Magyar oázis Nagybányán – Colonello kult-café a Teleki Magyar Ház alagsorában

  

A Colonello Nagybányán, a Teleki Ház alagsorában nyitotta meg kapuit idén szeptemberben. A hely névválasztásában (is)az 1848/49-as forradalom és szabadságharc helyi hőse, Teleki Sándor gróf emléke előtt tiszteleg. A jeles gróf ugyanis nemcsak Bem seregében harcolt ezredesként, hanem ugyanebben a rangban szolgált Garibaldi mellett is. A történelmi levegőjű, boltíves belső termek falaitkorhű dokumentumok, Teleki Sándort, feleségét és kortársait ábrázoló grafikák díszítik. A kínálat átgondolt és minőségi, a kiszolgálás kedves, minden felszolgáló tud magyarul. A magát kult-kávézóként definiáló hely magyar közösségi térként is funkcionál, van gyereksarok, otthont adnak különféle kulturális programoknak. A hely megálmodóit, tulajdonosait és egyben működtetőit, Várvédő Leventét és Kingát az életükben bekövetkezett hirtelen profilváltás mögötteseiről, az eddigi tapasztalatokról és a jövőbeni terveikről kérdeztem.

Milyen okból vág bele egy jogász és  mérnök egy olyan kockázatos vállalkozásba, mint amilyen bármiféle vendéglátóipari egység működtetése?

V.K.: Szerettük volna, hogy legyen Nagybányán is egy magyar szórakozóhely, ami sajnos a Colonello nyitásáig már jó ideje nem volt. Fiatalkorunkban működött a Domino, de az sajnos bezárt. Van három gyermekünk, mire felnőnek, vélhetően befut a hely. Nem tudom Aradon mennyire probléma a drog, itt Nagybányán óriási veszély, amely a fiatalokra leselkedik, szinte minden sarkon, az iskolát is beleértve. Mi olyan szórakozóhelyet akartunk, ahol egyrészt gazdag a magyar kulturális kínálat, másrészt fel sem merül, hogy valaki drogot áruljon vagy fogyasszon. Mintahogy azt is nagyon komolyan vesszük, hogy 18 év alattiaknak nem szolgálunk fel alkoholt. Ha valaki ittasan érkezik, az is az alkoholmentes italok között kénytelen válogatni.

Hogy alakult ki a választék?

V.L.: Kezdjük a borokkal, hiszen amint azt Csávossy György, az erdélyi borszakma nemrégiben elhunyt nagy öregje mondotta, a bor a magyar ember itala, mely elkíséri őt a keresztelőtől a torig. Ezügyben egy kedves jóbarátunkat kérdeztük meg, aki több, mint egy évtizede jár Nagybányára borkóstolókat tartani. Ő javasolta, hogy merre induljunk el, meggyőzött minket arról, hogy az erdélyi magyar borvidékeken gazdálkodó magyar termelők borait kellene bemutatni a közönségnek. Első számú beszállítónk Balla Géza, a legnagyobb erdélyi név a szakmában, ő Ménesen gazdálkodik, a legősibb magyar borvidékek egyikén, ahol levéltári forrásokkal igazolhatóan már Szent István korában bortermelés folyt. Kínálunk továbbá borokat a Kárásztelek pezsgőpincészettől. Ez egy anyaországi befektetés, mely mögött nemcsak hatalmas anyagi, de nagyon komoly szakmai tőke is meghúzódik. A boraik pedig ennek megfelelőek. Végül, nem utolsósorban a hozzánk legközelebb eső bortermelő település, Krasznabéltek legismertebb pincészetének, a Nachbilnak a borait is bevettük a kínálatba.

Úgy hallom, ott voltatok a Vura Vinotéka borbálján is.

V.L.: Igen, valóban s ez a rendezvény is arról győzött meg, hogy az alkoholos italok frontján a bor kell legyen a fő téma. Csodás borokat lehetett kóstolni szerte a Kárpát medencéből beleértve a török előtti idők legjelentősebb magyar borvidékét, a Szerémséget, ahol Maurer Oszkár indította újra a magyar borászkodást. Olyan hajdani dűlőket telepített be, melyeken évszázadok óta senki nem termelt szőlőt. Ma a Krisztus, a Táncos, a Kárász, a Csücsülős dűlők ismét bort adnak a magyar emberek asztalára. A Szerémi Szerelem nevű vörös házasítását be is vettük a választékba.

Ahogy nézem, sört kizárólag a csíkszentsimoni manufaktúra szállít.

