Temesvár legjobb étterme megítélésem
szerint ezidőtájt a Vinto borbár,
mely egy olyan kereszteződésben működik, ahol mindkét utca visszakapta Monarchia-korabeli
nevét: a Mercy utca illetve a Jenő herceg utca is. Érdekes lenne kikutatni,
van-e egyáltalán még egy ilyen kereszteződés a tágan értelmezett Erdélyben.
A hely berendezése otthonos, barátságos.
Magas, boltíves beltér, nyers téglafalak, rajtuk berámázott képek és borok
esztétikus elrendezésben. A borosüvegek a világítótestek között is megjelennek.
Jól kitalált dizájn, vendégmarasztaló, meghitt atmoszféra uralja az éttermet. Nyáron
kis teraszt is üzemeltetnek, mely a két patinás sétálóutcára néz, s némi
kilátást biztosít a város legszebb terére, a hajdani Losonci térre is.
A konyha nemzetközi jellegű, gyakran
változó, igényes étlappal. Mind a koncepció, mind a megvalósítás lényegesen
túlmutat a helyi vendéglátás színvonalán, bárhol a világon megállná a helyét.
Szépen tálalnak, magas minőségű alapanyagokat használnak (s kitűnő kacsa
Magyarországról, az érlelt marha
Uruguayból való, s ez az étlapon is olvasható) s persze jók az ízek és állagok.
A rövid, átgondolt étlapon foie gras trió, hal- és marhatatár, humusz, kacsa,
tonhal, marhabélszín, grillételek. Különlegességnek számít a bor-étel
párosítás, melynek keretében egy pohár borhoz hozzá illő borkorcsolyát
ajánlanak kedvező áron a zsíros kenyér-telemea-babkrém-tökmagolaj kombótól a
rákos-pestós papardellen keresztül a szarvas-carpaccio-ig. Az ételek
érkezésének szinkronizálásán lehetne még javítani, kétségkívül kemény próba elé
állítottuk a konyhát, amikor legutóbbi látogatásunk alkalmával tíz fős
családunk minden tagja szokás szerint más rendelt.
Hadd emeljek ki néhány fogást az említett
étteremlátogatás menüjéből. Kezdjem a döccenővel. A répás, avokádós vegán sushi
rizs-domináns, állagra sem tökéletes sushi volt, gyömbér nélkül tálalva.
Wasabit is hiába kértünk mellé, pedig benne találtunk valamicskét. Ez nem az ő
műfajuk. A fekete szarvasgombás tengeri
sügér tatár viszont kitűnő, szépen tálalt, jól ízesített, kézzel vagdalt tatár
volt, valódi szarvasgombával, aromatizált adalék nélkül. A műfaj egyik remeke. Hasonlóan
remek élmény volt a sous vide kacsamell francia rakott krumplival: kifogástalan
hús, belül szép rosé, kívül pörzses, ropogós, tökéletes körettel, kellemes,
mustármagos mártással. A vegyes tenger gyümölcsei tál két személynek kevéske,
de finom. Serpenyős rák, vaslapon sült, ízletes polip és tintahalkarika,
valamint kecskesajtos olajbogyós, konfitált paradicsomegyveleg. Köretet ehhez
az ételhez tanácsos még kérni, mi serpenyős zöldségeket és spárgát kértünk,
kifogástalan volt mindkettő. Nagyon jó volt a sous vide kacsacomb mentás
kuszkusszal. Jó ízű, omlós hús, finom kuszkusz, ízletesek, jó állagúak a további
köretelemek: pirított répahasáb, posírozott karalábé, meglepően jól sikerült
hagymapüré, marinált retek. A hús színre inkább konfitáltnak tűnt, mint vákuum
alatt kezeltnek, de ezt nem bántuk. A diótorta ízletes, a magyar Eszterházy
tortára emlékeztető desszert volt, karamellmártással tálalva.
A kiszolgálás egyszerűen kifogástalan,
megejtően kedves, figyelmes, szolgálatkész.
Lenyűgöző, párját ritkító, több
mint 200 tételes borlapjuk van, mely a helyi borokra alapoz, de impozáns az
olasz, francia és újvilági választék is. Mintegy harminc tételt pohárra is
kimérnek, ami helyi viszonylatban ritka. Külön említést és elismerést érdemel,
hogy a csodás borok mellett a legjobb kézműves sörök közül is tartanak néhányat.
Mindezek után az sem meglepő, hogy só- és borsdaráló van az asztalon, valamint,
hogy az asztalra kikérhető olívaolaj a nagyáruházakban nem kapható, kitűnő
minőségű, eredetvédett szicíliai olaj.
A tízes lista második helyen a Caruso áll (Enrico Caruso utca 2.), azzal
a megjegyzéssel, hogy nem az ár/érték arány és nem is a konyha stabilitása,
hanem a kreativitás, az igényesség okán.
A vendéget feketére festett nyerstégla falak fogadják, a bejárattal
szemben megannyi fekete-fehér fotó Carusoról. Fekete székek, fekete padló, az
asztalon fehér abrosz és élő virág. Nyáron kellemes, fekete deszkákból ácsolt
fedett teraszt üzemeltetnek.
