Monster street food and grill (Szeged, Vásárhelyi pál utca 3-5)

Szeged külvárosában egy bevásárlóközpont oldalában, de attól térben elszigetelten működik a Monster nevű, street food ételekre szakosodott egység, ahová a napfény városában minap tett látogatásunk alkalmával, némi világhálós kutakodás után beültünk vacsorázni.

A választék zavarba ejtő, de minden frissen készül, igaz, használnak félkésztermékeket is, főleg mirelitárut. De nem zsákbamacskaként, gyakorlott szemű vendég láthatja az étlapot díszítő, valósághű, felturbózás-mentes fotókon, hogy a hagymakarikát és a tintahalat nem helyben panírozzák. Persze a sült krumpli is mirelit, de megkockáztatom, hogy az ilyen zsánerű helyeken ez már tömegelvárás és mi tagadás, a Heston Blumenthal által kikísérletezett „tökéletes sült krumpli” háromszori hőkezelése kissé macerás és nem hozza be a maga presztízshasznát, hogy az anyagi haszonról ne is szóljak.

Maguk készítik viszont a szószok nagy részét, sütik a tortillát, s van kézműves chili-termékük is a Sárréti chili-farmtól. 

S ami a legfontosabb: jók az ízek és az állagok. Lényegében a street food legnépszerűbb fogásait gyűjtötték egybe: burgerek, pizzák, gyros, roston sültek, rántott ez meg az a tengeri haltól a sajton, gombán, zöldségeken keresztül a húsig, 35-40 dkg-os töltött húsok, pasta-k és tex-mex ételek sorjáznak az étlapon.

Mi rendeltünk egy úgynevezett „pulled pork” szendvicset, 

egy hasonlóan készült marhásat,

valamint egy Chili con Quessadilla nevű kompozíciót.

Rusztikus, kétfülű serpenyőben érkeztek a hatalmas adagban mért ételek, magunk is elcsodálkoztunk a végén, hogy sikerült végezni velük. Kézműves söreik sajnos nincsenek, így nagyipari csapoltat ittunk. A kiszolgálás udvarias, az árak értékarányosak.

Jól éreztük itt magunkat, ajánljuk a helyet másoknak is.

Dorozsmai Endre 

A szöveg a Demokrata számára készült.

Mercy étterem (Temesvár, Florimund Mercy utca 3.)

A Mercy étterem standjára a „Rovinhud” nevű, kiemelkedően színvonalas boros rendezvényen bukkantunk rá, ahol eredeti olasz borkorcsolyákkal kápráztatták el a közönséget, zömmel felvágottakkal és sajtokkal. A séfeket delegálták az eseményre, akik rendkívül jó benyomást tettek a közönségre, érződött, hogy komolyan veszik a hivatásukat. Gondoltuk, megkóstoljuk a melegkonyhájukat is, úgyhogy a rendezvény zárónapján asztalt foglaltunk a Temesvár történelmi központjában, egy patinás sétáló utcában működő étterembe.

S nem bántuk meg. A beltér hangulatos, elegáns, de nem feszengős. A kiszolgálás kedves, udvarias, az árak belvárosiak, de megfizethetőek. Az étlap bőséges, de nem eltúlzott választékot kínál a klasszikus olasz ételekből, mindenki talált kedvére valót, pedig több, mint tízen voltunk.

Megkóstoltam szomszédaim ételeit is, köztük vargánya-krémlevest, 

rákos póréhagymás penne-t, 

vegyes húsokból álló grill-tálat, tomahawk sertéskarajt roston sütve rozmaringos krumplival,

gratinírozott mozzarellás, paradicsomos házi gnocchit,

lasagne-t,

tiramisut 

és sajttortát. 

Jómagam vegyes kagyló-tálat, 

valamint tenger gyümölcseit és zöldségeket rendeltem tempurázva. 

Mindezek alapján felelősen kijelenthetem, hogy tisztes, jó konyhát visz az étterem. Az italválasztékot lehetne bővíteni, legalábbis a tömények és a sörök tekintetében. Borlapot nem kaptunk, de nem is kértünk, eléggé el voltunk telve borokkal. A honlap alapján ítélve a borválasztékuk igényes.

Kifejezetten jó élmény volt a Mercy, szerintünk benne van temesvári Top10-ben.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Veszely csárda (Békéscsaba, Fényesi u 1, a 44-es út mellett)

Mitől csárda egy csárda, teheti fel a kérdést egy kulináris kalandozásra csábuló hazajáró? Jómagam, akinek kitűnő élményt tud nyújtani egy igényes fősodratú vendéglő és egy fine dining étterem egyaránt, végső soron arra jutottam, hogy a tipikus csárdákat az útmenti pozicionáltságuk, épületük és hagyományos ételválasztékuk különbözteti meg a többi vendéglátóipari egységtől.

Egy biztos, a magyar kultúr-kincsnek szerves része a csárda, ritka jó hír tehát, ha egy hosszú évek óta kihasználatlanul álló, nagy múltú csárdába életet lehelnek bátor vállalkozók. Különösen, ha mindezt úgy teszik, hogy az illető csárda rögtön az országos élvonalba emelkedik.

Márpedig ez történt a november 2-án megnyitott Veszely csárdával, mely a Békéscsaba és Gyula közötti út mentén fekszik Békéscsaba határában. Az épületet pazarul felújították, 

a beltér dekorációja visszafogott, puritán, de ezzel együtt szemgyönyörködtető, a hangulat otthonos. A tulajdonosok 

nemcsak a külcsínre, hanem a belbecsre is adtak: a környék legjobb szakembereit nyerték meg maguknak, Metzger László konyhafőnököt a Hargita kisvendéglőből, Hagya Márk séf-helyettest valamint és Farkas Diána sommelier-t a Nádorból.

(a képen: Kopp Márton, az egyik tulajdonos, Meztger László és Farkas Diána)

A régió legjobb beszállítóinak alapanyagaira és kézműves termelőinek termékeire támaszkodó étlap jól átgondolt, széles, de nem eltúlzott választékot kínál, amit heti déli ajánlat egészít ki. Az árak nagyon barátságosak, különösen a minőséghez képest. Az itallapot is értő kézzel állították össze.

A megnyitón a csárda étlapjának fogásai közül kóstolgathattunk tucatnyit. Mindent megízleltünk, kiváló ízharmóniákkal és állagjátékokkal találkoztunk. Ha kedvenceimet kellene megemlíteni, akkor első helyen a malacterrine áll, 

a másodikon a süllőpofa, harmadik helyen pedig a sörkorcsolyaként felszolgált tökéletesen elkészített ropogós sertésbőr.

Kiváló hely a Veszely csárda, megkockáztatom, hogy jobb, mint valaha.

Már tervezzük a következő látogatást.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

First söröző (Dob utca 3.)

Gyakran hallani, hogy nem bővül a sörpiacon a minőségi szegmens és hogy a kis főzdék jó része hosszú távon nem fog fennmaradni. Lehet, hogy van ennek a híresztelésnek valóság-magva, de az egyszerű sörrajongó azt tapasztalja, hogy egyre több helyen találkozni kisüzemi, prémium sörökkel – legutóbb a Dürer kertben állapítottam meg elégtétellel, hogy igen komoly söröket is választékba vettek a legjobb kraft főzdéktől – másrészről egyre-másra nyitnak olyan egységek, melyek a csúcssörökre építik imázsukat, s bizony még mindig lépnek piacra új és még újabb főzdék. Sőt, néha a kettő szinte egyszerre történik: a First sörfőzde tavalyi debütálása után idén már bemutató sörözőt is nyitott, a Dob3 helyén.

A beltér rendkívül hangulatos, 

a kiszolgálás rendben van, a sörválaszték impozáns. Nem kevesebb, mint 19 azaz egy híján húsz sört tartanak csapon, amiből hét a saját főzdétől való, kettő import, a többi magyar minőségi sör. Igen széles ugyanakkor a palackos választék is.

Mi a saját söreik közül kóstoltunk végig hatot, a meggyeset békén hagytuk, indítottunk egy Pilsnerrel, majd jött a Farmhouse White Ale, a belga Witbier, a Tropical Session IPA, az American Pale Ale és végül az India Pale Ale. Látható, hogy szép, széles skálát fednek le a Firsték. Egyik sör sem okozott csalódást.

Az ételválaszték nem túl széles, tisztes pub ételeket kínálnak: burgereket, nachosokat, hermelint, tempurázott zöldséget, kertész salátát különböző feltétekkel. Mi egy nachos tálat (1890) kértünk extra marhahússal (890), meg voltunk elégedve vele, mind az adag, mind pedig a minőség tekintetében. 

Az árszabás, mint látható, középmagas, leginkább a palackozott sörök árát sokallottuk, ami még egy érv volt a csapolt változatok mellett. (Ezutóbbiak 220 forintos deciáron vannak többnyire, ami megszokott ebben a minőségi kategóriában.)

Nagyon jó élmény volt a First, sörrajongóknak kötelező. Mi is visszanézünk még.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Slow Foodiez (Budapest, Szondi utca 11.)

A Tripadvisor nevű élményrögzítő turista-tanácsadónak vannak hibái (nem törlik a megszűnt egységeket, lehetne jobban kezelhető és átláthatóbb az oldal), de vannak komoly erényei is. Felbecsülhetetlen segítség, ha az ember ki tudja szűrni mondjuk vasárnap reggel fél kilenc táján, hogy mely egységek tartanak nyitva, és ezek milyen távolságra vannak. Emellett hála annak, hogy fotók feltöltésére ösztönzik a felhasználókat, a tálalás alapján könnyen képet alkothatunk az illető egység kulináris színvonaláról.

Mi ennek az alkalmazásnak köszönhetően fedeztük fel a minap a Nagykörúttól egy percnyi járásra működő, de azon kívül eső Slow Foodiez nevű vegán helyet, amiről csupa jót mondhatunk.

A kiszolgálás kedves, bár a tegezés egy ötven körül járó pár esetében kockázatos, mi nem vettünk rossz néven, akkor sem, ha egy sokkal fiatalabb hölgytől jött.

A beltér otthonos, meghitt, szeretnivaló, vendégmarasztaló. A galérián ültünk le, ahol jó néhány igényes gasztronómiai kiadvány kellette magát, Nigella Lawson Gordon Ramsay ás mások tollából.

Ebédet csak féltizenkettőtől szolgálnak fel, így reggelik közül kellett válasszunk, ami viszont nem volt könnyű. Igaz csak ötféle reggelit kínálnak, de ezek közül hármat is vonzónak találtunk, végül egy csicseriborsólisztből készült, tojásmentes „omlettet” kértünk (1290), 

továbbá mártogatókat (750), ami uborka, paprika és répahasábokat fedett, kétféle helyben készült ízletes szósszal és nyers aszalványokkal. 

Megtudtuk, hogy a napi leves is elkészült, így abból is kértünk, sütőtök-krémleves volt, tökmagolaj pöttyökkel. Ezutóbbi műfajban ettem és főztem már meggyőzőbbet is, de ez sem volt rossz, a két főétellel pedig maradéktalanul meg voltunk elégedve.

Az italfront is igényes, a Hübris nevű kézműves sörfőzde nedűit tartják, továbbá néhány igényes bort Szekszárdról és Villányból.

Jó szívvel ajánljuk a helyet mindenkinek, nemcsak vegánoknak.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.