V.K.:Igen, egyelőre az ő söreik képezik a teljes választékot, viszont tőlük van kétféle sör csapon és 5-6 féle palackban. Tervezünk egy négy fejes csaprendszert, akkor a szűrt világos és a barna mellett csapolunk majd szűretlen világost és áfonyást is. Nincs kizárva, hogy nyitunk a kis kézműves sörök irányában is. Kolozsváron van egy magyar kézben levő főzde, hivatalos nevüket úgy magyaríthatjuk, hogy „Sör Kolozsvári módra”, az ő söreiket is jó lenne beilleszteni az itallapra. Kávé műfajban is igyekszünk a legjobbat adni, ahogy a tea is a minőségi kategóriába tartozik. Egyébként van saját dobozolású, magyar feliratú teakeverékünk is.

Tervben van-e az erdélyi minőségi pálinka reprezentálása az itallapon?

V.L.: Igen. Fiatal még a hely, küzdünk a bürokráciával, nem volt még időnk minden kívánt irányba lépni. De tervezünk olyan prémium minőségű pálinkát is kínálni, mint amilyen például a Potio Nobilis Sepsiszentgyörgyön.

Ha az ember beül ide, nem tudja eldönteni, hogy kávéház, teázó, söröző vagy borozó-e az egységműfaja. Gondolom tudatosa sokszínűség.

V.K.: Igen s még nincs is vége a paletta szélesítésének. A kávéházi hangulatot kívánja szolgálni a folyóirat- és könyvválaszték. Megjegyzem, a lapokat el is lehet vinni kölcsönbe, de cserében is benne vagyunk. Magyarországon láttam egy olyan rendszert egy hangulatos kávézóban, ahol egy egész falat könyvek borítottak, hogy a kötetek elvihetők voltak azzal a feltétellel, hogy az ember hoz egy másikat helyette. A megnyitás  óta volt már gyógyító olajbemutató, elkötelezettjei vagyunk a természetes gyógymódok népszerűsítésének, e témakörben minden bizonnyal lesznek még termékbemutatóink és előadásaink. Támogatjuk a kézművességet, szervezni fogunk kézműves gyermekfoglalkozásokat, de hadd említsem meg, hogy a gyermeksarokban Sass Boglárkának saját készítésű párnáin ücsögörhetnek az apróságok, mely párnák meg is vásárolhatóak. Még az is meglehet, hogy előbb-utóbb Heit Lóránt, akinek húsz Bakator tőkéjét „örökbe fogadtuk” a Vura borbálon, húzza majd a talpalávalót borkóstoló után nálunk a táncház keretében.

Milyen fogadtatása volt a helynek?

V.K.: Nagyon pozitív. Nem hittük volna, hogy ilyen hamar kialakulhat egy törzsvendég-gárda. A Németh László líceum gólyabálosai itt tartották a levezető bulit. A nyolcadikosok kilencedikesek itt készítették a fotóikat, születésnapokat is szoktak itt ünnepelni, retrobulit is tartottunk. Többnyire telt házas rendezvényeink voltak.

A csodás belteretki tervezte?

V.K.:A szakmában igen jó névnek számító Paskucz Istvánnal együttműködve terveztük meg a belteret. Volt pár kérdés, amiből nem engedtem, például, hogy feltétlenül legyen gyermeksarok.

Milyen a viszony Teleki Magyar Házzal?

V.L.: Tőlük béreljük a termet, jó az együttműködés, kölcsönösen segítjük egymást.

Milyen terveitek vannak a továbbiakra nézve?

VK: A fiatalokat szeretnénk leginkább megszólítani. Erdély-szerte azt látjuk, hogy csak az idősebbek látogatják a kulturális programokat. Egyrészt ez remek helyszín az ismerkedésre, magyar fiatalok közös szórakozására. Másrészt olyan programokat szeretnénk kínálni, melyek a fiatalokat közelítik a saját kulturális gyökereikhez. Pályáztunk a Nemzeti Kulturális Alaphoz egy koncertsorozat ügyében, filmklubot szeretnénk alapítani, a falak alkalmasak arra, hogy fiatal művészek kiállítsanak, úgy mint egy galériában. Amatőr zenészeket is szívesen látnánk. Vásároltunk hangszereket, és erősítést ehhez. Stand upcomedy és a karaoke is belefér. Fő cél, hogy magyar kulturális központtá érjen a Colonello. Ez is egy eszköz lehet az asszimiláció ellen.

Dorozsmai Endre

Az interjú az Erdélyi Napló számára készült.