Igényes, átlag feletti olasz konyhát
visznek, mely nem kevés ritka valamint presztízs- alapanyagot használva (bébikakas,
fürj, wagyu-marha (!)) és kerülve a közhelyeket. Klasszikus pastajuk nincs
(csak ravioli), pizza még úgy sem. Az étlapon találunk néhány nemzetközi
illetve más mediterrán ország gasztronómiájából kisarjadt fogást is, de az
olasz vonulat a meghatározó.
Ettem előételképpen kakaós foie
gras-t. A kíméletesen hőkezelt alapanyag, színre, állagra, ízre egyaránt
megnyerő volt, még akkor is, ha a májat erezték ki tökéletesen. Jó passzolt
hozzá a chutney, eredeti ötlet a helyben készültnek tűnő pirított kakaós kalács.
Dekoráció: erdeigyümölcs-mártás, szeder, kökény, zsidócseresznye, eper. Ezután
kagylólevest kértem, mely paradicsomalapú, kissé kötelességszerű leves volt,
benne élvezhető fekete kagyló, vongole és jó állagú lazac. Főételnek kedvenc
tesztételemet rendeltem, rosé kacsamellet. Jó ízű, valóban roséra sütött húst
kaptam, kifejező ízű pecsenyemártással, selymes, jól sikerült karfiolpürével,
földimogyoróval, pirított céklaspirállal. A jó tartású vargányát sajnos kissé
túlpirították, az ízképbe némi kesernye is keveredett, de ezzel együtt
élvezetesnek mondható, kreatív tányér volt ez. A zárást a „Tarta Caruso” nevű
desszert képezte, lényegében egy túrótorta átirat, könnyed, élményszerű túró,
remek kekszmorzsa-talapzaton, szezonális sárgabarackmártással, esztétikus
gyümölcsdekorációval (eper, szeder, áfonya, zsidócseresznye). Emlékezetes
desszert volt. Társam bruschetta-variációkat, hamburgert valamint Operaszeletet
kért ezek a fogások is ütötték a mércét. Az árak helyenként, főleg a desszertek
esetében erősen megszaladtak, 30-35 lejért a magyar michelin csillagos helyeken
már desszertcsodákat kaphatunk.
Átlag feletti 60-70 tételes,
igényes borlapjuk van, mely helyi és nemzetközi borokat kínál, beleértve az
újvilágot is. Néhány bort pohárra is kimérnek. A kiszolgálás kedves, udvarias.
A Béga parti Riviére étterem beltere tágas, hangulatos, otthonos. A terasz
impozáns, a város átszelő élővízcsatorna melletti éttermek kiülős részeiről
szinte kivétel nélkül csodás kilátás nyílik a vízre és a vízparti fákra. A hely
legfőbb erénye a stabil minőség.
Az étlapon szerepelnek
hagyományos helyi fogások (görögnek mondott csirkecsorba, melyet a román konyha
magához hasonított, marhacsorba), nemzetközi slágerek (Cézár-saláta, marha-steakek
a T-Bone-tól a rostélyoson át a bélszínig, roston csirke- és pulykamell, sertésoldalas,
az angol terminológiához szokottak kedvéért: spare ribs) és mediterrán, azon
belül leginkább olasz ételek, pasta-k, pizzák, rizottók, halak és tenger
gyümölcsei. Meglepő, hogy milyen széles sávon mozognak mind az ízek, mind az
alapanyagok tekintetében, de ehhez képest minden fogás, beleértve a legérzékenyebbeket,
a halakat s a tenger gyümölcseit, kicsattant a frisségtől.
Rendeltünk vegyes tengeri gyümölcstálat,
vargányás pizzát, focaccia-t, a tenger gyümölcseiből készült levest, csoki-szuflét
és csoki-lávát. Az elsőként említett fogás volt az étkezés fénypontja, miközben
egyébként az összes többi is ütötte a mércét. A négy személyes tálon volt rántott
rákfarok, lazacos szendvics, vaslapon sült polip, nori-köpenyben sült lazac (a
nori a japán konyhában használatos, leginkább a maki sushi révén közismert szárított
préselt algalap), tenger gyümölcsei saláta, párolt zöldbab, és vegyes saláta. Üde,
friss volt a boullabaisse-t idéző leves, ízletes a vargányás pizza és a
focaccia. Érdemes megemlíteni, hogy ez végre egy hely, ahol nemcsak tudják,
hogy a csokiszuflé és -vulkán nem ugyanaz, hanem rá is teszik mindkettőt az
étlapra s megfelelően készítik el őket korrekt alapanyagból.
A sörválaszték kommersz, a
tömények között akad néhány kiemelkedő single malt skót whiskey, a borlap
átlagosnak mondható.
A kiszolgálás kifogástalan, gyors,
pontos, szakszerű és udvarias.
Temesvár első három éttermébe
nyugodt lélekkel el lehet vinni bárkit. Nem eget rengetők ezek az éttermek, nem
michelin-csillag közeliek, de tisztességes minőséget nyújtanak, remek
kiszolgálás mellett, az első kettőben pedig a séf a kreativitását is
megcsillogtatja.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése