek a további remek egységek a Léhűtőtől a tavaly megújult formában, más helyszínen újranyitott Neked csak Dezsőn át, a kapuit idén kitáró Beer Brothersig vagy a szintén idén nyitott KEG Sörművházig.

Utóbbi a Móricz Zsigmond körtér vonzáskörzetében működik, ahol egyébként van konkurencia is, a B8, a Bölcső bár, a Lustamacska, a Clock. Az is tény ugyanakkor, hogy olyan sörfelhozatal, mint a KEG-ben, sehol nincs Budán.

A KEG a régmúlt pinceborozóinak nyerstéglás, boltíves hangulatát ötvözi az ipari dizájnnal. 

A hely barátságos és tágas, ezzel együtt a nap végére teltház van, délután már alig kapni asztal estére.

A kiszolgálás udvarias, közvetlen, az árak korrektek.

32 sörcsapot működtetnek, melyek mindegyikén figyelemre méltó, minőségi sör folyik. 

Négyen kóstoltunk tucatnyi sört, szétfeszítené a kis írás kereteit, ha valamennyit megnevezném. Mivel társaságunk közös nevezője az IPA, így az India Pale Ale sörök voltak többségben a Balkezes nedűjétől a Monyóén át a Brew Your Mindéig.

A KEG-ben konyhát is üzemeltetnek, kínálnak burgereket, sertésoldalast, bajor kolbászt, báránycsülköt, pisztrángot s még sorolhatnám. 

Mi nem lévén éhesek, csak sörperecet meg egy vörös áfonyás francia csokitortát kértünk, amivel teljes mértékben meg voltunk elégedve, akárcsak a kiváló sörökkel.

Kiemelkedően jó hely a KEG Sörművház, megyünk még.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.